● news.bsdnet.hu

Nélkülük, a szeretetország dányi szektásai nélkül is magyarok és cigányok százai vonultak végig piactértől a falutábláig, rendőri felvezetéssel. Farkas Zoltán ma is aktív sportember (volt bokszoló), két gyermek édesapja fogott össze néhány roma telepi sorstársával és vitte utcára a népeket – mínusz Tisza. Szeretik is a kolbászgyáros, lacikonyhás Farkast, mert egyenes ember, nem ijed meg a saját árnyékától. Azt mondja, a tüntetés előtt egy bizonyos Prokaj Enikő nevű helyi tiszás úrhölgy, civilben tán pedagógus, Facebookon arra kérte, figyelmeztette a lakosságot, hogy „a demonstrációhoz ne adják az arcukat, mert ezt várja el tőlük az Ildikó”. Ildikó pedig esetünkben nem más, mint Trompler Ildikó, a térség áprilisban megválasztott tiszás országgyűlési képviselője, ami azt is bizonyítja: Magyar Péterék ebben is hazudtak, hiszen még a drogügyben érintett saját szavazóikra is magasról tesznek, ha Brüsszelnek ez kell. Dány a gödöllői dombság legvégén, egy lankás tájon át kacskaringózó út mentén mint hűséges kutya a gazdiéhoz, úgy simul a Cserhát hegység lábához. A kátyús aszfaltcsík az egyetlen köldökzsinór, telve buszmegállókkal, amin Gödöllő felől érkezik a tej, a kenyér meg a tasakos kristály… A fillérekért vigyorgó halál. – Azt szíjják, azt a legolcsóbbat! Hülye gyerekek mind, meg sokszor az anyjuk meg az apjuk is – mondja a poros Akácfa utca kellős közepén Kanalas Krisztián, a 800 lelkes roma gettó egyik legdolgosabb és leggazdagabb famíliájának tagja, majd magához öleli a fehér főnököt, Farkas Zoltánt. – Szevasz, drága testvérem! Kit hoztál a nyakunkra? – Bök rám, az idegen kopóra. Azt mondja a tüntetés óta, ahol az első sorban vonult, tényleg lecsökkent a buszos drogforgalom, két hete inkább roncs autókkal kóvályognak a dílerek, mint „gólyafos a levegőben”. Ha véres szemű, beállt palimadárra lelnek, azonnal becsalják a hátsó ülésre bizniszelni. – De minket sem ejtettek a fejünkre! Körbekapjuk őket, és úgy szétverjük az autójukat, hogy azzal tapodtat se tovább – ismerteti pofonegyszerű haditervüket. – Nézze, uram, aki akart, az Orbánék alatt dolgozhatott, a telepi cigányok mind a Fideszre szavaztak, de most, hogy ez a szaros seggű Móka Miki eltörölte a zéró tolarenciát, kezünkbe kell venni a sorsunkat. Mert ha iskolája nincs is, de szorgalma van a cigánynak, akkor boldogulhat. Akinek már van mit, félti is ettől a csürhétől. A Kanalas klán házai nagyok, műkő oroszlánosok, cseppet hivalkodók. Krisztiáné se kicsi, mert jól menő építőiparos, mellette még 12 lovat is abrakol, gondoz, cserél meg futtat. Tán a guta is megütné, ha egy hajnalon eloldanák őket a karámból. A huncut nézésű öreg, Kanalas Gabi bácsi homlokába húzza karimás kalapját, és a bölcsek nyugalmával avatkozik közénk. – Sok házat, palotát, több utcára valót építettünk fel a magyaroknak, de a máséhoz se itthon, se Budán sose nyúltunk – réved a múltba, és tekintete messze, városi villák között pásztáz. – Jó világ az Orbáné, csak a here cigányok szavaztak a Tiszára. Ostorral kell a nyakuk közé csapni… Akár többszörösen bűnös falu is lehet Dány az új hatalom vörös szemeiben, hiszen az egyik legvallásosabb közösség lakja az országban, ráadásul 16 esztendeje fideszes a polgármester, és a tavaszi választáson Orbánék több száz szavazattal verték meg Magyarékat a 4600 lelkes településen. Nem jött be a brüsszeli papírforma! A hivatal bejárata melletti falon míves fakeresztről tekint le ránk a Megváltó, a faluvezető, Gódor Lajosné irodáját pedig öles méretű gobelin díszíti: Jézus földre esik a kereszt terhe alatt. (Julika polgármester az idén csak azért nem volt ott a csíksomlyói nyeregben, mert ficamos bokája