● news.bsdnet.hu

Fotóriporterek számára igazi csemegében volt része Veres Viktor kollégánknak: a magyar légierő Embraer KC-390 szállítógépén utazva a filmekben látott nyitott rámpás repülésen fényképezhette le, ahogyan megmutatja magát mögöttük a magyar légierő elitje. Páratlan élményhez páratlan képek! Május végén különleges és izgalmas eseményen vehetett részt a HVG fotóriportere, úgynevezett nyitott rámpás, Air to Air fotózásra kapott meghívót a Magyar Honvédség vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandártól, és így a kecskeméti repülőbázison felszállhatott a magyar légierő új, világviszonylatban is legmodernebb Embraer KC-390 „Millennium” szállítógépére. Az eseményre meghívott fényképészek a kb. 420 km/h sebességgel repülő KC-390-es nyitott hátsó rámpájáról örökíthették meg a szállítógép mögött szorosan repülő katonai gépeket. A nyitott rámpás szállítógép egyébként nem újdonság a magyar légierőnél, hiszen 1974-től már rendelkezésre állt a szovjet gyártmányú, legendás An-26-os repülőgép, amelyet Ancsának, illetve a szürke színe és a hangja miatt Ordító Egérnek is becéztek. Ezt a 21. századi követelményektől (sebesség, hatótáv, zajterhelés, navigációs és egyéb rendszerek) már régóta elmaradó típust 2020-ban vonták ki. A honvédségnek ez a szállítógép képessége kettő darab korszerű, brazil gyártmányú KC-390-es rendszerbeállításával tért vissza. A fotóriporterek számára készített repülési tervben az szerepelt, hogy a szállítógépről megnézhetjük a magyar légierő modernizációja során újonnan beszerzett szinte összes típust, sőt a kecskeméti bázis sugárhajtású gépein kívül egy extra lehetőség is adódott a tervezett program végén. A felszállás előtt a szállítógépen szállított emberekért teljes felelősséggel tartozó loadmasterek mindenkire speciális beülőhevedereket adtak, amelyet karabinerrel és erős alpinkötéllel kötötték a gép rakterében kifeszített sodronykötélhez. Kellett ez a plusz biztosítás, mert ugyan a rámpa széle előtt van egy fémkorlát, de egy erősebb széllökés vagy turbulencia miatt így is fennáll a veszélye, hogy az ember kirepüljön a raktérből. A fotósoknak szóló biztonsági eligazítás egyik speciális része, hogy semmi „szabad”, vagyis kiesésveszélyes dolog nem lehet a fotósoknál: a kamerákat kiesésbiztosan kell rögzíteni, objektívcsere nincs, mindenki csak azt viheti a rámpára, ami a kezében van. A fotózandó gépek ugyanis nagyon közel fognak repülni a 420 km/h-val haladó szállítógéphez, és egy kieső objektív vagy hasonló kemény tárgy akár végzetes károsodást okozhat a másik gép hajtóművében, és a pilóták életét is veszélybe sodorhatja. Ezután a felszállás még a tapasztalt szerzőnk számára is elképesztő élmény volt, ez a gép ugyanis 23 tonna terhet is elbír, most azonban üres volt, még üzemanyagból is csak a feltétlenül szükséges volt beletankolva, vagyis a hangosan felpörgő hajtóművekből kiáramló gázsugaraktól másodpercekig rázkódó repülő a fékek feloldásakor úgy meglódult, hogy a gép oldalfalával párhuzamosan ülő utasok a szorosra húzott biztonsági övek ellenére is a farrész felé kezdtek dőlni a gyorsulástól. Miután az Embraer hamar a levegőbe szökkent és elérte az előre meghatározott magasságot és sebességet, a hangszórókban szinte azonnal megszólalt a pilóta rámpanyitásra figyelmeztető hangja, majd a hidraulika semmivel nem összetéveszthető hangja nyüszített fel és egyre erősebb fény tört be a hátsó nyíláson keresztül. Ezzel egyidőben elképesztő hangzavar lett, mivel már a két hajtómű hangja is csillapítás nélkül tört be a tehertérbe. Sok idő nem maradt megszokni a vad körülményeket, a loadmasterek már csatasorba is állították a két csapatra osztott fotósok közül az első négy embert, köztük a cikk szerzőjét, a biztonsági köteleket a már említett sodronyhoz kapcsolták és a csapat indult is hátra. A látvány elképesztő volt, a légierő legújabban beszerzett típusának, a cseh Aero Vodochody által gyártott L-39 „Skyfox” katonai kiképző- és könnyű harci repülőgépnek