● news.bsdnet.hu

A celebbotrányokra szakosodott TMZ új terepre merészkedett, méghozzá Washingtonban próbál politikai sztorikat szállítani. Bár módszereik sokszor vitathatók és több súlyos hibát is elkövettek, outsider és kőkemény bulvár szemléletük olykor olyan történeteket is felszínre hozhat, amelyeket a hagyományos politikai média figyelmen kívül hagy. A hírességek magánéletének leleplezéséről ismert, a legkeményebb bulvárTMZnéhány hete Washingtonban is megjelent, és rögtön agresszív módszerekkel kezdett politikai témák után kutatni. A lap arra buzdította olvasóit, hogy küldjenek fotókat azokról a kongresszusi képviselőkről, akik a Belbiztonsági Minisztérium finanszírozási vitája közben „vakációznak”. Bár a TMZ félrevezetően szabadságként állította be a kongresszusi szünetet, az akció mégis figyelmet generált: Lindsey Graham republikánus szenátorról például képeket közöltek, amint a floridai Disney Worldben tölti idejét. A történetet aztán olyan médiumok is átvették, mint a CNN vagy a The Hill. AThe Guardianmédiapiaci szakoldala elemzést írt, miszerint A TMZ riporterei a klasszikus washingtoni újságírástól eltérően nem sajtótájékoztatókra várnak, hanem egyszerűen odalépnek a politikusokhoz. Így került összetűzésbe Charlie Cotton riporter Dan Meuser republikánus képviselővel is, amikor a kongresszusi szünet és a DHS finanszírozási patthelyzet miatt kérdőre vonta. A konfrontatív jelenet látványos volt, ugyanakkor a TMZ tudósítása fontos politikai kontextust hagyott ki, ami torzíthatta a nézők képét. A politikai terep azonban más, mint Hollywood. A bulvárban utazó TMZ már több látványos hibát is elkövetett, például amikor biztosra vette, hogy Beyoncé fellép Kamala Harris demokrata elnökjelölő rendezvényén Chicagóban. Az értesülés hamisnak bizonyult, a lap pedig kénytelen volt helyesbíteni. Ez is mutatja, hogy a politikai újságírás nemcsak gyors reakciókról és hangzatos jelenetekről szól, hanem mélyebb háttértudást is igényel. „Hogy a nagyszerű Beyoncét idézzem: Le kell tennünk a lapjainkat, le, le… ezt elrontottuk” –írtaa TMZ az X-en. Nem volt kimondottan az a prompt bocsánatkérés, és nem is sugallt túlzott őszinteséget. De bár könnyű lenne szimatolni a TMZ-t, a kívülálló nézőpontja, ha a megfelelő célpontokra van begyakorolva, fontos lehet. Ahogy a New York Magazinerámutatott: „Eric Swalwell sokat pletykált hátborzongató viselkedése és korábban be nem jelentett szexuális zaklatása körüli közelmúltbeli botrány rávilágított arra, hogy rengeteg tere van a hírszerzés eltérő érzékenységeinek.” Ha a TMZ leleplezhet olyan történeteket, amelyekről a mainstream újságírók tudnak, de nem a hozzáférésért cserébe, vagy az „ez nem így megy” érzésből számolnak be, akkor talán a TMZ kevésbé ízletes aspektusai megérik a fáradságot. Mindezek ellenére a TMZ washingtoni jelenléte nem feltétlenül értelmetlen. Harvey Levin, a TMZ alapítója szerint a politikai tudósításaik egyszerre lehetnek szórakoztatóak és komolyak. Az outsider megközelítés pedig akár előnyt is jelenthet: olyan ügyeket is felszínre hozhatnak, amelyeket a mainstream sajtó hozzáférési megfontolások vagy beidegződések miatt nem feszeget.