okán botra szorul.) Hívására készséggel jönnek sorban dr. Pál Szilvia jegyző, Papp Nikoletta családsegítő, aki felvidékiből lett dányi magyar, aztán Kanalas Renáta helyi roma elnök, végül a bokszoló Farkas, a cigány–magyar közös kenyér kovásza. – Megmondom magának őszintén, mi, cigányok félünk a Tiszától, mert engedi a b*ziságot, a gyerekek félrenevelését, eltűri a drogot és mindenkit kirúg, megaláz, ha nem egyezik vele – kezdi a sort Kanalas asszony. – Itten mindannyian fideszesek vagyunk, de más falukban megbabonázta őket a Tisza. Kijártak a telepre is agitálni, de nem dőltünk be nekik… Sajnáljuk a Fideszt, nem kellett volna nekik azt mondani, hogy a cigányság az a tartalék, meg a vécét is ki kell pucolni valakinek. – Ez sem tett jót, de más se – erősít rá Farkas –, mert a cigány ember érzékeny, könnyen félreérti a gyors szavakat. Azért tudom, mert barátaim vannak közöttük, értünk egymás nyelvén. Igazából nem is az őslakosokkal van itt a baj, hanem a Bagról, Turáról, Gyöngyösről ideszokott dílerekkel meg a betelepülő városiakkal, akik nem tudnak viselkedni. Gúnyolják, lenézik a falut, szidják a vezetést, a polgárőrt, a rendőrt, röviden mindenkit, aki szerintük nem passzol bele az ő szeretetországukba. De hiába engedik Magyarék a drogozást szabadon, mi helyben úgyis kirúgjuk a Tisza lábát. Találó képzavar, diktatúrában szokatlanul bátor. Joggal sérti őket, hogy az új hatalom úgy tesz és viselkedik, mintha drog- és más ügyekben eddig nem történt volna semmi a térségben. Pedig nem oly régen még reggelente sorban álltak segélyért, gyakori volt a lopás, rablás, ma elvétve, ha akad. Szilvia jegyző asszony papírból sorolja, mi mindent hoztak helyre, újítottak fel vagy építettek azokból a milliárdokból, amiket az Orbán-kormány idején pályázaton nyertek. És igen, mára egyre több a dolgos, eszes cigány vállalkozó, mint ahogyan az is igaz, hogy a rendőrőrs épülete, a szolgálati lakás meg üres, mert nincs, aki idejönne; sajnos nem csak náluk nincs. És akkor a csalamádé tiszás slepp nevében a liberális emberi jogi bozótharcosok, a Bódis Kriszták meg a Trompler Ildikók azzal ünnepeltetik magukat, hogy ezentúl majd odafigyelnek a prevencióra, a példamutatásra meg az együttérzésre. Mintha ők találták volna fel a spanyol(cigány)viaszt. – Ráadásul azt is távirányítással gondolják, mert én még egyiküket sem láttam a faluban – teszi hozzá gúnyosan az exbokszoló – És te, Julika? – fordul a polgármesterhez. – Személyesen eddig még nem nyílt alkalmam találkozni a tiszás országgyűlési képviselő asszonnyal – válaszolja a kérdezett. – Szívesen beszámolnék, mit értünk el eddig, és hogy mit tervezünk a falu jövője érdekében. Volna mit átbeszélni, mert például Bódis Krisztina az egykori ózdi kohászat salak (buga) dombja melletti Hétes nevű cigány telepről, ahol roma aktivisták szerint milliárdnyi pályázati forinttal nem tud elszámolni, újabban a csiribiri tiszás képviselőházból el sem lát a Cserhát lábaihoz juhászodott 800 esztendős faluig. Nem járta be a kacskaringós, halált osztó aszfaltcsíkot, a herbál, a fű meg a kristályészak-alföldi selyemútját. Kulcsszavak ezek, a telepiek mindennapjaiban olyan szükségletek nevei, mint nyugdíjasnak a pirítós, a tea vagy a háztartási keksz. De milyen példával járnának is elöl a Bódisok? Magyarország miniszterelnöke nem is olyan régen, noha a kutya sem kérdezte tőle, egyetlen közönséges franciaágy meg gyanús, fehér poros tálca láttán azonnal azzal állt elő, védekezett, hogy ő is ott volt, ahol az a fotó készült, de a porhoz, akár a tiltott almához, egyetlen szippantásra sem nyúlt hozzá. Miért mondta, ha nem tette! A kétfarkú kutyások elnöke, bizonyos Kovács polgármester meg egyenesen azon lelkendezett a zombik örömére, hogy „vége a drogkommandónak Horváth Lacistól”, és ismét düböröghet a drogliberalizáció, sőt jelszót is kiadott: Több marihuánát a kevesebb kristályért! Inkább legyen drágább és minőségibb az a cucc, de legyen. Nekik ez jár. Aztán vegye meg a cigány meg a nem cigány csincsillaszemű drogos, azzal mindenki jól jár. Hogy miből? Az egyik dányi gettólakos, Kanalas Aranka nyilatkozta nemrég, hogy az anyagért betörnek, lopnak, van, aki a szülei ebédjét, hűtőjét, sőt a cukortartót is eladja a stelázsiról teáskanálnyi kristályért. Ha szól az anyja, megveri. Lopjátok meg, raboljátok ki, öljétek le apátokat, anyátokat, ha kell a szomszédot és bárkit, csak legyen anyag! Be is mennek más portájára, és viszik a kútláncot, a fűnyírót, a sarlót meg a talicskát. A munkában a nők, a kábulatban a férfiak viszik a prímet, gyakran az iskolában kezdik. – Pedig már hét esztendeje a nagycsoportos óvodásoknak iskola előtti megelőző foglalkozásokat tartunk, de amikor hazamennek, mást látnak, mint amiről beszélgetünk velük – mondja erre Papp Nikoletta, a családsegítő szakmai vezetője. – Aránylag kevés ilyen jellegű megkeresés érkezik, aki teheti, elhallgatja, még családon belül is. A gyerekek pedig inkább lebeszélik egymást a tanulásról, a szakiskolába járásról, az élet szabadabb otthon. – Sajnos száz általánost végzett fiatal közül nyolcvan nem tanul tovább – idézi a szomorú statisztikát Gódorné. – A faluban 300 iskoláskorú gyerek él, de közülük százat más településre íratnak át és hordanak naponta a szüleik. Ezért is szerettük volna, ha az intézmény a katolikus egyház kezelésébe kerül, de a terv öt évig tartó huzavona után meghiúsult. Végül az illetékes püspök utasította el, az a Marton Zsolt, aki éveken át Dány község plébánosa volt. Ez van, száz gyerek pedig naponta buszozik… Ezekről szívesen tárgyalnék Trompler Ildikóval, Bódis Krisztinával. – Julika, ha én nem láttam őket, akkor biztosan nem is voltak itt – mondja a jól értesültek felháborodásával Farkas Zoltán. – De a bomlasztásra, arra van eszük, faluszerte megy a széthúzás. Úgy viselkedik az a 30-40 fős tiszás alakulat, mintha felsőbbrendű lenne a dányiaknál. Lenézően acsarkodnak, kioktatnak és követelőznek. De mondom, kirúgjuk a lábukat. Mi az, hogy ne tüntessünk a drog ellen? Normálisak ezek? Nincsenek gyerekeik? És ha vannak, akkor nem féltik őket a füves cigitől, a pride-tól meg a b*ziktól? Elvitte agyukat a Tisza cica! Pedig nagy és elszánt akarnok benyomását keltheti Trompler Ildikó abban, aki jobb híján megnézi facebookos bemutatkozását: A falon is át azért, amit elképzelek – így kezdi. Nos, Dányba nem kell átmenni a falon, elegendő rákanyarodni Isaszegnél a drogselyemútra. Ha önállóan nem megy, ott a szolgálati autó dzsípíesze. Minderről az íróembernek sokkal inkább az elfalazás, semmint annak áttörése kívánkozik tollárra. Mert átnézve és megszemlélve a falut, takaros a képe, egészében pedig szorgalmas és imádságos a népe. Velük nehéz lesz ujjat húzni és amolyan tiszásra átmosni vidéki, magyar agyukat, hozzátéve még azt is, hogy hál’ Istennek ezernél több nyakas Dány létezik a hazában. Árkot vagy falat húzni a falusi horizont köré vagy elé haszontalan, mert értelmük és akaratuk átrepíti őket minden akadályozó szirten, akár szárnyai a sasmadarat. Jobb ezt mindjárt az elején tisztázni, medrébe terelni a mákonyos győzelmi mámort, oda, ahová való. És nem magasabbra. A sas legyek után úgysem kapkod. Gódorné pedig stabil és gyors, akár a pillanatragasztó. Ja, és egyenes, mint a dányi földből kinőtt nyárfa. Ezért állt és áll mellé már 16 esztendeje saját fajtája polgárőröstől, sekrestyéstől, bokszolóstól, lókupecestől cakli-pakli mindenki. Ők együtt nem kiáradni, elönteni és elmosni akarnak mindent és mindenkit, amolyan pünkösdi királyság módjára, helyette hitben és tisztességben élve megtartani őseik jussát. Aki ezt nem érti és nem süvegeli, az tényleg ne menjen (költözzön) közéjük, mert kivetik, mint szekérkerék a sarat. Hasonlókat vall Váradi Tamás közterület-felügyelő is, aki pedig a pesti XV. kerületből kért gyüttmentként bebocsátást Dányba és részesült is, tisztelettudó viselkedése okán, elismerő befogadásban. A hivatal ajtaja előtt szentel rám néhány percet, miután visszaindulni készülök. – Tudja, én vidéken nőttem fel, és megtanultam, hogyan illik viselkedni – hajol közelebb, a noteszom fölibe. – Fel lettek lázítva a városi emberek a falusiak ellen, ezért szidják és nézik le a vidéket. Beletörik a bicskájuk. Magas lóról se politikus, se vasalt nadrágos ne beszéljen. Először szálljon le a nyeregből, aztán köszönjön, a többi meg alakul… Azt mondja, tiszások nélkül is komoly eredményt hozott a tüntetésük. Azóta elfogytak a drogosok a buszokról, az utcákból, az összevizelt kapualjakból. Most személyautókkal próbálkoznak, de annak is van ellenszere. Ennek módozatairól is szó esett aznap este (június 1.) azon a lakossági közmeghallgatáson, amelyre jócskán megtelt a nagyterem, és amelyen az exbokszoló Farkas elmondása szerint egyetlen sorban vagy széken sem foglalt helyet Trompler Ildikó (maga helyett a férjét küldte megfigyelőnek), de Bódis Krisztina emberi jogi bozótharcost sem látta senki, és a helyi tiszás Prokaj Enikőt is csak azért, mert ő kísérte el Trompler férjét a gyűlésre, miután Facebookon Trompler nevében eltiltotta szektatársait a tüntetéstől. Ilyen egyszerű. Csoda, ha egyetlen hátasló sem parkolt a kultúrház előtt? – csukom össze jegyzetfüzetem. Olcsóbb, mint a kannás bor A dizájnerdrogok jobban megérik, mint az alkohol, néhány száz forintért árulják adagját. Ráadásul a herbál például nagyobbat üt kevesebbért, mint a pancsolt szesz. A gettókban és peremkerületekben elterjedtebb, mint a kannás bor. Elképesztő összegeket lehet vele keresni, éppen az olcsósága miatt, miközben emberi roncsok ezrei kerülnek utcára vagy hullazsákba.Hazai kutatók szerint több százezren élnek ezernél is több telepszerű közösségben, falusi vagy városi szegregátumban, ahová és ahonnan nincs átjárás. Az aktív korúak felének nincs semmilyen munkaviszonya, esetleg nyolc általánost végzett, vagy azt sem. Kilátástalanná teszik nemcsak a maguk, hanem a tartózkodási helyüket körbevevő települések életét és jövőjét is.A no-go zónák tehát nem lesznek, hanem nyolc-tíz éve már itt is vannak, ami nemcsak a telepiek között, de az őket elviselni kénytelen településeken belül is tragédiákat okozó feszültséget gerjeszt. A helyi rendőrök, hivatali dolgozók és pedagógusok naponta kapnak életveszélyes fenyegetéseket, ha intézkedni szeretnének: „Tudom, ki vagy, hol laksz! Megkereslek, kieresztem a véredet!”Nincs annyi rendőr, pszichológus, lelkipásztor és biztonsági kamera, főként annyi pénz, amennyivel a baj elejét lehetne venni, hiszen a pokolba vezető útnak már a közepén járunk. A Magyar-féle adminisztráció pedig szemet huny a jelenség fölött és engedi azon oknál fogva is, hogy a tiszások között számos drogfogyasztó funkcionárius, illetve pártkatona ül.Ebben a kormányzati ciklusban tehát zavartalanul emelkedik a drogfogyasztók, a tragédiák és a no-go zónák száma. Tiszások! Akár az ukrán háborút, a borotvált patájú gendert, a gyermekek érzékenyítését vagy a migránsok érkezését, ezt tényleg ti mind akartátok? Meddig bírja a gyomrotok? Péternek adhatjátok saját életeteket.De a miénket nem!