● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Lehetséges volna, hogy még a skandináv krimi hazájában is előítéletekkel kell szembenéznie a műfajnak? Ha valaki, hát a műfaj világszerte kedvelt képviselője, Arne Dahl tudhatja erre a választ. Annál is inkább, mert valójában ő sem bűnügyi történetekkel kezdett, „magas irodalmat” művelt és kritikákat jegyzett, ráadásul még Jan Arnald név alatt. Nem lehet még a két név, két identitás különválasztásába is belelátni a krimiirodalom megkülönböztetett, sokszor alábecsült státusát? Hiszen mintha azt mondaná az ember, hogy oké, vessük bele magunkat a műfajba, de azért ne a rendes, polgári nevünk alatt. Erről is kérdezzük a PesText alkalmából Budapestre érkező svéd szerzőt. Ő maga úgy fogalmazza meg, hogy inkább csak egy másik emberré kellett válnia, hogy a krimiirodalom felé mozduljon el. A korábban megtapasztalt írói válságából csak úgy tudott kilépni, ha megteremt egy teljesen új írót – miközben az összes barátja ma is Jan Arnaldként ismeri, és számára is mindig meglepetés, ha becsekkol egy szállodába, hogy végül milyen néven kerül a rendszerbe. A skandináv krimi elismertsége ellenére viszont azt mondja, nagyon ellentmondásos Svédországban a műfaj megítélése. Ez abból is fakad, hogy ők adják az irodalmi Nobel-díjat, ami nagy büszkeség sokuk számára. Viszont emiatt is szokás bizonyos közegekben úgy tekinteni a krimire, mintha nem is igazi irodalom lenne. Mára ráadásul kicsit kopott is az északi noir misztikuma: nehezebb most pályakezdő szerzőként ezzel próbálkozni, mint volt számára 1998-ban. – Miért biztos benne, hogy a krimi örökké fenn fog maradni?  – Mit értenek félre a műfajjal kapcsolatban? – Miben tud szerinte elgyávulni Svédország? Már előfizető vagyok, bejelentkezem!