● news.bsdnet.hu

Mikor két nappal ezelőtt megjelent a különösen szűk szavú, indoklás nélküli hír, mely szerint Putyin menesztette Andrej Kazakovot, az elnöki kancellária vezetőjét (mely nem azonos az Elnöki Adminisztrációval, a kancellária voltaképpen az elnöki iroda), kicsit értetlenül néztem. Ez nem az a funkció, amelyben valaki képes lehet szarvashibákat elkövetni vagy komoly kárt okozni, mi lelte Putyint? Aki ráadásul híres arról, hogy még a kegyvesztett embereit sem „hagyja az út szélén”, aki kiesik a pikszisből kerülhet épp házi őrizetbe vagy valami Isten háta mögötti terület vezetésébe, de ennél nagyobb veszély többnyire nem fenyegeti. (Képünk illusztráció) Aztán elolvastam a The Insider birtokába került dokumentációt, melyet az alábbiakban ismertetek, és mindjárt tisztábban láttam: dehogynem lehet tévedni, hibázni ezen a poszton, hiszen Kazakov is megtette. Lássuk tehát, mi történt – megjegyzéseimet szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszem meg. Az FSZB elhárításának szigorúan titkos, ám ennek elllenére a The Inisider birtokába került dokumentumai azt igazolják, hogy Ukrajna elleni teljes körű háború kitörése óta a külföldi hírszerző szolgálatok aktivitása az orosz elhárítás állításai alapján többszörösére nőtt. Az FSZB megítélése szerint a „beszervezési kísérletek” gyakran külföldi szolgálati utak során történnek, de a hírszerzési tevékenység egyre nagyobb része zajlik az interneten is. Az The Insider Andrej Kazakov, Oroszország legfőbb „titokgazdája” – a Kreml kancelláriájának vezetője – példáján keresztül vizsgálta, mennyire „jól” védettek az orosz államtitkok. Furcsa véletlen, hogy miközben a róla szóló írást publikálásra készítették elő a The Insidernél, Putyin elbocsátotta őt ebből a tisztségéből június 12-én. Kiderült, hogy az egész élete látható és figyelemmel kísérhető volt a közösségi médián keresztül. Aktívan posztolt fotókat a magánéletéről, korábban pedig a NATO-országokba tett utazásairól is, ahová a családjával együtt repült. Az FSZB figyelmeztetése Az FSZB elhárítása már korábban kiadott egy riasztást: a „szigorúan titkos” minősítésű dokumentum szerint az elmúlt években többszörösére nőtt az orosz „titokgazdák” elleni „megközelítések” száma. Ezt a dokumentumot teljes egészében közlöm, bár néhol meg fogom szakítani: „ 2022-től a mai napig a biztonsági szervek a külföldi titkosszolgálatok 2874 hírszerzési akcióját azonosították, míg 2017 és 2021 között csak 1953 ellenséges hírszerzési művelet zajlott. Megállapítást nyert, hogy a jelzett időszakban a titkos információk birtokosai ellen irányuló hírszerző akciók legnagyobb részét – 1960-at – az ukrán titkosszolgálatok hajtották végre, ami a teljes szám több mint 50%-át teszi ki, és azt bizonyítja, hogy az ukrán titkosszolgálatok aktivitása 7,5-szeresére nőtt a 2017–2021 közötti időszakhoz képest.”* *Mit tetszenek csodálkozni? Háború van. Más kérdés, hogy a számokat kissé eltúlzottnak érzem, pont a hadiállapot miatt: de ne feledjük, az FSZB-nek, ami Putyin „édes gyermeke”, valahogyan igazolnia kell, miért tartja fenn hatalmas apparátusát. Minél több a felgöngyölt kémügy, annál nyugodtabbak lehetnek, hiszen annál sikeresebbek – orosz logika, fordított logika, de logika. Csak össze ne adja valaki Nyugaton a 2022. február 24-e óta indított orosz hírszerzési és diverziós akciók számát, mert bizonyos, hogy ennél több jönne ki. A másik dolog, amit ne feledjünk: ezeknek a „hírszerzési akcióknak” a legnagyobb része online tevékenység lehet, amibe sok minden belefér, akár egy ismerkedési kísérlet is annak tekinthető a közösségi oldalak valamelyikén. De az is természetes, hogy hadak idején megnő a hírszerzési tevékenység. Igen, a nyugati államok részéről is. „ Az ukrán titkosszolgálatok hírszerzési