● news.bsdnet.hu

Hol húzódik ma a határ ember és gép, klasszikus és digitális művészet között? HAász Ágnessel, a Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) elnökével, Spitzer Fruzsinával, a szervezet alelnökével és Ruzsa Dénessel, a MET szakmai tanácsadójával, egyben digitális eszközökkel aktívan dolgozó alkotókkal beszélgettünk arról, hogyan változtatja meg a technológia a művészetet, az emlékezést és akár az emberi kapcsolatokról alkotott képünket is. Kevesebbet ér-e egy digitális alkotás, mint egy hagyományos technikával készült mű? Lehet-e a mesterséges intelligencia alkotótárs, vagy akár a gyász feldolgozásának eszköze? A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) 2001 óta létezik. Honnan indult és hová jutottak el? HAász Ágnes: A MET közvetlen előzménye az 1989-ben létrejött Fény-Árnyék Művészeti Egyesület Árnyékkötők nevű avantgárd elektrografikai szekciója volt. Legfőbb célkitűzése az volt, hogy összefogja a Magyarországon elektromos eszközökkel (például fénymásolóval, faxszal) kísérletező, magányos alkotókat. 2001-ben 19 alapító taggal alakult meg a MET, ők nagyrészt az Árnyékkötők egykori művészei közül kerültek ki. Taglétszámunk mára 101 főre emelkedett, kiállításaink száma pedig eléri a kétszázat. Május 26-án nyílt a 4. Digitális Agora 2025-2026 Nemzetközi Triennálé Szekszárd-Budapest teljes anyagának kiállítására 180 résztvevővel a Pesti Vigadóban. A triennálé különlegessége a kínai és olasz művészek részvétele, az új technológiák használata: hang és kép szintézise, a felhasználóbarát Motívumalkotó applikáció adatbázis installációjának bemutatása, amely több mint ezerötszáz darab vektorizált díszítményt és motívumot tartalmaz a Néprajzi Múzeum magyar és nemzetközi műtárgyainak mintáiból. És első ízben jelenik meg a mesterséges intelligencia (AI) több mű alkotási folyamatában. Most jelent meg a MET elmúlt 20 évét feldolgozó digitális kiadvány. Ebben részletesen írnak a gépek szerepéről a művészetben és a különböző irányzatokról. A kiadványból kiderül, hogy a számítógépes művészet gyökerei a számítástechnika korát megelőző művészeti irányokban már fellelhetők voltak. Hogyan kapcsolódik ma a számítógépes művészet a hagyományos, klasszikus művészethez? Spitzer Fruzsina: A 11≙ 1011 A Magyar Elektrográfiai Társaság / MET alkotóinak munkássága 2000-től napjainkig című kötet tavaly jelent meg nyomtatásban limitált példányszámban. Idén a Képírás Művészeti Alapítvánnyal úgy döntöttünk, hogy kiadunk egy bővített, bárki számára ingyenesen elérhető digitális változatot is, amely a szövegében ugyan változatlan, de tartalmazza az összes művésztagunk munkásságát egy-egy reprezentatív reprodukcióban. A tanulmányban szereplő több mint 90 alkotó nagyon különböző módon viszonyul a technológiához, vannak, akik új eszközökön keresztül inkább a klasszikus képkészítési hagyományokat folytatják, míg mások kifejezetten a digitális médium sajátosságaira, működésére és logikájára koncentrálnak. Szerepel köztük a kódolt és generatív művészet, a fotóalapú munkák és az elektronikus ceruza vagy ecset használata, majd a digitális absztrakció és a glitch art különböző formái, az installációs, fényalapú és mozgóképes alkotások, végül pedig azok az irányok, amelyek egyrészt visszanyúlnak a digitális művészet korábbi formanyelveihez, másrészt már a legújabb tendenciákat, köztük a gépi tanulásra épülő művészeti gyakorlatokat képviselik. Ruzsa Dénes: Cél volt az is, hogy felvázoljuk, a számítógépes művészet nem éles töréspontként jelenik meg a művészetben, hanem folytonos változás, alakulás része, amely számos korábbi irányzathoz kapcsolódik: a konstruktivizmushoz, a konceptuális művészethez, a geometrikus absztrakcióhoz, a dadaista eljárásokhoz és általában a 20. századi kísérleti művészetekhez. Ma a számítógépes művészet ugyanúgy épít a klasszikus kompozíciós elvekre és a művészettörténeti hagyományokra, mint ahogy a korábbi grafikai vagy fototechnikai újítások is tették – csak éppen új vizuális dimenziókat nyit meg.