● news.bsdnet.hu

Jó kongresszus volt, értékes tanácskozás volt. Néhány felszólaló, például Jankovics Tibor keresetlen módon, de világos gondolatokkal elemezte a Fidesz választási vereségének okait. Mintegy kiegészítve Orbán Viktor egyébként pontos látleletét. A Tisza máris azon van, hogy belekapaszkodjon az idős, kőbányai küldött felszólalásába, és a kritikus hangú megállapításai okán így, vagy úgy, de belső feszültségeket generáljon a konzervatív párton belül. Hátha lesznek olyan vezetők, olyan körök és rétegek a Fideszben, akik nagyon egyetértenek, és akik nagyon nem értenek egyet Jankovics Tiborral. Hozzá kell tenni, hogy a kongresszuson mások is tettek fontos, kritikai jellegű megállapításokat, és ha ennek nyomán valóban éles ellentétek keletkeznek a párton belül, akkor jobb most abbahagyni mindent. Természetesen idő kell még ahhoz, hogy a Fidesz megértse, miért szenvedett komoly vereséget az áprilisi választáson, és még inkább idő kell ahhoz, hogy értékelje, miként és miért jutott oda – politikai, gazdasági, illetve morális és lélektani értelemben, hogy a választók ellene fordultak. Ne kapkodjunk! Mert ezer oka van ennek, nem lehet egyetlen problémával, hibával, ballépéssel indokolni a kudarcot. Az viszont látható, hogy a párt nagyjából azt az utat szeretné bejárni, amelyre a 2002-es választási veresége után lépett. Akkor nagyon kis különbséggel maradt le a voksoláson a baloldali koalíció mögött, de világossá vált, hogy a „túléléshez” különleges lépésekre lesz szükség. Abban a helyzetben is volt, aki úgy látta, meg kell szabadulni a vesztes csapat kapitányától, Orbán Viktortól, nélküle kell felépíteni a Fidesz jövőjét. Orbán viszont nagyobb léptékekben, és filozofikusabban gondolkodott. Megértette, hogy a párt adott keretei szűkösek lesznek az építkezéshez, de a túléléshez is, és útjára indította a Polgári Körök mozgalmát. Amely olyan embereket vonzott be iskolai végzettség és foglalkozásra való tekintet nélkül, akik nem akartak a hivatásos politikusok pályájára lépni, mentesek voltak minden spekulációtól és az egyéni érdekérvényesítés szándékától. Tenni akartak, vagyis hazafias érzésű közösségeket alkotni. Mindennek döntő szerepe volt abban, hogy a Fidesz lábon kihordta a nyolc évnyi balliberális kormányzást, és 2010-ben kétharmados győzelmet aratott. Ez fordulópontot jelentett a nemzet sorsában. Mint ahogy fordulópont lehet 2026 tavasza is, csak éppen tragikus. A kormány felől érkező jelek, jelzések ebbe az irányba mutatnak… Most, ha nem is pont ugyanilyen folyamat kezdődött el, de valami hasonló történt. Orbán Viktor pártelnök maradt, ami várható is volt, hiszen ő a Fidesz emblematikus figurája, nélküle megszűnik az a centripetális erő, ami összetartja ezt a politikai közösséget. A kongresszus úgy döntött, hogy kezdődjön meg most is a párt egyfajta társadalmiasítása, teljesedjen ki a kétoldalú kommunikáció a Fidesz legkisebb helyi szervezetei és a párt legmagasabb szintjei között, és a döntések egy ilyen, interaktív kapcsolat nyomán, a valóság – még ha keserű valóságról is van szó – ismeretében szülessenek meg. Ebben a valóságban minden benne van, nemcsak az üzemanyagárak kérdésétől kezdve a kis iskolák sorsán át az emberek gondjáig-bajáig, sőt, a nagypolitikáról vallott véleményükig. A Fidesz szervezeti átalakítása, új „káderpolitikája” és a kongresszuson is meghirdetett törekvései most ebbe az irányba mutatnak. Nincs sok ideje a pártnak ahhoz, hogy megerősödjön, mintegy talpra állítsa önmagát és a táborát. Orbán Viktor a politikatudomány fontos és megkerülhetetlen elvéről beszélt, amikor azt mondta, minden ellenzéki erőnek készen kell állnia arra, hogy akár másnap átvegye a kormányzást. Látomásos szavak…