● news.bsdnet.hu

A rajzfilmek és a plüssjtákok alapján a vízilovat a legtöbben egy pufók fejű, aranyos és békés kedves állatnak, mesefigurának látják. A valóságban azonban a víziló egyáltalán nem ilyen, hanem egy rendkívül veszedelmes vad, amellyel nagyon nem jó találkozni a természetben. Ezt tapasztalta meg saját bőrén Paul Templer túravezető is, akit egy délután szó szerint elnyelt egy hatalmas állat. Története pedig egyike azon ritka eseteknek, amikor valaki élve megúszott egy ilyen brutális találkozást. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? A víziló a közhiedelemmel ellentétben a Föld egyik legagresszívabb élőlénye, amelytől még a legnagyobb ragadozók, a krokodilok és az oroszlánok is tisztes távolságot tartanak. Vadul védi a területét, és Afrikában évente több ember haláláért felelős , mint a többi nagyvad együttvéve. Ha egy vízilóval találkozik valaki a vadonban , a legjobb, amit tehet, hogy menekül – mert ezeket a támadásokat általában senki sem éli túl. Paul Templer kivétel, ő bekerült a dühöngő fenevad torkába, ám csodával határos módon életben maradt, hogy elmesélhesse a történetét. Paul tapasztalt túravezetőként dolgozott a Zambézi folyón, a Viktória-vízesés közelében. Ismerte a folyó veszélyeit. Az 1996-os márciusi délutánon egy kajakcsoportot kísért. A vízben a semmiből felbukkanó hím víziló alulról telibe kapta az egyik kajakot, és a folyóba borította Paul fiatal kollégáját, Evanst. Paul azonnal bajbajutott társa felé evezett, és a kajakból kihajolva megpróbálta megragadni a férfi kezét. Már olyan közel voltak egymáshoz, hogy ujjaik szinte összeértek, amikor a víziló hirtelen alulról rontott rájuk. A hatalmas állat egyetlen mozdulattal valósággal kilőtte Pault a kajakjából, és még a levegőben, a zuhanás közben kapta el a férfit. Paul Templer túravezető csodával határos módon túlélet a víziló támadását A másodperc törtrésze alatt teljes sötétség lett. Paul nem esett bele a folyóba, hanem a víziló fejjel előre, derékig bekapta a testét. Paul azt érezte, hogy felsőteste valami szűk, meleg, nyálkás helyre szorult, ahol elviselhetetlen nyomás nehezedik a mellkasára. Orrát egy záptojásra emlékeztető, kénes, bűzös lehelet árasztotta el. Amikor a szabadon maradt kezével kétségbeesetten körbetapogatózott a sötétségben, és megérezte a merev sörtéket, összeállt a kép: egy kéttonnás víziló torkában van. A víziló agyarait a férfiba vájta , és azonnal a folyó fenekére merült vele, hogy megfullassza. Úgy rázta Pault a szájában, mint egy kutya a rongybabát. Paul valahányszor érezte, hogy a víziló kibukkant a vízből, mély levegőt vett, amikor pedig lemerültek, visszatartotta a lélegzetét. A Zambézi folyó veszedelmes hely, hemzseg a vízilovaktól A brutális tusakodás percekig tartott. A víziló többször kiköpte, majd újra rátámadt, harminckét mély sebet ejtve a testén. Végül az állat egy pillanatra lazított a szorításán, Paul pedig kiszabadította magát az állat torkából, és a felszínre tempózott, ahol egy másik túratársa az utolsó pillanatban rántotta be a kajakjába. Kollégája, Evans életét már nem tudták megmenteni, őt elnyelte a folyó. A túlélésért vívott harc a szárazföldön is folytatódott. Steril eszközök és fájdalomcsillapítók nélkül, egy zötykölődő terepjárón nyolc órát utaztak a legközelebbi kórházig, miközben Paul szétroncsolt sebeit sima folyóvízzel próbálták mosni a fertőzések ellen. Tüdeje átszakadt, karjai és lábai súlyosan megsérültek, az orvosok kezdetben biztosak voltak benne, hogy mindhárom végtagját amputálni kell. Végül a lábát és jobb karját sikerült megmenteni, a balt könyök felett elveszítette. Paul Templer a hónapokig tartó fizikai és lelki rehabilitáció után nemhogy feladta volna, de megtanult egy kézzel élni, sőt, később visszatért a Zambézi folyóra is túrákat vezetni, hogy szembenézzen a traumáival. Az átélt borzalmakról „Ami megmaradt belőlem” címmel írt sikerkönyvet, ma pedig motivációs előadóként járja a világot. víziló