● news.bsdnet.hu

[sz]DP, kép: ROBIN WORRALL – unsplash[sz] „És még egyet.” Ismerős, ugye? Az a pillanat, amikor a hüvelykujjad önálló életre kel, és te csak utazol vele egy végtelenített videófolyamon, ami vicces kutyáktól kínos táncokon át az ötperces tésztareceptekig mindent feldob. Aztán felnézel, és eltelt egy óra az életedből, amit soha nem kapsz vissza. A helyzet az, hogy ez nem a te hibád, mármint nem csak a te hibád. A rendszert arra tervezték, hogy apró dopaminlöketekkel láncoljon a kijelzőhöz, és közben észre se vedd, hogy a figyelmed, az önképed és a kapcsolataid fizetik meg az árát. Az egész mögött az agyunk jutalmazórendszere áll, amit a dopamin nevű neurotranszmitter pörget fel. Minden egyes pörgős, vicces vagy épp sokkoló videó egy mikrojutalom, ami arra késztet, hogy görgess tovább a következőért – írta a Dívány. Ez egy kőkemény szokáshurok, amiből kiszállni pont olyan, mint egy zacskó csipszből csak egy szemet enni: elméletben lehetséges, gyakorlatban szinte soha nem sikerül. Na de mit lehet tenni, ha az ember már érzi, hogy az agya lassan egy pörgő-forgó diszkógömbbé változik, de a telefon letiltása nem opció? Grób Franciska pszichológus szerint a megoldás nem az akaraterőben rejlik. A szakember rámutat, miért érezzük úgy, hogy az idő egyszerűen elfolyik a kezünk közül. „A rövid, gyorsan váltakozó tartalmak apró dopaminlöketeket adnak, ami miatt újra és újra késztetést érzünk a folytatásra – ez az oka annak, hogy sokan úgy érzik, „észrevétlenül tűnik el” akár több órájuk is. Ebből kijönni nem erőből érdemes, hanem struktúrával.” A teljes tiltás helyett a szakértő a keretek kialakítását javasolja, amivel lényegében átprogramozhatjuk a rossz szokást. „A leghatékonyabb stratégia az, ha nem tiltjuk teljesen, hanem keretek közé tesszük: kijelölt időszakokkal, az értesítések kikapcsolásával, és tudatos „cserével” olyan tevékenységekre, amelyek szintén jutalmazóak, de nem ilyen intenzíven stimulálják az idegrendszert. Pszichológiai szempontból nem magát az igényt tüntetjük el, hanem új választ adunk rá.” A helyzet persze még komplikáltabb, ha egy kamaszról van szó, akinek az idegrendszere eleve érzékenyebb a jutalmakra, az önkontrollért felelős agyi területei pedig még épülnek. Itt a direkt tiltás általában csak dacot és ellenállást szül. Sokkal többet ér a közös szabályalkotás, és ha a görgetés helyett valódi élményeket kínálunk. A legfontosabb tényező azonban a felnőttek viselkedése. „A szülői minta különösen erős: ha a felnőtt is folyamatosan mobilozik, a gyerek számára a görgetés lesz a normális működés.” És hogy mi forog kockán? Nos, nagyjából a képességünk, hogy egy dologra két percnél tovább tudjunk figyelni. [kapcsolodo]miert-gyuloli-a-z-generacio-a-facebookot-es-miert-nem-ertik-a-szuleik-a-tiktokot/[kapcsolodo]