● news.bsdnet.hu

A Magyar Zene Háza idén tavasszal a Freddie című tárlattal nyitja meg negyedik időszaki kiállítását, olyan hatalmas érdeklődésre számot tartó anyagokat követően, mint a Listen – Zenei utazás a világ körül vagy a Dívák & Ikonok. A World of Freddie és a Zene Háza közös rendezése a Queen és Mercury rajongóinak kihagyhatatlan élményeket ígér: az interaktív installációk mellett ugyanis rengeteg, az énekeshez kötődő használati tárgy, ruha, kosztüm és persze fotó is megjelenik, köztük a budapesti, ’86-os koncerten viselt jellegzetes és azóta ikonikussá vált fehér, piros rátétes dzsekije, a Bohemian Rhapsody klipből ismertté vált köntöse, a 70-es évekből származó Martin gitárja vagy az alkotási folyamatot is tükröző, kézzel írt dalszövegei. A tárlat megidézi a rocksztár által az utazásai alatt vásárolt pazar antik tárgyakat, valamint legkedvesebb otthonát, a híres kensingtoni Garden Lodge-ot is, aminek kialakítását a „kifinomult zsúfoltság és gyönyörű rendetlenség” viktoriánus elve vezérelte. Az eredeti tárgyakat a World of Freddie és további gyűjtők biztosították a kiállításhoz. Tomáš Hykel, a World of Freddie alapítója elmondja, a kiállítás több év munkájának eredménye, Freddie Mercury történetét személyesebb nézőpontból szerették volna megmutatni, eredeti tárgyakra, személyes emlékekre és kortárs technikai megoldásokra építve, hogy a látogató közvetlen és hiteles élményt kapjon. Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója, a tárlat társkurátora úgy véli, Freddie Mercury életművének globális hatása egyértelmű, a magyar közönség számára azonban mélyebb jelentéssel is bír: az 1986-os budapesti Queen-koncert ugyanis, szimbolikusan bár, de tovább bontotta az amúgy is omladozó szocialista rendszert. Talán vannak, akik emlékeznek a koncert egyik különleges, közösségi élményt teremtő pillanatára, mikor Mercury előadásában megszólalt a Tavaszi szél című dal. A kurátor szerint a tárlat így nemcsak a halhatatlan rockikonról szól, hanem egy kicsit rólunk is, magyarokról, éppen ezért a budapesti koncerttel hangsúlyosabban foglalkoznak: megszólalnak a filmre is vett koncert szervezői és megvalósítói, köztük Hegedűs László koncertszervező, Mihály György producer vagy az előzenekarként fellépő Z’Zi Labor frontembere, Janicsák István, felidézve az emlékezetes pillanatokat. A kiállítás kilenc tematikus térben viszi végig a látogatókat: minden állomás látványos, informatív, könnyen átlátható, nem agyonzsúfolt, és mindenekelőtt igen impresszív, amely rengeteg információt tár a látogató elé. A tárlat igyekszik az énekes életének fontos területeit számba venni, a mindennapok rutinjától a reflektorfényes színpadig és persze a közönség szeme elől elzárt helyszínekig, mint például a backstage világa a koncert előtti felkészüléssel, a fellépést megelőző rituálékkal vagy éppen a lazítás perceivel. Feltárulnak a Mercury-féle társasági események, nagyobb partik és az intimebb baráti összejövetelek történetei vagy éppen a vásárlás szenvedélyes szokása, amely nem csupán az új tárgyak birtoklásának vágyáról szólt, hanem Freddie szeretetnyelvéről is, amellyel képes volt a barátainak kifejezni szeretetét és ragaszkodását. Az egyik legérdekesebb momentum azonban a társasjátékok világa. A Queen tagjai a legkülönbözőbb végzettségűek: Freddie Mercury tervezőgrafikusi, Brian May asztrofizikusi, Roger Taylor biológusi, John Deacon elektrotechnikai mérnöki diplomát szerzett. E különleges csapat a turnébusztól a lemezfelvételek szüneteiig és a backstage-ig rendszeresen játszott, talán az idegfeszültség csillapítása, szellemi kikapcsolódása okán is, társasjátékpartikat. E hajnalig tartó, rendkívül intenzív szókirakósmeccseket maguk között „Death Scrabble”-ként (halálos Scrabble) emlegették. A közös játék talán segített nekik abban is, hogy a stadionok csúcsra járatott koncertjei után visszataláljanak a saját világukba. A tárlaton sétálva a világsztár színpadi karakterét követően a Freddie-kép egyre részletgazdagabbá válik, feltárul a rocksztár világa mellett a személyes, emberi oldala is. A perzsa párszi szülőktől származó Farrokh Bulsara az afrikai Zanzibáron született, Indiában nőtt fel, és a hatvanas évek végén költözött Angliába. Az együttes 1971-es megalakulását követően a Queen hamarosan világhírűvé vált, amihez elsősorban Mercury négyoktávos hangterjedelme, elementáris erejű színpadi jelenléte, zenéjükben a pop, a rock és az opera elemeinek bátor ötvözése és persze Brian May különleges gitárjátéka is hozzátette a magáét. Mercuryt vokális adottságai – hangterjedelme, intenzitása és kristálytiszta hangzása – akár az operaénekesi pályára is alkalmassá tehették volna, talán nem volt véletlen erős vonzódása a klasszikus műfajokhoz, az opera és a balett világához. Mercury a külsőségekkel is divatot teremtett: a csuklószorító, a klubemblémákkal díszített atlétatrikók vagy jellegzetes bajusza is ide sorolható. Ízlését meghatározta a glam rock, vonzódott a csillogáshoz, a teatralitáshoz, ám magánemberként kreatív, érzékeny és visszahúzódó volt, nem véletlenül: útja távoli világokon át vezetett a legfényesebb színpadokig. Ahogyan Freddie Mercury saját magáról vallott: „A színpadon olyan hatalmas vagyok, hogy szinte szörnyeteget teremtettem. Amikor fellépek, extrovertált vagyok, de legbelül egy teljesen más személyiség.” A látogató tehát a világsztár életművétől halad a személyes történetek, a privát szféra felé, és ahogyan a tárlat végére ér, kialakul benne egy közelibb, emberibb Freddie-kép. Ahogyan Mándli Endre Vazul, a Zene Háza kiállítási osztályvezetője és a tárlat társkurátora fogalmaz, olyan összetett képet igyekeztek felrajzolni róla, amelyben a művészi teljesítmény és az emberi történetek egyszerre vannak jelen. Mindehhez sokat hozzátesz, hogy Peter Freestone, Freddie személyi asszisztense és közeli barátja a kiállításon audioguide-on, a korszerű technikának köszönhetően magyar nyelven hallható történetekkel gazdagítja a Mercuryról alkotott képünket. A mai napig csodálattal emlékszik vissza az énekesre. – Dőlt belőle az őserő. Sosem járt énektanárhoz, egyszerűen ez jött belőle. […] Folyamatosan feszegette mind a saját, mind a műfaj határait. Életművére az 1988-as Barcelona albummal tette fel a koronát – emlékszik vissza Peter Freestone. A kiállításon mellette Mercury közelebbi barátai, munkatársai is megszólnak, többek között Richard Young és Denis O’Regan fotóművészek, Mike Moran, a Barcelona album társszerző-producere, Diana Moseley jelmeztervező, Rudi Dolezal rendező, Terry Giddings testőr, Chris Chesney és Tim Staffell egykori zenésztárs, Graeme Moyle brit orvos, HIV/AIDS-specialista is.