tevékenységének célpontjai az orosz fegyveres erők állományába tartozó katonák, a védelmi ipar és a nukleáris haderő munkatársai, az „M” vonal mentén található operatív támogató létesítmények személyzete, az Ukrajnában állomásozó hadtestek állománya, a diplomáciai testület alkalmazottai, a közlekedési szektor képviselői, valamint a tudományos, oktatási és „kommunikációs” ágazat képviselői voltak. Az FSZB becslései szerint a „beszervezési akciók” ma már főként az interneten keresztül zajlanak (jelenleg 90%-ban van így, míg 2017-ben csupán 6%-ban használták erre a világhálót). A külföldi titkosszolgálatok különösen aktívan érdeklődtek a gyakran határon túlra utazó állampolgárok iránt.”* *Mondom én, hogy az online tevékenység sokat számít az FSZB-nél. „A külföldi utak során az amerikai titkosszolgálatok és NATO-szövetségeseik hírszerzési akciókat hajtottak végre az alábbi csoporotkba tartozó személyek ellen: hosszú vagy rövid távú külföldi kiküldetésben résztvevők; szankciók alá eső orosz szervezeteknél foglalkoztatott, „érzékeny” információk birtokában lévő személyek. Az ellenség az ügynökhálózata, a nyílt (tehát nyilvános) források, valamint az elektronikus – iparági és vállalati – források megfigyelésével gyűjt adatokat az érdeklődésre számot tartó orosz állampolgárokról.”* *Ezt OSINT-nak, nyílt forráskódú hírszerzésnek nevezzük, és lényegében azt jelenti, hogy a célszemély nyilvános adatait és tevékenységét összegzi a szorgos Szerv, bár nem csak hírszerzésben alkalmazzák, hanem a sajtó munkájában is, ha szükséges: persze nem csalhatatlan ez sem, sok függ attól, mennyire elfogult az, aki a vizsgálatot végzi. Hatalmas baklövéseket is el lehet követni ezen az úton, erre volt példa a Pesti Srácok egyik munkatársának esete, aki – a helyzet felületes ismeretében – szexuális bűncselekmény előkészítésének tekintett egy nyilvános fotót, amint egy kolléga a fiával együtt fürdette a csecsemőkorú unokáját. Nagy bocsánatkérés és nagy botrány lett a dologból. Szóval: prekoncepciózus ember ne foglalkozzon OSINT-elemzéssel. „ Az amerikai titkosszolgálatok a repülőjegy-foglalási, szállásfoglalási és nemzetközi rendezvények regisztrációit intéző rendszerek adatait felhasználva követik nyomon a hírszerzési szempontból jelentős orosz állampolgárok érkezését, és időben megteremtik a feltételeket azok beszervezéséhez. Elsőbbséget élveznek számukra azok a személyek, akik több alkalommal is szolgálati kiküldetésen vesznek részt. A személyes kapcsolatok kialakításához az amerikai titkosszolgálatok a repülőtereken található határvédelmi és bevándorlási ellenőrző pontokat használják, helyi személyzet bevonásával. A határátlépés során a toborzási célpontokat szigorú kihallgatásnak vetik alá szakmai tevékenységükkel kapcsolatban, beleértve a biológiai mintáik kényszerű begyűjtését, a dokumentumok, a kommunikációs eszközök és a számítástechnikai berendezések lefoglalását, valamint az eszközökhöz és e-mail fiókokhoz tartozó jelszó-felhasználónév kombinációk kikényszerítését.”* *Az a szomorú helyzet, hogy ezeket a procedúrákat nem csak a beszervezések célpontjai, hanem majdnem mindenki át kell élje, aki be kíván utazni az Egyesül Államokba és nem amerikai állampolgár vagy nem vízummentes. De az FSZB-re is igaz a mondás: akinek kalapács van a kezében, az mindent szegnek néz. „ A beszervezés előtt állóknak konkrét ösztönzőket kínálnak a bizalmas együttműködésért, például segítséget az amerikai vízum megszerzésében, vagy nyomást gyakorolnak rájuk a vízumok visszavonásával való fenyegetéssel. A célszemélyek személyiség- és viselkedési profiljának átfogó elemzése után döntés születik a további nyomozás, többek között a beszervezés célszerűségéről. Az FSZB megfigyelései szerint a toborzók aktívan használják azokat a nyilvános adatokat, amelyeket a „titokgazdák” tesznek közzé magukról az interneten, hogy azokat a beszervezés során felhasználhassák.”