● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Úgy nagyjából három éve lehetett, hogy a kisebbik fiam – aki gimnazista korában még kacérkodott a történészi hivatással – rábukkant egy családfa-kutató honlapra, és szorgos munkával előásott adatokat mind az én, mind az édesanyja felmenőiről, olyanokról is, akikről mi magunk sem tudtunk. Jelen mondandóm szempontjából apai ágú őseim az érdekesek. Édesapám nagyon korán jutott árvaságra, előbb apját vesztette el, majd egy év múlva édesanyját, és még akkor sem volt tizennyolc éves. Nyilván ennek is köszönhetően szinte soha nem beszélt a szüleiről, ha gyerekkora szóba került, jószerivel csak az egész napos focizásokat és az iskolai csínyeket említette. Hogy a nagymamám vélhetően felvidéki, tót származású lehetett, azt csak a nevéből sejthettem. Mint ahogy azt is csak véletlenül tudtam meg, hogy nagyapám zsidónak született, és – talán a házasságkötésükkor – keresztelkedett ki: a négy fiút már katolikusnak anyakönyvezték. Ennél többet erről az ágról nem tudtam, még nagyapám testvéreinek számát vagy nevét sem. A fiam kutatásai sok új ismeretet eredményeztek, amelyek közül itt most egyet emelnék ki: nagyapám apjának, tehát dédapámnak nemcsak neve, születési és halálozási ideje derült ki a honlapon fellelhető dokumentumokból, hanem valamilyen linken le volt fotózva a Kozma utcai temetőben található sírja is, azaz pontosabban egy, a földből éppen csak kilógó kő, a rávésett, szinte olvashatatlan felirattal. A findagrave.com által közölt kép kísérőszövegéből kiderült, hogy a fotót 2021 augusztusában készítették, méghozzá – némi utánanézésből az is kirajzolódott, hogy – a zsidó temető túlnyomó részét már szinte a járhatatlanságig elborító bokros-fás dzsungel irtása során. A sírt meglátogattuk. Azt nem lehet állítani, hogy idilli állapotok lettek volna, de miközben elhaladtunk olyan bozótosok mellett, amelyekben lépni se nagyon lehetett volna, és csak a legmagasabb síremlékek látszottak ki a mindent ellepő növényzetből, addig a megtisztított parcellák átláthatóak és járhatóak voltak, bár a talajt részben az aszály okozta por és a munkák után ottmaradt, száraz faágak borították. (2024. augusztus 21.) Mint sejthető volt, a visszavadulást vegyszeres gyomirtással előzték meg. Sírok a Kozma utcai zsidó temetőben 2024. augusztus 21-én Közben – megint a fiam közbenjárásával – elém került a Válasz Online egy írása , amely vészjósló eseményekről adott igen részletes összefoglalót. Nem bocsátkoznék részletekbe, a cikket érdemes elolvasni. Csak a lényeg: két magyar-zsidó gyökerekkel rendelkező, külföldön sikeressé vált ember, akik nagyszüleik sírját látogatták a Kozma utcában, összefogott, és létrehozott egy alapítványt, amely adományokat gyűjtött, önkénteseket toborzott, vállalkozásokat bízott meg a bozótirtással. Ennek eredményeként hét év alatt több mint százezer sírt szabadítottak ki a terepet visszafoglalni akaró természet (és a zömmel invaziv fafajták) rabságából. A cikk szerint az alapítvány, a fenntartó Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és az üzemeltető igazgatóság között mindig voltak feszültségek, de – az újságíró véleménye szerint – ezek messze nem indokolták, hogy hét év sikerei után azonnali felmondással háromnapos (!) határidővel a terület elhagyására szólítsák fel az alapítványt, no meg a neki dolgozó profi kertészeti céget. Mivel se a BZSH, se az igazgató nem reagált a lap megkereséseire, maradtak a feltételezések, amelyek – finoman szólva sem – hízelgőek a segítséget ilyen durván elutasító felekre (akik amúgy képtelenek elvégezni ugyanazt a munkát). Hogy mi az igazság, azt itt és most bizton nem dolgunk megítélni. De az eredmény siralmas. Az alábbi kép 2026. június 7-én készült, ugyanott, ahol a fentebbi. A méteresnél nagyobbra nőtt gaztengerben a sírok nagy része ismét láthatatlan. Sírok a Kozma utcai zsidó temetőben 2026. június 7-én Hogy stílszerű legyek, egy bibliai történettel fejezném be ezt a jajkiáltást. Bölcs Salamon király elé hoztak egy csecsemőt, akiről két asszony is állította, hogy az övé. Salamon úgy ítélkezett, hogy a gyereket ketté kell vágni, hogy mindkét asszonynak igaza legyen, de persze az igazi anya sírva-zokogva lemondott a babáról, hogy az megmeneküljön. Úgy tűnik, a Kozma utcai temető megmentése viszont nem nagyon érdekli se a BZSH-t, se az igazgatóságot. Ami azért kicsit furcsa. Biztosan nem édes gyerekük.