● news.bsdnet.hu

A kulturális életben zajló csörtéhez most Rusznyák Gábor rendező is csatlakozott, amelyben arra  a  Vidnyánszky Attila által jegyzett Nagy Ervinnek címzett megjelent cikkre reagál, amely az Indexen jelent meg . Nyílt levelében kendőzetlen őszinteséggel szembesíti a Nemzeti Színház vezérigazgatóját az elmúlt 16 évben felhalmozott, szerinte példátlan túlhatalmával, a szakma kettészakításával és a politikai hátszéllel. Rusznyák szerint Vidnyánszkynak nem Nagy Ervinnel kellene vitáznia, hanem inkább bocsánatot kérnie a kivéreztetett kollégáktól. Rusznyák Gábor írását változtatás nélkül közöljük: „ Újfent Vidnyászky Attilának az Indexen megjelent írására reflektálva: Attila! Úgy tűnik, képtelen vagy szembenézni önmagaddal és a tetteiddel, továbbra is úgy beszélsz, mint egy nagy országmegváltó színházi pápa.Nem vagy az. Egy színházi rendező vagy, se több, se kevesebb. Vannak jobb munkáid, vannak rosszabbak. Ezzel nincs is semmi gond, csak kérlek, ne gondold magad kivételesnek vagy fordítva: az, hogy tehetséges ember vagy (vagy voltál), nem mentség semmire. S kérlek, kérlek, kérlek: Te ne legyél áldozat, akit a gonosz rosszakarók, a „tudjuk kik” épp keresztre feszítenek! „Laikusoknak” írom: Ebben az országban, a népesség nagyságához viszonyítva, igen nagy számban születnek tehetségek. Még többen születnek olyanok, akik e tehetségeket előszeretettel nyomják a víz alá, de ennek ellenére, minden időpillanatban van hét-nyolc olyan rendező, aki épp nagyformátumú. Nagyformátumú mert úgy állnak össze a dolgok körülöttük és bennük, hogy éppen Ők azok. Ez a hét-nyolc nem minden pillanatban ugyanaz a hét-nyolc, s ettől szép a mi hivatásunk – nem minden nap vagyunk tehetségesek. Van olyan, aki egyszer dob egy nagyot, van, aki sohasem, pedig ott lenne benne a lehetőség, s van, aki elhiszi magáról (vagy mások hitetik el vele), hogy nagy tehetség, pedig...Attila, te jelen pillanatban nem vagy e hét nyolc ember között. Empirikus tapasztalásom egyébként az rólad, hogy művelt, értelmes, emberi módon beszélgetni képes, tehetséges alkotó vagy, de Téged sem tett jobb emberré ez nagy és sok-sok féle hatalom, sőt elkezdtél deformálódni, hangzatos és súlyosabbnál súlyosabb jelzőkkel dobálózni, és gyakran hazudtál az emberek szemébe, mert mást tettél, mint amit ígértél. Mondd: Te tényleg nem vetted észre, mekkora túlhatalmad lett a magyar színházi élet fölött? Attila, te vagy a Nemzeti Színház vezérigazgatója, az SZFE-t fenntartó alapítvány (SZFEAA) kuratóriumi elnöke, a Kaposvári Egyetem rektori megbízottja, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) elnöke, a Nemzeti Kulturális Tanács (NKT) tagja, múlt hónapig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) tagja, a Déryné Program Alapítvány kuratóriumi tagja, emellett folyamatosan tagja voltál a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak épp úgy, mint a Színházművészeti Bizottságnak, amely testület véleményezi és elbírálja az állami és önkormányzati fenntartású színházak igazgatói pozícióira kiírt hivatalos pályázatokat. Ergo Te tartottad kezedben a teljes hazai színházi struktúra finanszírozását, oktatását, külföldi kapcsolatait és ideológiai irányvonalát. Te ezt a hatalmat a nemtelen területfoglalásra használtad, s ezzel kettéosztottad a szakmát. Egyébként ez a döntő kérdése az elkövetkezendő jelen-időnek, hogy létre tud-e jönni egy olyan struktúra, ami az egy embertől függéssel szemben, transzparens szabad rendszerek kooperációja.Jó, elhitted (némiképp jogosan), hogy te vagy az egyetlen komoly szakember FIDESZ-KDNP oldalon, de egy percig sem gondoltad, hogy ez rohadtul egészségtelen? Azt mondod, hogy e tizenhat év munkálkodása mögött csupa-csupa jószándék és nemzetépítő akarat volt, de ez akárhonnan nézzük, marhára eltorzult útközben, és erős a gyanúm, hogy az indulás sértett dühe, amely a hatalom mámorával párosult, eleve kódolta ezt a végkifejletet. „Büszke vagyok arra, hogy kezdeményezéseink egy részét meghallotta és támogatta a korábbi kulturális kormányzat”??? Te magad voltál a kulturális kormányzat, Attila! S komolyan a Déryné-programra vagy ily módon büszke (egyébként, ha szakmai alapon működött volna, lehetnél is), ami szintén nettó kifizetőhelyévé vált, hakni-brigádoknak és lojál-patriótáknak (tisztelet a kivételnek), ahol telefonok mentek le vidéki művházakba, hogy kit lehet vagy mely