● news.bsdnet.hu

Újra vitatéma lett a parlamentben a választási rendszer megváltoztatása. Magyar Péter kedden azt állította, pártja a mandátumok 90-95 százalékát szerezte volna meg, ha a brit vagy a francia rendszer van érvényben hazánkban is. A miniszterelnök valószínűleg ebben nem téved. A kérdés: vajon Európa más országaiban mire ment volna a Tisza Párt az április 12-ei eredményével? Orbán Márton Newsroom újságíró Ezeket látta már? Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke az Országgyűlés június 9-ei ülésén a miniszterelnöknek feltett kérdésében a magyar választási rendszer igazságtalanságára is kitért. Az ellenzéki politikus már nem először világított rá a reform szükségességére, ugyanis pártja az egyik nagy vesztese annak, hogy a mandátumelosztás nem tükrözi a valós támogatottságukat. Rámutatott, hogy a Tisza Párt 53 százalékos támogatottsággal 71 százalékos többséget szerzett a Házban. Válaszában Magyar Péter kijelentette, hogy a következő parlamenti választás már egy igazságosabb , arányosabb rendszerben lesz lebonyolítva, de a részletekbe nem ment bele. Ugyanakkor a kormányfő emlékeztette Toroczkai Lászlót, hogy vannak még a magyarnál is jobban a győztes irányába torzító rendszerek Európában, és úgy fogalmazott, olyan szavazati aránnyal, amilyet a Tisza Párt elkönyvelhetett április 12-én, az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban a mandátumok 90-95 százalékát is megszerezhették volna. A magyar rendszer túljutalmazza a győztest, de vannak nála kegyetlenebbek is / Fotó: Zsolnai Péter Valószínűleg még nem találtak fel olyan rendszert, amelyben a Tisza Párt 53 százalékos listás eredménye ne ért volna győzelmet és egypárti kormányzást , a minősített többség viszont már több országban is kérdéses volna. Fontos azonban megjegyezni, hogy ha egy arányosabb rendszer van érvényben Magyarországon, valószínűleg nem redukálódik ilyen szinten a választáson induló pártok száma, és talán már a Fidesz sem tett volna szert szinte korlátlan hatalomra. Az Országgyűlés tagjait egy egyedi, vegyes többségi rendszerben választják: 106 képviselőt egyéni választókerületben relatív többséggel, 93 képviselőt pedig párt-, illetve nemzetiségi listán arányos rendszerben, kiegészítve a szavazatszámot a töredékszavazatokkal. Töredékszavazatok azok a szavazatok, amelyek az egyéni kerületben nem értek mandátumot. Ilyenek a vesztes jelöltek szavazatai, illetve Magyarországon egyedülálló módon azok a szavazatok is, amelyekre már a nyertesnek nem volt szükséges a győzelemhez - utóbbi a sokat emlegetett győzteskompenzáció. Magyar Péternek igaza van akkor, amikor a brit választási rendszer kegyetlenségére utal. A szigetországban évszázadok óta - noha voltak tervek egy arányosabb formula bevezetésére - lényegében hozzá sem nyúltak a szisztéma lényegéhez: 650 egyéni választókerületben relatív többségi szavazással választanak képviselőt, és mindenhol az a jelölt győz, aki a legtöbb voksot kapja. A hagyományos westminsteri rendszer kíméletlen a kisebb pártokkal és az olyanokkal is, akik nem képesek egy-egy területen tarolni, hanem például az ország minden részén második erők. A briteknél a hagyomány az igazságosság fölött áll / Fotó: Northfoto A brit választási rendszer aránytalanságának egyik legékesebb példája a 2024-es választás : A magyar rendszerben 106 képviselői hely ugyanezzel a módszerrel talál gazdára. Idén 96 egyéni választókerületet nyert a Tisza, és csupán 10-et a Fidesz, a Mi Hazánk pedig egyet sem, vagyis ha csak 106 fős lenne a magyar parlament, vagy közel kétszer ennyi OEVK lenne, a Magyar Péter vezette formáció valóban majdnem kiszorította volna az ellenzőket az ülésterem padsoraiból. Franciaországban az Egyesült Királysághoz hasonlóan kizárólag egyéni választókerületekben választanak alsóházi képviselőket, ám van egy fontos különbség. A