● news.bsdnet.hu

A Szentírásra hivatkozva bátran állíthatjuk, hogy a világ első intézménye gyakorlatilag egy állat- és növénykert volt, amelynek a bűnbeesés vetett véget. Pár oldallal később Noénak sikerült még visszaterelni ezt a népes seregletet, de a vész elmúltával újra elvadultunk egymástól. Ezekkel a gondolatokkal fogadott minket Váradi Zoltán , a Debreceni Kultúrpark igazgatója június 12-én, pénteken késő délután a Zoo Debrecen főbejáratánál. Az esemény apropója a június 19-én kétheti rendszerességgel induló, vezetett Esti Séták sajtónyilvános beharangozója volt, ami a debreceni állatkert sűrű programkínálatának része a nyári hónapokban. Kísérőinknek köszönhetően átélhettük azt a bensőséges élményt, amit az exkluzív bejárás során a látogatók is megtapasztalhatnak. Ezúttal sem csalódtunk az állatkert vendégszeretetében, a Nagyerdő elbűvölő környezetében a gondozók lebilincselő történeteket és érdekességeket osztottak meg, és készségesen válaszoltak a feltett kérdésekre is. Elsőként az állatkert gengsztereit, az apellákat látogattuk meg Bajkán János főápoló és Bajkán-Labovszki Milla gyűjteményvezető társaságában. A csuklyásmajmok, akik megannyi mozifilm csillagai, éppen esti betevőjüket kapták meg, noha előbb a „főnököt”, vagyis a vezérhímet engedték a méretes dinnye közelébe. Mint kiderült, rendkívül találékonyak: megesett, hogy nagyobb sziklákat görgettek a villanypásztor közelébe a szökés érdekében. Az eszközhasználat ösztönös náluk, a természetben kisebb, éles kődarabokat cipelnek magukkal a zsákmányszerző körútra. A nílusi vízilópár, Linda és Szigfrid története egészen különleges, hiszen már 1988 óta élnek együtt, és azóta számos utódot neveltek fel. Egyik dédunokájuk, Fiona valóságos internetes világsztárrá vált az Egyesült Államokban. Mivel Szigi egyáltalán nem lát, Linda óvó szemekkel figyeli minden mozdulatát, és ha párja bizonytalanná válik a kifutóban, azonnal mellette terem, hogy a helyes irányba terelje. Ezt a megható köteléket egy korábbi költözés is hűen példázza: amikor az állatoknak át kellett sétálniuk az új lakóhelyükre, a vak Szigfrid a megváltozott fények és szagok miatt megtorpant a régi kapuban. Linda észrevette, hogy párja lemaradt, készségesen visszaballagott hozzá, és a pofájával gyengéden böködve, átvezette őt az új otthonukba. Aszalós Vajk állatkerti gondozónak köszönhetően megismerkedtünk a méretes afrikai marabukkal, amelyek voltaképp hasonlóak a gólyákhoz, csak ők nem hozzák, hanem viszik a gyerekeket. Ez természetesen játékos túlzás, emberre nem jelentenek veszélyt, kivéve, ha az az őket tartó ág alatt ácsorog az ember. Bejuthattunk a zsiráfok kifutójába, ami bizony, nem minden földi halandónak adatik meg. Rendkívül menő élmény volt, hogy önként jelentkezőként testközelből etethettük az állatkert legmagasabb lakóit, akik persze olyan falánkan csócsálták a faágakon csüngő leveleket, hogy két kézzel kellett kapaszkodnunk a táplálékba. Az állatkert dolgozói a látogatókról is gondoskodtak, a Samburu panorámateraszon pihenés gyanánt gondosan elkészített falatok vártak minket is (és még csak el sem voltak rejtve), sőt, még a gyümölcslevekért, pezsgőért sem kellett zsákmányszerző körútra indulni. Kellett is a bátorítás, ugyanis ezt követően egy félelempróbát kellett kiállniuk a jelentkezőknek. A hüllőházban királypitont és egy szúrós szemű szakállas agámát simogathattunk, de barátkozhattunk egy trópusi kéregutánzó sáskával is. Miközben azt kísértük figyelemmel, ahogy a nílusi krokodil elfogyaszt egy hatalmas makrélát, botsáskákat sétáltattunk a karunkon, de azt is végignéztük, hogyan rabol rá egy hatalmas cupákra a szibériai tigris. Nagy Tibor tól, a ragadozókért felelős gondozótól megtudtuk, Kamal és Ri, az állatok királya és a királyné nemrégiben álltak párba. A gondozók bíznak benne, hogy a frigy sikeres volt, és a közeljövőben kisoroszlánok születhetnek. Beszélt az összetett és hosszadalmas folyamatról is. Aszerint miután hetek múltán sem mutattak agressziót egymással szemben, végül összeengedték őket. Erre az eseményre a helyi önkéntes tűzoltók is kivonultak, és nagynyomású fecskendőkkel álltak készenlétben, ha szükség esetén mégis szét kellene a két oroszlánt választani. Erre végül szerencsére nem volt szükség. Az Esti Séta tehát rendkívül szórakoztató programnak bizonyult. És, bár látszólag az állatok vannak elzárva a látogatók elől, átéltük, hogy valójában ők a természet méltó urai, és bizony, mi merészkedtünk az ő területükre. Játékosságuk, őszinte kíváncsiságuk mindig feltölti az embert, és még azt is hízelgő bóknak vehetjük, ha éppen prédaként méricskél minket az üvegfal mögül az oroszlán. Videón a séta: Ajánljuk még: