● news.bsdnet.hu

Megújulna a Fidesz, de Orbánt nem lehet kitenni a képből – ezt a címet adta a szombati kongresszus egyes résztvevőit megszólaltató riportjának a Partizán. Ilyen és ehhez hasonló, végeredményben jogos megállapítások érkeztek a többi, korábban ellenzéki műhelyből is, amiből – jegyezzük meg – akad  bőséggel tizenhat évnyi jobboldali „elnyomás” után. Jó, ez ilyen formában nyilván dőreség, ám a gyászmunkában tengődő közösség nehézségein és kihívásain örömmel élcelődnek az áprilisi eredmény miatt alig leplezetten ujjongó médiamunkások. Nagyon várták már ezt. Ugyancsak nem bírt magával a tanácskozás előtt a regnáló miniszterelnök: Magyar Péter egy relatíve könnyen megmagyarázható 2024-es kormányzati dokumentummal igyekezett tematizálni a napot, mondván, nincs jobboldali megújulás, mert a vezetők hazudtak a saját szavazóiknak is. Ez a vád a migrációval szembeni kemény kiállás tekintetében nyilván dőreség: De miért tartja fontosnak a Tisza által tizenhat év után csúnyán elvert, épp középpárttá zsugorodó Fideszbe még szombat reggel is belerúgni egyet a Magyar köztársaság első embere? Egyrészt alighanem ilyen a természete, akkor lehet csak nyugodt, ha róla szólnak a hírek, vele van tele a sajtó – és a közösségi média! Másrészt ez egyúttal a választási eredményben is közrejátszó kommunikációs és/vagy politikai stratégia része. Nevezetesen: aki előre keretez és meghatározza a tematikát, az uralja a napirendet. Ebben – és még sok másban – semmit nem változott Magyar Péter a kampány óta. Csakhogy ez a nap mégis a Fideszről szólt, márpedig nem pusztán a külső szemlélők és az ellendrukkerek éltek javaslatokkal a folytatást illetően, hanem nyilván az elvert formáció tagjai is, akik közül sokan nem pusztán csalódottak, hanem konkrétan egzisztenciális kihívásokkal néznek szembe. Akadtak olyanok, akik a kongresszuson is kendőzetlen őszinteséggel rótták fel a hibákat, a ferencvárosi Gyurákovics Andrea kullancsokról beszélt, Révész Máriusz morális hibákról, amikkel szembe kell nézni. Nem kapott szót ugyanakkor az egyik legnagyobb kritikus, Ferencz Orsolya, ám ő azért a sajtónak ismét elmondta a véleményét. Ami lesújtó. Maga Orbán Viktor is beszélt a vereség okairól, kitért a rossz kampányra, a hiányzó gazdasági növekedésre, a fiatalok felé való nyitás totális kudarcára és még sok másra. És persze megint magára vállalta a felelősséget, mondván, a stratégiai döntéseket ő hozta meg. Ez igaz. Ugyanakkor aláhúzta, ő személy szerint soha nem adja fel. Soha. Soha. „Tudjátok, hogy semmi kedvem megváltozni. Nem teszek se fél-, se teljes fordulatot” – üzente az őt egyébként lelkesen megtapsoló és újraválasztó küldötteknek. Na de a lényeg! Hiteles lenne-e egy teljes sorcsere, új üzenetekkel és jelszavakkal alig pár hónappal azt követően, hogy a Fidesznek volt egy érvényes ajánlata a választók felé? Az éppen belső vitákkal is szembenéző párt éléről épp most kéne leváltani az azt évtizedek óta, ellenzékben és kormányon is meghatározó Orbán Viktort? Lehet-e egyáltalán hosszú távú stratégiát megalkotni ilyen gyorsan egy ilyen helyzetben? Magára lehet-e hagyni több mint kétmillió választót, akik továbbra is figyelnek arra, amit a volt kormányfő mond? Meggyőződésem, hogy nem. Sőt, lehet, hirtelen politikai öngyilkossággal érne fel. Vagyis lehet cizellálni, nagyjából nem maradt más opció a radikális és a polgári közép felé nyitó szárny között feszülő valós (?) ellentét által is terhelt formáció előtt, mint ami most történt. Így nyilván lesznek elégedetlenek, tapasztalataim szerint akadnak is bőséggel, ám a Fidesz sikertelenségében érdekeltek által sugallt totális önfeladás, mondván, ezt üzenték a választók, bizonyosan nem lehet egy párt stratégiája. Hogy mire lesz elég ez a mostani muníció, majd kiderül a következő hónapokban, ahogy az is, beindulhat-e egy valódi mozgalmi építkezés az épp mézesheteit töltő, de hamarosan húsbavágó döntésekre kényszerülő, belső vitákkal is terhelt kormányzattal szembeni alternatívaként. Ja, és a legnagyobb kérdés: És még valami. Orbán Viktor igen erősen utalt rá, hogy ha eltelik az egy esztendő, és megvan a megfelelő legény a gátra, ő bizony leléphet a színről. Csak kudarccal nem akarja zárni a politikai életművét. (Nyitókép: AFP)