● news.bsdnet.hu

A világ olajellátásának közel húsz százaléka a Hormuzi-szoroson keresztül jutott a piacra, mielőtt február 28-án az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt. Teherán azóta blokád alá helyezte az átkelőt, a kereskedelmi hajóforgalom a töredékére esett vissza, a globális kőolajpiac pedig a történelem legnagyobb kínálati zavarával küzd. Ennek megfelelően az olajárak ugyan magasan vannak, de mégsem annyira drága az energiahordozó, mint amennyire számítottak a piacok a fegyveres konfliktus kirobbanását követően. Az amerikai WTI május közepén érte el a csúcsát, a hordónkénti jegyzésára 115 dollár volt, azóta pedig mintegy harminc dollárt esett az árutőzsdén. Az Európában irányadó Brent olajfajta ehhez nagyon hasonlóan, 112-ről 87 dollárig ereszkedett ez idő alatt. Hogy a feszült piaci kínálat ellenére miért így alakultak az árak, arra részben magyarázatul szolgálhat Donald Trump június 10-i bejegyzése a Truth Socialon: „A múlt hónapban megparancsoltam nagyszerű amerikai hadseregünknek, hogy hajtson végre egy titkos missziót az olajtankerek és más kereskedelmi hajók támogatására a Hormuzi-szoroson való átkeléshez.” Az elnök szerint az akció eredményeként százmillió hordónyit meghaladó mennyiségű olaj jutott át a szoroson több mint kétszáz kereskedelmi hajón. Kétszáz hajó kicsempészése egyetlen hónap alatt igen nagy számnak tűnik, és a hivatalos adatok mindössze hetven olyan tankerről szólnak, amelyeket átvezettek a szoroson a múlt hónap végéig, vagyis csaknem háromszoros az eltérés. Egy amerikai tisztviselő az akciót koordinációs mechanizmusként írta le, nem pedig haditengerészeti kíséretként. Elmondta , hogy valójában a hajótulajdonosok a USA Központi Parancsnokságától kérhettek útmutatást, merre kelhetnek át biztonságosan, ami lényegesen eltér Trump „titkos katonai misszió” narratívájától. Viszont ha a valós szám közelebb áll a tisztviselők által közölt hetvenhez, akkor az olajáraknak még lenne hová emelkedniük. És Trump azt is állította, hogy az akció miatt tartható a nyersolaj ára hordónként kilencven dollár körül, különben kétszáz dollár fölé szökne. A JPMorgan június 4-i becslése szerint napi mintegy kétmillió hordó szivároghat ki olyan tankereken, amelyek kikapcsolt jelzőkészülékkel közlekednek. Ha csak ezt a mennyiséget vesszük, nagyjából hatvanmillió hordóról lehet szó egy hónap alatt. Az elemzők azt írták , hogy „meglepő mennyiségű kőolaj és kőolajtermék” látszik átkelni a szoroson. A jelenség Trump bejelentése előtt is ismert volt: míg a hagyományos hajókövető adatok alig mutatnak forgalomnövekedést, a vezető hajózási vállalatok tisztviselői, ázsiai olajvásárlók, de még a műholdképek is arra engednek következtetni, hogy a Hormuzi-szoros blokádja jóval enyhébb a hivatalos adatokban jelzettnél. A TankerTrackers hajómozgás-figyelő cég pontosított is : az átkelő olaj nem iráni, hanem Irán arab szomszédjaitól – az Egyesült Arab Emírségekből, Irakból, Kuvaitból – származik. „Az iráni olaj még mindig fogoly” – írták, jelezve, hogy negyvenhat iráni kőolajjal megrakott tartályhajó rekedt a kikötők közelében. A Vortexa hajókövető cég adatai szerint a konfliktus időszaka alatt a szoroson átkelő hajók mintegy ötvenhat százaléka kapcsolta ki az AIS-jeladóját, ez az arány 2026 májusában hatvanöt százalékra ugrott, akkor ért a csúcsra. Robert C. Castel biztonságpolitikai elemző egy bejegyzésében arról írt, hogy az amerikaiak az éj leple alatt csempészhetnek ki hajókat a Perzsa-öbölből az iráni blokádon, az emírségekbeli és az ománi partokat súrolva. Értelmezése szerint ez a „kinetikus olajszökítés” az oka a Hormuzi-szorosban tapasztalt éjszakai összecsapásoknak is, miközben az ütközési vonal más szakaszain nyugalom honolt. Trump bejelentéséről pedig úgy összegzett: „Az egyetlen megtámadhatatlan tény az olajárak meglepően alacsony szintje a »totális« blokád ellenére”.