● news.bsdnet.hu

A szúnyogok apró méretük miatt régóta komoly kihívás elé állítják a kutatókat. Bár a madarak, a halak és a nagyobb rovarok – például a bogarak, a méhek vagy a darazsak – esetében már az 1980-as évek óta sikeresen alkalmazzák a harmonikus radaros jeladókat, a szúnyogok még a korábban vizsgált legkisebb fajoknál is legalább háromszor apróbbak. A PNAS Nexus című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerzői azonban most bebizonyították, hogy ez a technológia mikroszkopikus léptékben is kiválóan működik. A kézzel készített, rendkívül olcsó jeladók mindössze két hajlékony drótból és egy apró félvezető diódából állnak. A szúnyogokra ragasztott eszközök visszaverik a rádiófrekvenciás jeleket, amelyeket a kutatók egy kézi adó-vevő készülék segítségével, hangjelzések alapján követnek nyomon. A módszer elve nagyban hasonlít a hegyi mentőcsapatok által használt lavinakereső-rendszerek működéséhez. A szúnyogokra rögzített diódák ráadásul olyan aprók, hogy egy szabványos, 12-es betűméretű nyomtatott pontban akár három-négy darab is elférne belőlük. A szakemberek összesen tizenkét kísérletet hajtottak végre laboratóriumokban, szabadtéri hálós ketrecekben, kávéültetvényeken, valamint árnyékos parkokban. A megfigyelésekhez ázsiai tigrisszúnyogokat használtak alanyként, amelyek Hawaiin és Delaware államban is veszélyes invazív fajnak számítanak. A kávéültetvényen végzett vizsgálatok szerint a rovarok akár kétméteres magasságba is felrepültek, ám pihenőhelyet keresve többnyire egy méter alatti magasságban szálltak le. Az eredmények megerősítették azt a korábbi feltételezést, hogy a tigrisszúnyogok viszonylag kis területen mozognak, ám ezt most első alkalommal sikerült valós körülmények között, egyedi nyomkövetéssel is bizonyítani. Az új eljárásnak egyelőre megvannak a maga korlátai, hiszen a jeladók felhelyezését követő első 24 órában a szúnyogok 60 százaléka elpusztult , és a vékony drótok is nehezíthetik a repülést. Ugyanakkor a már vért szívott nőstények lényegesen nagyobb terhet képesek elviselni, mint az üres potrohú egyedek. A fejlesztők éppen ezért a technológia finomhangolását és optimalizálását tűzték ki a következő kutatási szakasz céljául. Jennifer K. Peterson, a Delaware-i Egyetem orvosi rovartani kutatója kifejtette, hogy a miniatűr jeladók segíthetnek megválaszolni azt a kulcsfontosságú kérdést, hogy Peterson laboratóriumában a technológiát már a csókolózó poloskák nyomon követésére is használják. Ezek a rovarok terjesztik a Chagas-kórt okozó parazitát, amely súlyos szív- és emésztőrendszeri megbetegedéseket idézhet elő. A csókolózó poloskákon tavaly nyáron, floridai lakóövezetekben tesztelték először a harmonikus radaros jelölőket. Hanna Cortes mesterszakos hallgató kutatása megerősítette, hogy a technológia ennél a fajnál is hatékonyan működik, a szakember pedig most kontrollcsoportos kísérletekkel vizsgálja, hogyan befolyásolják a jeladók a rovarok természetes mozgását. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images