● news.bsdnet.hu

A fogyókúrát mindig azzal az elhatározással kezdjük, hogy ezúttal valóban sikerül majd. Aztán egy gyengébb pillanatunkban lecsúszik egy szelet sütemény vagy egy gyorséttermi menü, miközben arra gondolunk: „Most már mindegy.” A szakértők szerint ennek a hátterében nem feltétlenül a gyenge akaraterő áll, hanem olyan pszichológiai és biológiai folyamatok, amelyekért az agyműködés felelős. László Juli Szerkesztő Ezeket látta már? „ Folyamatosan az evés körül forogtak a gondolataim . Amikor pedig egy különösen rossz napom volt, egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy leüljek, aztán degeszre egyem magam. Az ellenállás rengeteg időt és energiát emésztett fel. Ha az ember a »mindent vagy semmit« logika szerint gondolkodik, könnyen enged a kísértésnek. Amikor megszegtem az egyik étkezési szabályomat, azt mondtam, na, a fenébe az egésszel, majd nekiláttam mindannak, amit addig megvontam magamtól. És az bizony nem brokkoli volt” – mesélte Jacqui a pszichiáterének. Dr. Judson Brewernek nem voltak kétségei: ez az úgynevezett gáthatás, amely megmagyarázza, miért zuhanunk vissza olyan könnyen, amikor egy apró botlás után nem tudunk uralkodni magunkon. Dr. Judson Brewer amerikai pszichiáter és kutató a függőségek kezelésére specializálódott. Kutatásainak középpontjában az áll, hogy az agy hogyan befolyásolja étkezési döntéseinket, beleértve a fogyókúrával kapcsolatos viselkedést is. Mi történik, ha valamit megtiltanak? Általában még jobban vágyunk rá. Jacquihoz hasonlóan sokan tapasztalják, hogy minél inkább kerülni próbálják a fagylaltot, a süteményt vagy a csokoládét, annál többet gondolnak rá. A tiltott étel szinte megszállott gondolattá válik. Ahogyan a híres pszichológiai kísérlet is mutatja: „Ne gondoljon egy fehér medvére!” – minél jobban próbálunk elkerülni egy gondolatot, annál makacsabbul tér vissza . Az ellenállás gyakran csak tovább erősíti a vágyat. Olyan ez, mint egy folyó, amely egyre nagyobb nyomást gyakorol a gátra, míg végül áttöri azt. A függőségek kutatásában ezt a jelenséget az absztinencia megszakításának hatásaként ismerik. A fogalmat Alan Marlatt és Judith Gordon, a Washingtoni Egyetem kutatói írták le először. Az alkoholbetegek körében azt figyelték meg , hogy egy kisebb visszaesés után sokan nem egyszerűen továbblépnek, hanem teljesen feladják korábbi erőfeszítéseiket. Nem egyetlen italnál állnak meg, hanem ismét rendszeresen isznak. Hasonló történik más függőségek esetében is: egyetlen cigaretta éveken át tartó absztinencia után könnyen újra rendszeres dohányzáshoz vezethet. A páciensek erre gyakran egyszerűen csak úgy utalnak: „mindegy, most már mindegy.” Lehet fogyni szigorú diéta nélkül? A válasz: igen. Ehhez érdemes megismerni azokat a trükköket, amelyek segítségével spórolhatunk a kalóriákon és csökkenthetjük az éhségrohamokat. Sokan úgy gondolják, az önuralom fejleszthető, pont mint egy izom, vagyis minél többet gyakorolják, annál erősebb lesz. A kutatások azonban egyre inkább megkérdőjelezik ezt az elképzelést. Több vizsgálat arra jutott, hogy azok az emberek, akik folyamatosan önfegyelemre kényszerítik magukat, nem feltétlenül sikeresebbek a céljaik elérésében. Sőt, gyakran kimerültebbek, és nagyobb eséllyel adják fel a küzdelmet. A fogcsikorgatva fenntartott önkontroll rövid távon működhet, de tartós megoldást ritkán jelent. Sok esetben inkább fokozza a stresszt és a kudarcélményt. Jó példa erre a szigorú, kalóriamegvonásra épülő fogyókúra . Az ilyen diéták gyakran a napi energiabevitel akár 40 százalékos csökkentését írják elő. A kalória-egyensúly elmélete szerint ez gyors fogyáshoz vezethet. A szervezet azonban másként reagál. Amikor jelentősen csökkentjük a kalóriabevitelt, azt a test éhezésként érzékeli, és takarékos üzemmódba kapcsol. Az anyagcsere lassul, hogy minél több energiát őrizzen meg. Evolúciós szempontból mindez érthető. Sandra Aamodt idegtudós így fogalmazott: „Az emberiség történelmének nagy részében az éhezés jelentett nagyobb problémát, nem a túlevés. Még ha éveken keresztül sikerül is megtartani az alacsonyabb testsúlyt, az agy továbbra is arra törekszik, hogy visszaszerezze a leadott kilókat.” Nem csoda tehát, hogy olyan nehéz a fogyókúra. És az sem meglepő, hogy olyan sokan vallanak kudarcot a szigorú diéták során. Ha valaki már próbált divatdiétát követni, majd visszahízott vagy feladta a programot, az nem feltétlenül az akaraterő hiányát jelenti. Az agy egyik legfontosabb feladata a túlélés biztosítása. Amikor veszélyt érzékel – például tartós kalóriamegvonást –, olyan megoldások felé terel bennünket, amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak, de hosszú távon nem feltétlenül szolgálják a kitűzött célokat. Ezért a kudarc nem feltétlenül gyengeség, hanem gyakran a biológiai folyamatok működésének következménye. ( via ) fogyás