● news.bsdnet.hu

Ha valaki ma ránéz a dongalábú Zentére , egy mozgékony, élettel teli kisfiút lát. Hatalmas mérföldkő ez az életükben. A dongalábú kisfiú ma már nemcsak lépked, hanem fut, sőt, lelkesen focizik is. Az az apró hős, akiért egy emberként izgult az ország, most úgy rúgja a labdát, mint a többi gyerek. A szülői szív egyszerre repes a boldogságtól és szorul össze a tehetetlenségtől. Mert miközben a nappali rohangálás elfeledteti a múlt sebeit, a háttérben egy új, alattomos probléma ütötte fel a fejét, ami miatt a család megint nem tud nyugodtan aludni. A gondok ott kezdődtek, hogy Zente a korábbi fájdalmak miatt nagyon későn merte csak elkezdeni terhelni a jobb lábát. Mire használni kezdte, a teste már megszokott egy féloldalas, óvatos tartást. Ezt a berögzült mozdulatot kellene most helyretenni, de a legfontosabb eszköz, az éjszakai sín ellen Zente fellázadt. A kisfiú még félálomban, öntudatlanul is letépi magáról a lábát tartó sínt az éjszaka közepén. Az eredmény sajnos szemmel látható: az édesanya kétségbeesetten vette észre, hogy Zente lába megint romlásnak indult, és újra a külső talpélén jár . Vajon csak rossz megszokás, vagy valami komolyabb tartási probléma? – ez a kérdés mardossa most az édesanyát, aki tehetetlenül nézi a visszaesést. A család most mindent egy lapra tesz fel, július 3-án utaznak vissza Debrecenbe a dongalábú kisfiú kezelőorvosához. Ez a vizsgálat dönt majd arról, hogyan tovább. Ott kell kitalálniuk, hogyan vegyék rá Zentét a sín viselésére, és hogyan fordítsák vissza a romlást, hogy a futás és a focizás öröme végleg felhőtlen maradhasson.