Kormányvérvonal

Ez lecsupaszítva azt bizonyítja, hogy amikor elfogadta a felkérést ezek szerint, akkor meg nem egyeztettek egymással, no pláne cakli-pakli a családdal. Vagy ez a hazugság, vagy a mostani indoklás. Esetleg mindkettő! És mindkettőjük szájából, egyenként. Tiszások! Bírja még a gyomrotok? Fincsi az iszap? Nem tudtátok, hogy Magyaréknál mindenki valakinek a valakije: talpraesett sógora, elnök keresztapja, Erőss (Kinizsi) Pál nagyapja, menő bíró anyukája, lehallgatott, vegzált volt felesége fiútestvére vagy tudományos, de távolabbi elnök géniusza és így tovább. (Elnézést, ha valakit sikerült lepottyantanom a családfáról.) Tudjátok, uniós cseléd tiszások, mi az a vérvonal, lévén egy konzervatív (maradi) és csöppet sem amolyan francia forradalmas trendi fogalomról lévén szó? Nos, használatos biológiai, genetikai leszármazásra, aztán családi örökségre, nemesi, elvtársi, akár spirituális összefüggésben, ami a származás tisztaságára vagy egyediségére utal. Átvitt értelemben a vérvonal szellemi hagyományvonalat is jelöl, amely atyai tanítások, előnyös eszmék továbbörökítését jelenti. Magyar (Ukrán) Péter, alias (kis) Rákosi bolsi-arisztokrata famíliája valamennyit bírja, és mikor kell, érdekei szolgálatába állítja. (Egyszerű, akár a pofon, amit a hakni párt miniszterelnök jelöltje például az Ötkertben szokott gyakorolni.) Akkora összefonódás, akkora csomó, hogy a gordiuszi receptért állhatna sorba. Kard helyett Weber is puskával trafálta el. Képzeljétek, erről nekem az Apró Antal-féle família, meg annak Piroskája jött fel az emlékezetembe az összes vérfarkasukkal együtt. Ez nem rosszmájúság, analógia. Ráadásul, akár katarzis is lehetne, a kilőtt, félreléptetett miniszterjelölt haláltusája közepette még azt is elrebegte, hogy „a Tisza-kormány érdekét az szolgálja a legjobban, ha a miniszterelnök (még nem az – a szerző) egy olyan alkalmas és elkötelezett szakembert kér fel az igazságügyi pozícióra, akit kizárólag tevékenysége alapján ítél meg a nyilvánosság.” Még szégyenteljes megsemmisülése utolsó pillanataiban sem rest ordenárén belehazudni a képetekbe, hiszen Rubovszky Rita kizárólag a tevékenysége okán lehetett volna oktatási miniszter, de Istenhite miatt kálót (elhullási százalékot) „csináltak belőle”. Ez a háromnevű, a sógor, a második lepottyantott! Tavasz van, tiszások! A fény, az illat, a szerelem s poézis hónapja, no meg a kora nyári igazságé. Hogy majd valami teremjen is kora ősszel a gyűlölettel, irigységgel bőven átitatott, latyakos Tisza-ártérben, ahhoz most kell megmetszeni a (család)fákat. Idő van.