● news.bsdnet.hu

Az időjárás szeszélyei sem tudták tönkretenni a bulit, pedig a semmiből érkező zivatar mindent megtett érte. A Billie Jean King Nemzeti Teniszközpont – és így a falai közt kialakított szurkolói zóna ösvényeit és szabadtéri programjait pillanatok alatt ripityára áztatta az eső. Akinek nem jutott fedett hely, nem volt menekvése: az esernyő mit sem ért, és ha csak nem komolyabb bakancsban vágott neki az emberfia a napközben 35-36 Celsius-fokos melegnek, bizony a lábbelik is hamar feladták a víz elleni küzdelmet. Lucskosan és kissé bosszúsan toppantam be sokadmagammal a Louis Armstrong Stadium felfelé vezető, ezen a ponton már fedett „lépcsőházába”. Percekkel később már nem is érdekelt a vizes pólóm, a benti forgatag jóval figyelemreméltóbbnak bizonyult annál. A meccsnézést megelőzően a szervezők New York egyik legnagyobb zenei ikonjával hangolták a közönséget. A Queensből származó Nas koncertje a programsorozat egyetlen fizetős eleme volt, és bár az aréna nem telt meg teljesen, a lelátók így is nyolcezer fő környékére visszavágott kapacitás kétharmada gazdára talált. A helyiek számára Nas jóval több egyszerű rapsztárnál: a Queensbridge negyedből indulva vált a hiphop egyik legnagyobb alakjává, az 1994-es Illmatic pedig máig a műfaj egyik legtöbbre tartott albumának számít. A koncert alatt egymást követték a klasszikusok, köztük a közönség által különösen hangosan skandált Represent, valamint a N.Y. State of Mind és a ráadás egyik számának tartogatott  If I Ruled the World (Imagine That). Bár az este futballszempontból az Egyesült Államok Paraguay elleni világbajnoki csoportmérkőzéséről szólt – amelyet több ezer kilométerrel arrébb, Los Angelesben rendeztek –, a queensi közönség számára Nas fellépése tökéletes helyi felvezetésnek bizonyult. Kevés előadó testesíti meg annyira New Yorkot, különösen Queenst, mint ő – mesélték büszkén a kilátogatók, akik között olyan is akadt, akik csak a koncert miatt jöttek, de ha már itt voltak, maradtak meccset nézni is. Hátha rákapnak a soccernek is az ízére. Kár, hogy ezzel inkább a kisebbséghez tartoztak a kilátogatók közül. Nas búcsúzóul még odadurrantott egy jókívánságot az NBA nagydöntőjébe 1999 óta először érdekelt New York Knicksnek, amely szombat este akár le is zárhatja a Spurs elleni párharcát. Ezzel pedig 1973 után először – történelmében összességében harmadszor – lehet bajnok. A közönség reakcióját hallva alig vártam, hogy a válogatottjuk is szerezzen legalább egy gólt Paraguay ellen – ez bőven benne is volt a pakliban, hiszen eddigi hét találkozójukból haton legalább egyszer beköszönt az Egyesült Államok csapata, a legutóbbi hármat pedig mind megnyerte –, és kiderüljön, annak lesz-e fele olyan hatása az összegyűltekre. A válaszra nem kellett sokat várnom szerencsére. Az amerikaiak ugyanis már a hetedikpercben megszerezték a vezetést. A jelentősen megcsapattant létszámú közönséget pedig a legkevésbé sem érdekelte, hogy nem a saját játékosukról, hanem a paraguayi Damian Bobadilla lábáról került a hálóba a labda. Az üdvrivalgás közelítette azt a szintet, amit a Knicks kapott. Peddig öt-hat ezer ember helyett jó, ha háromezren voltak már „csak” a lelátókon (illetve az időközben a küzdőtérre kihelyezett, a nappalik hangulatát idéző kanapéknál). A New York-iak hozzáállását, és a futball által kiváltott érzelmek széles skáláját is jól példázza, hogy a következő komolyabb hangorkánt Gianni Infantino, a FIFA-elnöke váltotta ki. Amint képre került a közvetítésben, hangos pfujolás és búzás tört ki a stadionban. A folytatás is a társrendező szájíze – így pedig alkalmi drukkertársaim többségének vágyai – szerint alakult. Noha Folarin Balugon első gólját még minimális lesállás miatt elvették, néhány perccel később sokkal emlékezetesebb találatot küldve a vendégkapuba csak-csak feliratkozott a gólszerzők közé. Az AS Monaco jelenlegi, az Arsenal korábbi támadója egyébként is nagy népszerűségnek örvend a környéken, hiszen New York szomszédos kerületében, Brooklynban látta meg a napvilágot. Más kérdés, hogy az amerikai álmot nem élte túl sokáig: nigériai származású szülei alig egy hónapos korában döntöttek úgy, inkább az Egyesült Királyságban próbálnak szerencsét az államok helyett. De a New York-iakat ebből láthatóan csak annyi érdekelte: saját földjük szülötte a gólszerző. Balogun ráadásul még a szünet előtt beköszönt újfent. Ezúttal a Bayern München korábbi üdvöskéje, az előző idényben a Bayer Leverkusen kulcsemberévé vált Malik Tillman passzából (3–0). Ezzel a szünetre el is dőltek az érdemi kérdések. Mindez azt is eredményezte, hogy a 15 perces félidőben – újabb sztárfellépők a helyszínen ide vagy oda – újfent sokan döntöttek úgy, ideje hazaindulni. Aki a folytatásra is maradt, már valódi műértőnek érződött. Mindezt tökéletesen tetten lehetett érni, amikor a Miguel Almirón elleni szabálytalanságként lefújt akció videóbírói felülvizsgálata zajlott. A közönség az első snitt láttán egyértelmű jelét adta annak, vissza kell vonni a lapot, és helyette a paraguayit kell sárgával büntetni műesés miatt... A hajrá még tartogatott egy gólváltást, a 4–1-es  amerikai siker a kapott találat ellenére is megnyerőnek bizonyult New Yorkban. A lefújás utáni örömünnepet látva bánhatta, aki korán lelépett... Hihetetlen, de attól még igaz: az USA 2002 óta először indított győztes meccsel egy vb-t. Nem is olyan rossz ez a soccer, igaz? LABDARÚGÁS Világbajnokság, D csoport, 1. forduló Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét , ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja. Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen! (Borítókép: Kocsmár-Tóth István / Index) Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!Folytassa, Mister! Kövesse az Indexet Facebookon is!