● news.bsdnet.hu

Az elmúlt hetekben újra országos üggyé vált az azbeszt Magyarországon. A Nyugat-Dunántúlra Ausztriából beszállított,azbeszttel szennyezett szerpentinit zúzottkő ügyeegyre súlyosabb méreteket ölt. A legvészesebb helyzetVas vármegyében, azon belülSzombathelyenvan, de Győr-Moson-Sopron vármegyében ésZala vármegyébenis használták az anyagot. A hazai közvélemény már többször megtapasztalta, mit jelent, amikor egy ipari alapanyagról évtizedekkel később derül ki, hogy tömegek egészségét tehette tönkre, vagy egészen konkrétan a halálát okozta. A mostani botrány miatt a selypi és nyergesújfalui azbesztgyárak körüli ügyek újra előtérbe kerültek. Ott nem néhány évnyi építőipari felhasználásról, hanem egy teljes ipari korszakról beszélünk: generációk dolgoztak az azbeszttel, a környék településein pedig évtizedeken át természetesnek számított az azbesztcement-hulladék használata. Kocsibejárókba, udvarokba, sőt egyes beszámolók szerint árkokba és padlásokra is került az anyag. Nem beszélve a rengeteg gyárban dolgozó munkásról, akiket valószínűleg soha nem tájékoztattak arról egészen pontosan – minta csernobili atomerőműnél dolgozó likvidátorokat–, hogy milyen láthatatlan veszély leselkedik rájuk. Az azbeszt természetes eredetű, rostos szerkezetű ásványok gyűjtőneve. Rendkívül hőálló, vegyszerálló és olcsó alapanyag volt, ezért a 20. század egyik legfontosabb ipari nyersanyagává vált. Használták tetőfedő anyagokban, fékbetétekben, csőszigetelésekben, cementtermékekben, ipari tömítésekben és számos építőipari termékben. A probléma a mikroszkopikus méretű rostokkal van, amit a levegőbe kerülve belélegzünk a tüdőnkbe. Nem kerül ki onnan, nem bomlik le, hanem hosszú éveken át fejti ki hatását, akár 20-30-40 éves távlatban. A WHO szerint az azbeszt minden típusa rákkeltő. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint évente több mint 200 ezer ember hal meg világszerte munkahelyi azbesztexpozíció következtében. A WHO külön kiemeli, hogy az azbeszt tüdőrákot, gégerákot, petefészekrákot, azbesztózist, valamint mezoteliómát okozhat. Utóbbi különösen agresszív daganattípus: a mellhártyát vagy hashártyát támadja meg, és az esetek döntő többsége azbeszt-expozícióhoz köthető. A WHO európai szervezete szerint a mezoteliómás férfi betegek 85–90 százalékánál foglalkozási azbesztexpozíció mutatható ki. A Selyp mellett működő egykori azbesztcementgyár romjainál a magyar ipartörténet egyik legsötétebb története húzódik meg. A köznyelvben csak selypi halálgyárként emlegetett üzemben évtizedeken át dolgoztak azbeszttel, miközben a munkások sokszor minimális védelem mellett lélegezték be a rákkeltő port. Sok dolgozó csak évekkel a gyár bezárása után szembesült azzal, hogy gyógyíthatatlan betegséget hordoz magában. A másik legismertebb hazai üzem Nyergesújfalun működött évekig (a selypi volt a nyergesi üzem leányvállalata). A gyárakban azbesztrostot kevertek cementhez, így készültek a hullámpalák, csövek, homlokzati elemek, különböző szigetelőanyagok. Már önmagában az is irtózatos veszélyekkel járt, hogy a selypi üzemben gyakorlatilag védőfelszerelés nélkül dolgoztak azbeszttel, a gyárban lévő szűrőrendszer pedig nem működött megfelelően, a por jelentős részét a szabadba engedte. Később azok is megbetegedtek az azbeszttől, akik soha nem jártak a gyár közelében: