● news.bsdnet.hu

A székesfehérvári királyi bazilika egykori osszáriuma régóta foglalkoztatja a történészeket és a régészeket. Az évszázadok során összekeveredett emberi maradványok között számos magyar uralkodó és főrangú személy csontjai rejtőzhetnek, ám személyazonosságuk meghatározása sokáig szinte lehetetlen feladatnak tűnt. Most azonban új fejezet nyílhat a magyar középkor kutatásában. A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem kutatóinak együttműködésében több mint négyszáz egyén genetikai állományát vizsgálták meg. A munka eredményeként három új, az Árpád-ház férfiági leszármazási vonalához tartozó személyt sikerült azonosítani. Az elemzések nemcsak egy király személyazonosságát fedték fel, hanem az Árpád-ház eredetéről is új adatokat szolgáltattak. A vizsgálatok megerősítették, hogy a dinasztia férfiági genetikai vonala az R1a-Z93 haplocsoportba tartozik, amely az eurázsiai sztyeppe népeihez köthető. A kutatók ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az Árpád-ház korai tagjai még erőteljesebb keleti genetikai örökséget hordoztak, míg a későbbi uralkodók egyre inkább beilleszkedtek az európai genetikai térbe. Ez jól tükrözi a középkori dinasztikus házasságok hatását és a Magyar Királyság fokozatos integrációját Európába. A genetikai adatok egyúttal megerősítették Macsói Béla herceg korábbi azonosítását is, valamint igazolták a Rurik-dinasztiával fennálló rokoni kapcsolatát. A hosszú távú cél ennél is nagyobb léptékű: a történészek és genetikusok olyan tudományos alapot kívánnak teremteni, amely lehetővé teheti az azonosított királyok és főrangú személyek méltó újratemetését a székesfehérvári nemzeti emlékhelyen. A mostani felfedezés ezért nem csupán egy újabb tudományos eredmény, hanem a magyar történelmi emlékezet szempontjából is fontos mérföldkő. Több mint nyolcszáz év után ugyanis ismét nevet kapott egy olyan uralkodó, akinek földi maradványai évszázadokon át névtelenül pihentek a királyi bazilika csontkamrájában.