* *Eddig a dokumentum, ami leginkább a hruscsovi vagy brezsnyevi idők metodicskáira emlékeztet: a sztálini korszakra azért nem, mert akkoriban szovjet állampolgár csak a hadsereg keretei között szervezett társasutazáson hagyta el a Szovjetuniót. Mindenesetre az belőle a tanulság, hogy orosz állampolgár ne akarjon Nyugatra utazni, ha utazik, ne csodálkozzon semmin, és ha még haza is tér, készüljön fel arra, hogy CIA-ügynöknek fogják nézni. Az FSZB megállapításait nehéz vitatni. Az orosz államtitkok legfontosabb hordozói valóban sok digitális nyomot hagynak maguk után – néha akaratlanul, néha pedig teljesen tudatosan tesznek közzé saját magukról szóló információkat a közösségi médiában. Ez nem csak a titkos információkhoz hozzáférő közönséges tisztviselőkre és biztonsági személyzetre vonatkozik, hanem a legmagasabb rangú hivatalnokokra is, akiknek közvetlen feladata a titkos dokumentumok ellenőrzése. Például Putyin kabinetjének vezetőjére. Mint láttuk, június 12-ig ezt a tisztséget Andrej Kazakov töltötte be. A titkos mókus Rokonaival folytatott beszélgetéseiben Kazakov a Kreml titkainak legfőbb őrzőjeként emlegette magát. És ez valóban így van: Kazakov jobban ismerte a Kreml belső működését, a titkos döntéshozatali mechanizmusokat és azok résztvevőit, mint bárki más. Mindenkinél hamarabb értesült az új kinevezésekről és a nagy horderejű lemondásokról. Kazakov beosztottjaitól a titoktartási szabályok szigorú betartását követelte. Ugyanakkor még a legfelületesebb keresés is lehetővé teszi, hogy minden lehetséges információt megtaláljunk róla. Kazakov 1958-ban született Belarusz Oszipovics nevű városában, Mogiljev közelében. Moszkvába költözése után elvégezte a katonai akadémiát, és „titkos állományban” szolgált a Szövetségi Védelmi Minisztérium Nemzetközi Katonai Együttműködési Főigazgatóságánál, amely szoros kapcsolatban állt a GRU-val. Ott szemelte ki őt Szergej Ivanov, aki régebben együtt szolgált Putyinnal a Szovjetunió KGB-jének Politikai Főigazgatóságánál, és aki akkoriban ezt a minisztériumot vezette. Kazakov karrierje felfelé ívelt, a védelmi miniszter kabinetjének helyettes vezetőjévé emelkedett, és már 2010-ben megengedhette magának, hogy lakást vásároljon a „Szmolenszkaja Zasztava” nevű prémiumkategóriás luxuslakóparkban, a Hamovnyiki kerület Ruzsejny utcájában. 2011-ben Ivanov átvette az Elnöki Adminisztréáció vezetését, és hamarosan Kazakovot nevezte ki titkársága helyettes főnökének. További három év múlva Kazakov még drágább és tágasabb lakást vásárolt és íratott a lányára a Barkli lakóparkban (az ingatlanok ott 100–500 millió rubelbe kerülnek). Az ételt a „Globus Gourmet”-tól rendelte házhoz. Nemcsak a tisztviselő maga, hanem rokonai is drága autókat szereztek be. Mytiscsi közelében, a „Vojennoszluzsascsij” lakóparkban egy kastélyt is építtetett magának. Enek garázsában ritka „Moszkvics” és „Zsiguli” márkájú autók állnak, amelyeket büszkén mutogat vendégeinek. Újévkor az egész család összegyűlik a kastélyban, nyáron pedig a Pirogovszkij-víztározón úszó hajókon tartják ünnepségeiket.* *Itt szükség van némi magyarázatra: először is, a lakópark neve az eredeti, orosz nyelvű írásban is „Barkli”, méghozzá latin betűkkel, amit nem tudok mire vélni: talán az angol „Barclay” nevet írták át szokás szerint fonetikusan így oroszra, amit aztán a The Insider visszajavított latin írásmódra, de az is lehet, hogy más a megoldás. Másodszor: igen, a Moszkvics is, a Zsiguli is tömegautók voltak, nagy szériában gyártották őket, de vannak olyan ritka típusaik, amikért a gyűjtők vagyonokat fizetnek, esetünkben erről lehet szó. 2016-ban Kazakov átkerült az