● news.bsdnet.hu

Endrei Judit, a népszerű televíziós személyiség, idén 73. születésnapját ünnepli, és bár már nem vágyik nagy társasági eseményekre, kisebbik lánya, Laura mégis különleges meglepetéssel készült számára. Judit gyermekkorát egy kis faluban töltötte, ahol a születésnapok és más ünnepek mindig nagy társaságban zajlottak, de felnőttként már nem vitte tovább ezt a hagyományt. Bár szereti az emberekkel való találkozásokat, otthonában inkább a csendes, visszafogott pillanatokat részesíti előnyben. Az évek során születésnapjai is egyre intimebbé váltak, és ma már leginkább szűk családi körben ünnepel. Csorba Anita Newsroom újságíró Ezeket látta már? – Talán pont a munkám miatt alakult így, hiszen mindig is sokat voltam emberek között. Persze ha elhívnak egy-egy előadást tartani, ma is igyekszem odaadni egy darabot magamból a hallgatóságnak. De az otthonom az más, nálam nemigen tudott az soha kialakulni, hogy ha valaki Szentendrén jár, csak úgy véletlenül felhív vagy becsenget hozzám. A falunkban azt mondták az ilyen típusra, hogy magának való. Ami rám persze csak félig érvényes, hiszen kimozdulni, jönni-menni, találkozni nagyon szeretek. Sőt, fiatalabb éveimben még a szülinapoknak is nagyobb feneket kerítettem. A harmincadikon mondjuk éppen váltam , ott azért csaptunk nagyobb bulit a barátokkal. Az akkori élethelyzetemben ennek még helye is volt. A negyvenedik már nem hozott ekkora lázba , hiszen Nóra lányom már kétéves volt, egy évvel később pedig megszületett a kisebbik, Laura is. Az ötvenediken megint nagyobbat ünnepeltem, de én szerveztem, és egy étteremben láttam vendégül a családot, rokonokat, barátokat. Még táncoltunk is. A hatvanadikon ­viszont már végiggondoltam, életemben először, hogy kevesebb van előre az életemből, mint hátra. Azért nem estem nagy depresszióba, csak valahogy azóta is csendesebben, szűkebb körben ünnepelek. Már ilyen alkalmakra nem is hívok vendégeket – árulta el a Story -nak, hozzátéve, hogy ma már arra is igyekszik figyelni, hogy kevesebbet fecsegjen. – Igyekszem ebben is jó anyjuk lenni. Bevallom, meg kellett tanulnom ezt is , hogyan fegyelmezzem magam. Hiszen beszélgetni nagyon szeretek, de egy fiatal felnőttnek már nem arra van szüksége, hogy reggeltől estig az anyját hallgassa. Mindketten boldogok, élik a saját életüket, és bár ­Laura még velem él egy háztartásban, ez nem azt jelenti, hogy az életünk minden percében jelen vagyunk a másik életében. Egy fiatalnak nem erre van már szüksége. ­Viszont nagy becsben tartjuk, hogy ennyire szorosan ­szeretjük egymást, így keresünk mindig alkalmat, hogy egy-egy közös színház vagy más élmény tartalmassá tegye a mi hármas szövetségünket. Pontosabban négyesünket, mert a testvérem, Erika is szorosan jelen van az életünkben. Ő az, aki olyan, mint édesanyánk, remek háziasszony és igazi konyhatündér. Tudom, hogy most egy kicsit talán haragszik is rám, amiért nem tud épp a születésem napján felköszönteni. De alig két és fél hét múlva kettesben megyünk egy buszos kirándulásra, addigra kiengesztelem. (...) Manapság már gyakran busszal kirándulok. Ilyenkor az az egyezségünk a lányokkal, ha én, vagy ha ők utaznak, mindennap egy szívecskét vagy egy mosolygós smiley-t küldünk egymásnak, hogy tudjuk, jól vagyunk – jelentette ki. Endrei Judit