Miért pont 60 másodperc egy perc és 60 perc egy óra, miközben egy nap 24 órából áll?

A világ szinte minden területén a tízes számrendszert használjuk, az időmérés azonban máig kivétel. De miért? A rendszer gyökerei az ókori Mezopotámiáig vezetnek vissza, ahol a babiloniak a hatvanas számrendszert használták. Ennek nagyon egyszerű oka volt: a 60 rendkívül jól osztható szám. Könnyedén fel lehet osztani kettő, három, négy, öt, hat, tíz, tizenkettő, tizenöt, húsz és akár harminc egyenlő részre is, ami a tizedes törtek előtti világban óriási előnyt jelentett a kereskedelemben, a földmérésben és a mindennapi számolásban. A kutatók szerint a módszer akár a saját kezünkből is eredhet. Ha a hüvelykujjunkkal végigszámoljuk a másik négy ujjunk három-három ujjpercét, tizenkettőig jutunk. Ezt másik kezünk öt ujján megismételve máris elérjük a hatvanat. A babiloniak nem álltak meg a számolgatásnál: a hatvanas rendszerüket szépen átültették az égboltra is. Krisztus előtt nagyjából ezer környékén már elég komoly csillagászati megfigyeléseket végeztek, és az égitestek mozgását, illetve pozícióit egy 360 fokos körrendszerbe pakolták bele – természetesen ugyanarra a jól bevált hatvanas logikára építve. A görögök hozták el a rendszert a nyugati világba: rajtuk keresztül került át a babiloni tudás a korai tudományokba. Hipparkhosz, majd később a római korban élő Klaudiosz Ptolemaiosz volt az, aki igazán rendbe tette a körök és gömbök felosztását. Ptolemaiosz már konkrétan lebontotta a fokokat és az órákat is egy furcsa, de logikus láncolatra: először hatvan részre, az úgynevezett „első percekre” (partes minutae primae), majd ezeket újabb hatvan részre, a „második percekre” (partes minutae secundae). Innen egyenes út vezetett a mai „perc” és „másodperc” szavainkig. Fontos viszont, hogy ez sokáig csak elmélet maradt. A hétköznapi élet nem ezek szerint járt: az emberek a Nap ritmusához igazodtak, az órák hossza pedig évszakonként változott, nyúlt vagy rövidült. A mai, fix 60 perces óra és 60 másodperces perc csak jóval később, a középkori mechanikus órák elterjedésével és a tengeri navigáció igényeivel vált valódi mindennapi szabvánnyá. A francia forradalom idején ugyanis komolyan megpróbálták lecserélni az egész időszámítást egy tizedes alapú verzióra. Az elképzelés szerint a nap 10 órából állt volna, egy óra 100 percből, egy perc pedig 100 másodpercből, vagyis mindent ugyanarra a decimális logikára húztak volna rá, ami a mértékegységek világában amúgy működött is. Papíron logikusnak tűnt, a valóságban viszont nem igazán nyerte el az emberek tetszését. A rendszer rövid idő alatt kifulladt, és alig másfél év után hivatalosan is elengedték. A 60-as időszámítás így gond nélkül túlélte a történelem egyik legradikálisabb reformhullámát is. A másodperc hivatalos definícióját ma már nem a Föld forgása vagy a Nap járása adja , hanem a céziumatom rendkívül precíz rezgései. Ez a szintű pontosság viszont egy érdekes mellékhatást is hozott: kiderült, hogy a bolygónk forgása nem teljesen állandó, hanem apró ingadozásokat mutat. Ezt kell korrigálni időről időre az úgynevezett szökőmásodpercekkel – ilyenkor egy perc kivételesen 61 másodpercig tart, hogy az atomórák és a „valódi” csillagászati idő újra szinkronba kerüljön. (Forrás: BBC , Scientific American , fotó: Unsplash) Ez is érdekelhet: Hirosima, Nagaszaki és Csernobil neve egyaránt összeforrt a nukleáris katasztrófákkal, mégis teljesen más jövő várta őket. Bár a 12 milliárdos népesség felé száguldunk, a kutatók szerint a Földnek már a mostani tömeg is sok. De mennyi lenne az optimális? Bár az azonnali elpárolgás borítékolható, egy különleges védőfelszerelésben meglepően mélyre jutnánk a Nap belsejében.