voksok abszolút többségére van szükség, ha pedig ezt senki nem szerzi meg az első fordulóban, második kört is rendeznek. A törvényhozás összetétele azonban Párizsban sem teljesen tükrözi a választók preferenciáit. Mivel a tiszás jelöltek jelentős része 50 százalék fölötti eredményt ért el, és joggal feltételezhetjük, hogy ahol második fordulóra lett volna szükség, ott sem szavazott volna mindenki a Tisza ellen induló jelölttel szemben, a végeredmény nagyjából hasonló lett volna. A francia rendszerben a második forduló sokak számára a "kisebbik rossz" választásáról szól / Fotó: Northfoto Németországban egy rendkívül bonyolult, vegyes arányos rendszert alkalmaznak 1949 óta, amelynek itthoni bevezetését korábban már a Közös Ország Mozgalom és a Mi Hazánk is szorgalmazta. A szisztéma lényege, hogy úgy tartsa meg az egyéni, lokális képviselet elvét, hogy közben a pártok pontosan a támogatottságuknak megfelelő arányban kapják meg a parlamenti helyeket. Ezt úgy érik el, hogy összevetik az egyéni választókerületek eredményeit a tartományi listás szavazati arányokkal, és a relatív többségi választásnál vesztes jelöltek pártjait annyi mandátummal kompenzálják, hogy pontosan az országos listás arányok álljanak fel végül a Bundestagban. Ez sok esetben úgynevezett többletmandátumokat eredményezett, ami miatt 2021 után már 735 fősre duzzadt a német képviselőház, ezért alkotmánymódosításhoz folyamodtak, és 2025-ben már "csak" 630 széket osztottak szét . A lényeg tehát, hogy senki sem szerezhet több mandátumot, mint amennyit a támogatottsági indokol. A Tisza Párt 53 százalékos eredménye tehát Németországban is elég lett volna az önálló kormányzáshoz, de a kétharmadtól messze elmaradtak volna. Európában egyedülálló a német rendszer / Fotó: Northfoto Olaszország a második világháború utáni évtizedekben a folyamatos kormányválságoktól volt hangos, és talán senki sem hitte volna, hogy egyszer a kontinens egyik legstabilabb politikai rendszerévé válik. A kilencvenes évektől kezdve több választójogi reformmal is kísérleteztek, de egyik sem vált be. Végül a 2018-as választástól egy, a magyarhoz hasonló, vegyes rendszert kezdtek el használni, de van több fontos eltérés is. Az olaszok már sokféle rendszert kipróbáltak / Fotó: Northfoto Az olasz rendszerben a magyarral ellentétben nincsenek kompenzálva az egyéniben vesztesek (és a győztesek sem), ezért úgynevezett árokrendszer. Mivel az egymandátumos kerületek nagy részében tarolt volna a Tisza Párt, és a listás szavazatoknak is több mint felét begyűjtötték volna, Magyar Péterék nagy valószínűséggel Olaszországban is masszív többséggel kormányozhatnának. Ahogyan a többségi torzulás felől az Egyesült Királyság Európa legextrémebb példája, úgy a tökéletes arányosság irányából megközelítve Hollandia lehet a véglet. Az ország egyetlen nagy választókerület, nyílt listákat (a választó egy párt listáján belül preferenciaszavazatokkal jutalmazhatja a számára szimpatikus jelölteket) használnak, és csak természetes bejutási küszöb van, azaz ahány szavazatra feltétlenül szükség van egyetlen mandátumhoz (0,67 százalék). A holland rendszer rendkívül elaprózódott parlamentet eredményez, jelenleg is 15 párt képviselői ülnek a törvényhozásban, a kormánykoalíciók pedig akár négy-öt formációból is állhatnak. Hollandia, ahol egy fővel is be lehet kerülni / Fotó: Northfoto Noha a Tisza Párt 53 százalékos listás eredménye olyan magas, hogy nincs az a matematikai számítás, amivel ne lenne többsége a világ bármelyik parlamentjében, a holland választási rendszerben vizsgálni nem sok értelme van. Egy tisztán arányos rendszerben ugyanis aligha szűkült volna le az indulók száma annyira, hogy 2026-ban már csak öt párt állít országos listát, és minden bizonnyal az egész hazai politika dinamikája teljesen másként alakul az utóbbi években. választás