● news.bsdnet.hu

György László bejegyzésében felidézte: közel egy éve írta le, hogy a Brit-szigeteken, különösen Észak-Írországban alakulhat ki először olyan alacsony intenzitású polgárháborús állapot, amelynek gyújtópontja a rosszul kezelt bevándorlás, a lakhatási válság, a párhuzamos társadalmak kialakulása és az állam iránti bizalom összeomlása lehet. Akkor ez sokaknak túl erősnek tűnhetett, ma azonban már nem elméleti kérdésről van szó – fogalmazott a docens. Belfastban ugyanis a Henry Nowak halálával végződő brutális késeléses támadás után napokon át tartó zavargások törtek ki, a helyzet pedig azóta is feszült Észak-Írország több városában. A Henry Nowak-ügy pedig a közgazdász szerint megmutatta, hogy nemcsak a migrációs politika, hanem az igazságszolgáltatásba és a rendőrségbe vetett bizalom is megrendülhet, ha az emberek úgy érzik, az állam nem minden polgárát védi egyformán. Ez a legveszélyesebb pont, mert amikor a társadalom jelentős része azt tapasztalja, hogy az állam nem védi meg a határait, a lányait, a családjait és a munkából élő középosztályát, akkor az önvédelem igénye előbb politikai, majd társadalmi, végül utcai formát ölt – hangsúlyozta. Ezt a folyamatot nevezte ulsterizációnak: ilyenkor az államhatalom tehetetlensége miatt a közösségek etnikai, vallási vagy kulturális alapon kezdenek önvédelmi logikában gondolkodni, és fokozatosan polgárháborús helyzet alakul ki – ahogyan az 1970-es években Észak-Írország Ulster régiójában történt. A folyamatot a docens szerint a rosszul megtervezett balkanizációs politikák erősíthetik fel, amelyek nyomán egy országon belül párhuzamos társadalmak, normák és lojalitások jönnek létre. A közgazdász szerint a valódi kérdés nem az, hogy Európa nyitott legyen-e vagy zárt, hanem az, hogy képes-e megvédeni azt a kulturális és civilizációs rendet, amelyben a szabadság, a rend, a jogegyenlőség, a család, a munka és a helyi közösségek biztonsága egyszerre létezhet. Ezt nevezte Európa kulturálisan keresztény önvédelmének, ami megfogalmazása szerint nem azt jelenti, hogy mindenkinek kereszténynek kell lennie, hanem azt, hogy aki Európában akar élni, annak el kell fogadnia a kontinens alapvető kulturális rendjét. Ennek elemei között sorolta fel, hogy: Aki Európába érkezik, annak nem a gyökereit kell megtagadnia, de el kell fogadnia, hogy a helyi közösségeknek is vannak jogaik – írta a docens, hozzátéve: a befogadás nem egyirányú erkölcsi kötelezettség, hanem kölcsönös társadalmi szerződés. Éppen ezért Európának szerinte új, megvalósítható és világos migrációs és integrációs stratégiára van szüksége, amelyet öt pontba rendezett. Az első pont a határvédelem, amelyről így fogalmazott: Aki nem tudja megkülönböztetni a törvényes belépést az illegális határátlépéstől, az nem együttérzést gyakorol, hanem államképességet rombol. A második pont szerint integráció nélkül nincs béke: a nyelvtudás, a munka, az iskola és a helyi normák tisztelete nem adminisztratív részletek, hanem a társadalmi béke előfeltételei. Harmadikként azt rögzítette, hogy egy jogrend van – nincs párhuzamos igazságszolgáltatás, és nincs kulturális felmentés erőszakra, nőellenességre, antiszemitizmusra vagy bármely közösség megfélemlítésére. Negyedik pontként vétójogot adna a helyi közösségeknek az életformájuk szétzilálásával szemben, mivel nem lehet kisvárosokat és lakónegyedeket egyik napról a másikra olyan terhekkel szembesíteni, amelyeket sem az iskola, sem az egészségügy, sem a rendőrség nem képes kezelni. Az ötödik pont a középosztály védelme, amely a docens szerint nem részletkérdés, hanem a demokrácia alapja: „ha a dolgozó családok azt látják, hogy ők fizetik a hibás migrációs politika árát, miközben az elit erkölcsi fölényből kioktatja őket, akkor a politikai közép összeomlik, és a szélsőségek megerősödnek. Európa nem lehet sem erőd, sem átjáróház – Európának otthonnak kell maradnia” – szögezte le. A jövő tétje szerinte egyszerű: Vagy megvédjük Európa kulturális rendjét demokratikus, jogállami, emberi és határozott eszközökkel, vagy előbb párhuzamos társadalmak, majd párhuzamos igazságok, végül párhuzamos erőszakok között fogunk élni. „Az első út a béke útja, a második az ulsterizáció és a balkanizáció útja. Ha Európa nem fogalmaz meg sürgősen világos és széles körben elfogadott migrációs és integrációs politikát, akkor később már nem politikát kell korrigálni, hanem társadalmi következményeket kell túlélni” – zárta bejegyzését a közgazdász. (Borítókép: Fiatalok gyűlnek össze egy égő barikád előtt a Duncairn Gardensnél Belfastban, Észak-Írországban 2026. június 9-én. Fotó: Charles McQuillan / Getty Images) Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál. Kövesse az Indexet Facebookon is!