● news.bsdnet.hu

„Egy fillért sem adok érte!”, „Filléres gondjai vannak” – naponta használjuk ezeket a szólásokat, de egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy soha életében nem fogott fillért a kezében. Huszonhét éve, hogy az utolsó darabot, az 50 fillérest is kivonták a forgalomból. Bródy János 1980-ban még azt énekelte: „Filléres emlékeim oly drágák nekem / Kidobni őket nincs erőm, és mind értéktelen.” De vajon tényleg semmit sem érnek ma a régi érmék? Egy numizmatikus szakértő segítségével megnéztük, melyik az a néhány darab, amiért ma százezreket fizetnek a gyűjtők. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A fillér évtizedeken át egy kifejezetten értékálló fizetőeszköz volt . Az 50 filléres érmét még 1948 májusában vezették be, és végül 51 évig maradt a zsebekben. Ennél hosszabb ideig a magyar pénztörténetben csak a legendás , Kossuth Lajos portréjával díszített piros százas bankjegy húzta, amely több mint 52 évig volt forgalomban. A fillér végzetét végül a rendszerváltást követő masszív, évente 10 és 35 százalék között mozgó infláció oko­zta. A kilencvenes évekre az árak olyan mértékben megugrottak, hogy a fillérekre egyszerűen már nem volt szükség a mindennapi vásárlások során. Emiatt a jegybank 1992 és 1999 között, három egymást követő lépésben teljesen felszámolta a fillérrendszert. A 10 és 20 filléres érméket 1996. szeptember 30-án vonták ki a forgalomból (az 1, 2 és 5 filléresekkel együtt). Ezután már csak az 50 filléres maradt meg hírmondónak egészen 1999-ig. Mire volt elég a fillér? Csoki, fagyi, zsömle A hetvenes években és a nyolcvanas évek első felében a fillér még valós értéket képviselt, az élelmiszerárakat és a mindennapi apróságokat is ebben mérték. 10 fillér: Egy doboz gyufa ára volt hosszú időn keresztül a nyolcvanas években. 40 fillér: Ennyibe került vizes zsömle a Kádár-korszak fix áras időszakában. 50 fillér: Egy darab észak-vietnami vagy kubai postabélyeg ára, vagy éppen egy pohár Bambi üdítő üvegének betétdíja. 1 forint 50 fillér: Egy gombóc fagylalt ára a nyolcvanas évek legelejéről (bár a hetvenes években még egy forintért is kaptunk egy gombócot, mielőtt a nyolcvanas évek közepére végleg elszálltak volna az árak). Amikor a Magyar Nemzeti Bank 1999. szeptember végével végleg száműzte az 50 fillérest, a jegybank akkori vezetése azzal indokolta a döntést, hogy a készpénzforgalom költségeit akarták csökkenteni. Ráadásul az 50 fillérest a lakosság a valóságban évek óta nem is használta már, csak halmozódtak a fiókok mélyén. A becslések szerint a kivonáskor még mintegy 300 millió darab 50 filléres volt kint a piacon. A kivont, feleslegessé vált érmék beolvasztásából és fémként való értékesítéséből 150 millió forintos bevételt vártak, amit az akkori tervek szerint közvetlenül az államadósság csökkentésére fordítottak volna. A padláson talált régi fémpénzekkel nem lehet meggazdagodni. Perger Árpád numizmatikus szerint a régi 10, 20 és 50 filléresek 99 százaléka gyakorlatilag semmit vagy nagyon keveset ér. A sima, kopott, szürke alumíniumérmék a gyűjtők számára értéktelenek. Van azonban két ritkaság, amiért valóságos harc folyik , és amiket érdemes keresni a régi kupacokban: Ebből az érméből 1967-ben mindössze 5000 darabot készítettek alumíniumból, de végül soha nem került ki a boltokba . A Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztálya ugyanis úgy ítélte meg, hogy abban az évben volt elég készpénz forgalomban, nincs szükség az újabb adagra. A legyártott tételek a raktárban maradtak, majd a bank dolgozói elrakták, elajándékozták őket, így szivárogtak be a gyűjtői körökbe. Mivel rendkívül kevés van belőle, egy-egy ilyen darab ma 30 000 – 40 000 forintot is megér a piacon. Az 1950-es évjáratú 10 filléresekből először kiadtak egy alumínium-bronz ötvözetet, aminek jellegzetes bronzos színe van. Utána ugyanezzel a mintával vertek egy alumínium változatot, amin a „Magyar állami váltópénz” felirat szerepel. A legnagyobb kincs azonban a harmadik verzió: még ugyanebben az évben kiadtak egy szintén alumínium, de már „Magyar Népköztársaság” feliratú változatot. Húsz fillért nem adok érte a mondás szerint, és ez csakugyan azt jelenti, hogy alig ér valamit, akárcsak a filléres érmék többsége / Fotó: Shutterstock Bár az utóbbiból 5 millió darab készült, mégis ez a hazai piac egyik legnagyobb ritkasága, mert lágy alumíniumból verték, ami a mindennapi használat során teljesen elkopott, megsemmisült a forgalomban. Ha valaki talál ebből egy úgynevezett verdefényes – vagyis teljesen kopásmentes, karcmentes, gyűjtői állapotú – darabot, azt ma már százezrekért veszik a piacon. A szakértő hozzátette: az 1950 és 1966 között készült, még lágyabb alumínium 10 és 20 filléresek – kizárólag akkor, ha tökéletes, verdefényes állapotban maradtak meg – érhetnek darabonként 500 vagy akár 4000-5000 forintot is. Az 1967 utáni, már edzett alumíniumból készült fillérek viszont tömegárunak számítanak, így a fillér mára valóban szinte csak a nyelvi fordulatokban és Bródy János dalaiban őrzi az egykori értékét. aprópénz