egyik kecskeméti példánya mindössze pár méterre lebegett a hatalmas szállítógép mögött, mintha egy láthatatlan vontatókötéllel lett volna a gépünkhöz erősítve, utána pedig mintha elengedte volna, a kiképzőgép kecses mozdulatokkal kezdte váltogatni a pozícióját. A képre kattintva galéria nyílik! És már jött is a következő látványos epizód: jobbról beúszott és közeledett a 44-es oldalszámú kétüléses JAS-39D Gripen, amely először egyedül közelítette meg a nyitott rámpán álló fotósokat. Majd érkezett az L-39-es, ezután a Gripen és a Skyfox kötelékbe rendeződtek, pár percig így repültek, majd eltűntek a látótérből. (Nyitóképünkön ez a jelenet látható.) De csak azért, hogy helyüket átvegye egy Falcon F7X. A képre kattintva galéria nyílik! A háromhajtóműves bizjet kicsit nagyobb távolságban állt pozícióba, majd két oldalról felzárkózott mellé a Skyfox és a Gripen. A képre kattintva galéria nyílik! Miuán elkészültek a képek, ők hárman kiváltak a kötelékből, hogy helyüket átvegye a „legnagyobb”, vagyis a méltóságteljesen közelítő Airbus. Az A319-es pozícióba állt, megdöbbentő volt látni a levegőben ilyen közel repülni az utasszállítót, hiszen a civil repülésben az egy magasságon repülő ekkora gépek esetén a minimális elkülönítési távolság 5 tengeri mérföld, azaz 9,25 km, ez esetben viszont szemre talán száz méternél is kevesebb volt a két gép között. A képre kattintva galéria nyílik! Az előző mozzanathoz hasonlóan az Airbus mellé is felzárkózott a Skyfox és a Gripen, percekig kötelékben repültek, majd a loadmaster vállveregetéssel és a klasszikus keresztbe tett karokkal jelezte, hogy az első csapat számára véget ért a fotózás, jön a másik négy fotós illetve operatőr. A képre kattintva galéria nyílik! Mindenkit lecsatolt a sodronyról, majd leültetett a helyére, természetesen a biztonsági öveket becsatoltatva, hiszen a rámpa továbbra is nyitva maradt a fotósok második csoportja számára. Miután ők is végeztek, jött az extra program: A KC-390-es nyitott rámpával átrepült a szolnoki légtérbe, ahol már vártak a Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandár forgószárnyasai. Ritka dolog, hogy egy viszonylag nagy méretű és sebességű merevszárnyú repülőgép kötelékben repüljön helikopterrel, a kihívás a pilóták számára abban van, hogy a KC-390-esnek a számára még biztonságos legalacsonyabb, míg a helikoptereknek a számukra még biztonságos legnagyobb sebességgel kellett repülniük. A fotózás szempontjából is komoly kihívás ez: egyrészt a nagy meleg miatti légáramlás olyan turbulenciát okoz, amely miatt igencsak rázós volt a kis magasságú repülés, másrészt viszont a helikoptereknek a kisebb méretük miatt biztonsági okból nagyobb távolságból kellett követniük a szállítógépet, a nagy gép ugyanis nagy turbulenciát kelt. De jópár percnyi finom helyezkedés után először az épp „nyugdíjba készülő”, vagyis hamarosan kivonásra kerülő Mi-17-es, majd a legmodernebb, szintén újonnan beszerzett Airbus H-225M szállítóhelikopter pilótái is mesterien helyezkedtek be a lehető legközelebbi, de még biztonságos pozícióba, így a szolnoki forgószárnyasokról is elkészülhettek a várt fotók és videók. A képre kattintva galéria nyílik! A képre kattintva galéria nyílik: Összesen körülbelül két és fél órás repülés után a rámpa lassan becsukódott, majd a szállítógép visszaindult a kecskeméti bázis felé, de azért a leszállás előtt a pilóták - akik közül a kapitány korábban Gripen-pilóta volt, sőt az elsők között repült itthon a svéd vadászgéppel - bemutattak a taktikai repülésből is pár elemet, amelyek az ülésbe préseltek bennünket. Veres Viktor további elképesztő légi felvételeit az alábbi cikkeinkben böngészheti végig: https://hvg.hu/360/20251220_Veres-Viktor-Egy-majdnem-tokeletes-keppar-tortenete-Gripen-MiG-29-augusztus-20 https://hvg.hu/nagyitas/20220926_veres_viktor__nagyitas https://hvg.hu/360/20251211_hvg-magyar-gripenek-litvaniaban-nato Nyitókép: L-39NG Skyfox sugárhajtású kiképzőgép és JAS-39D Gripen. Fotó: HVG / Veres Viktor