produkciókat kell meghívni, ahelyett, akit mondjuk szerettek volna? S te erre vagy büszke? S büszke vagy a Nemzetire is, mert „a teljes nemzetet megszólítani kívánó teátrumot hozott létre, s ennek megfelelően összetett, integrált, egyedülálló működési struktúrát dolgozott ki” – komolyan: te, amikor ezt leírod, nem nevetsz magadon? Nem is a tartalom miatt, az érthető, ezt a blablát kell tolnod saját igazad védelmében, de ezek a jelzők és szavak... És szépen hangzik a „80%-ban magyar rendezők”, de ha jobban megnézzük és a fő játszóhelyre, vagyis a nagyszínpadra koncentrálunk, ott ez az arány 77% (ami még mindig szép magas szám lenne), csakhogy ennek 72%-át Te magad rendezted!!! Melletted a maradék 5%-on osztozik Bozsik Yvett, Berettyán Nándor, Zsuráfszky Zoltán akiket (haragudjanak meg érte), de nem tudok jelentős magyar rendezőnek gondolni és volt még... Tompa Gábor. Jó. De ennyi. Mellettük „a teljes nemzetet megszólító” koncepciódba került még tíz külföldi - zömmel orosz ajkú - rendező. Tudod, ha neked az volt a bajod, hogy Téged nem vettek be a „nagyok” maguk közé „nyafogtad” ezt úgy, hogy az egyik legnagyobb vidéki színház igazgatói székében ültél, és rendszeresen rendezhettél Budapesten, a kritikusok imádtak... Szóval a sértettséged az nem feltétlenül a „nagyok” bűne, sokkalta inkább a saját torzulásodnak a következménye. Attila, Téged hívtak a régi „bűnös” SZFE-re tanítani. El is vállaltad. Majd egyszer elmentél, megtartottál egy órát... majd elmaradtál, végül a titkárnődet hívogatták, hiába. Ez így volt?Előtted nem volt bezárva egyetlen ajtó sem. Az általad „kulturális diktatúrát” fenntartó elitnek nevezettek gyűjtést szerveztek, amikor a Beregszászi Színházat kellett megsegíteni. Szomorú, de tipikus kórképe vagy annak, ahogy egy művészt elhasznál a politika, te ezt hagytad, valahol akartad is, mert nyilván élvezted, mert erős benned is a hübrisz, és el tudtad magaddal hitetni, hogy már a „minden is” te vagy, és hát persze a bankszámlád is szépen gyarapodott, mert a pénzt is szereted és elfogadtad, mert így működött a NER. Kérlek, hagyd a fellengzős mondatokat – hát nem érted, hogy ez a politikai maszlag, amin keresztül kommunikálsz, már érvénytelen? „Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy liberális (progresszív) kormányzás idején...”, „a felnövekvő nemzedékek érdekében” stb. stb... És nagyon szép szám lenne a 60 ezer gyerek, ha te nem ezekkel a gyerekekkel vattáztad volna ki a saját üresen kongó nézőtered. S hiába ugrottál ki pár hete, ettől még az NKA veled együtt és általad osztotta a pénzeket. Benne voltál. Nyakig. S a „lelki nyomást” pontosan te helyezted és helyezed folyamatosan a hallgatóidra. Lehet, hogy Téged most (és egy ideje) szorongással tölt el az az érzés, hogy a színháztörténetbe esetleg nem úgy fogsz bekerülni, mint egy nagyformátumú művész, hanem mint egy politikai csinovnyik, de amit te és az elvtársaid tettetek, az kulturális szempontból: bűn. Nyilvánvaló, hogy annyi pénzből, ami felett te és a „bűn”-társaid diszponáltatok, létrejöttek épületek, helyek és helyzetek, amelyek között van, ami érték, de sajnos ebből van kevesebb. Attila, Neked már nem Nagy Ervinnel kell vitáznod Rónai Egon előtt, igazából neked már „nem kell” vitáznod senkivel. A lelkiismereteddel kellett volna, s igen-igen szomorú, hogy erre az eredményre jutottál. Ne vitázz, ellenben, jó lenne ha sokaktól bocsánatot kérnél, az igen hasznos lenne! Kérlek, ülj le a megannyi független társulattal, akiket kivéreztettél, a számtalan színházra hiába pályázó kollégával, akik a te embereddel szemben nem nyerhettek, a sok-sok külföldre kényszerült alkotóval, akik itthon már nem jutottak munkához, ülj le Upor Lacival és Novák Eszterrel vagy nézz be a FreeSzFE-re, vagy kukkants be a Magyar Színházi Társaság irodájába és vesd össze a Teátrumi Társaság vagy a Déryné program főhadiszállásával, vagy csak egyszerűen kérj bocsánatot a két egykori színészedtől, megérdemlik, de alapvetően az lenne a legjobb, ha... (nem, nem az, bár tény, az is kijárna Neked), de most egyelőre Attila, állj fel a pápai trónusodból, gyere le közénk és legyél egy rendező. Élj meg a piacon politikai hátszél, haveri segítség nélkül a tehetségedből. Tisztelettel: Rusznyák Gábor rendező” (Borítókép: Vidnyánszky Attila 2025 február 10-én: Fotó: Papajcsik Péter / Index) Kövesse az Indexet Facebookon is!