elnöki kancelláriára, ahol már 2020-ban felváltotta a koronavírusban elhunyt, hosszú ideje hivatalvezetőként dolgozó Alekszandr Golublevet. A The Insider forrásai szerint a Sztaraja Ploscsadon (itt található az orosz Elnöki Adminisztráció és az elnöki kancellária is) az új kabinetfőnök már az első napoktól kezdve fokozott éberséget követelt beosztottjaitól: „ Andrej Anatoljevics egyszerűen megszállottja a titoktartásnak. Amúgy is mindannyian titoktartási nyilatkozatot írtunk alá, de most még állandó ellenőrzések is vannak. A légkör a hivatalban nagyon feszült, a besúgás már mindennapossá vált. Panaszt pedig nincs kinek tenni – felette már csak Putyin áll.” Úgy tűnik, saját magával szemben nem tartotta be túlságosan a titoktartás követelményét: a GRU vezetőjét, Igor Kosztyukovot hagyományos mobiltelefonon szokta hívni, és az amerikai szervereken működő Gmail-fiókot használt. A szokásos keresőrobotok segítségével nem nehéz megtudni mindenféle részletet a magánéletéről, kezdve az étkezési szokásoktól (például a családja igyekszik laktózmentes tejet vásárolni) egészen a személyes fogorvosának nevéig. Ez egyébként Dmitrij Szergejev az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának P. V. Mandryk nevét viselő Központi Katonai Klinikai Kórházából.* *Ha ilyen mélységben lehet ismerni az adatait, az anyja lánykori neve vagy a cipőmérete már nem is lényeges. Mindenképpen igaz viszont, hogy ezen a poszton szó szerint orbitális hiba volt figyelmen kívül hagyni a titoktartás szabályait, főleg, ha tudjuk, hogy Kazakov ismerte ezeket és a beosztottjaitól meg is követelte a betartásukat. A titokgazda családja Ezenkívül Kazakov nyilvánosan közzétette a NATO-országokban töltött családi nyaralásairól készült fényképeket. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a teljes körű invázió után Kazakov családja mindig Oroszország területén nyaralt: a gelendzsiki „Primorje” nagyszállóban, a Szocsiban álló „Rosa Springs”-ben, vagy az ötcsillagos „Grand Palace”-ban Szvetlogorszkban. A Kazakov család utoljára négy nappal az ukrajnai invázió kezdete előtt, 2022. február 20-án utazott külföldre. Feleségével, lányával és unokájával Szerbiába repült nyaralni. Az összes államtitokhoz hozzáférő tisztviselő nyilvánvalóan tudta, hogy ez az utolsó esélye a külföldi útra. Egyébként Kazakov családja is „titokgazda”. Fia, Konsztantyin, az FSZO (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) alkalmazottja. A Pénzügyminisztérium Államtitok-védelmi Hivatalát vezeti, ami tábornoki rangnak felel meg. Konsztantyin felesége, Darja szintén titoktartási nyilatkozatot írt alá. Orvosnak tanult, de 2022-ben az após elhelyezte őt a Sztaraja Ploscsadon, az elnöki hivatal állami kitüntetésekkel foglalkozó titkos részlegének tanácsadójaként. Az ő kezén megy át az FSZB, az SZVR, a Védelmi Minisztérium tábornokainak, a „hősöknek” és a külföldön titkos műveleteket végző kémeknek szóló több száz titkos kitüntetési rendelet. Az FSZB figyelmeztetéseivel ellentétben, amelyek a külföldi szolgálati utakon történő beszervezésre vonatkoztak, 2025-ig aggályok nélkül tett közzé fotókat olaszországi, németországi, svájci és spanyolországi utazásairól, melyeken férjével együtt vett részt. Most viszont Kazakov távozott, és nagyon valószínű, hogy a családtagja is követni fogják. Ez az az eset, amikor még kíméletre sem számíthatnak, vagy egy norilszki, netán magadáni állásra sem – az indiszkréciójukkal még ennek a lehetőségétől is megfosztották magukat. Örülhetnek, hogy Sztálin már nem él, mert mostanra mind a Moszkva folyó fenekén álldogálnának, betoncsizmában. Ezt nem úszták volna meg egy gulággal. Mi ebből a tanulság? Az, hogy minél magasabb egy polc, annál nagyobbat lehet róla esni, ha sokat ugrál rajta az ember. Szele Tamás