● news.bsdnet.hu

Egy furcsa szimbólummal vették be az utcákat a szurkolók. A futball világbajnokság mérkőzése előtt Boston városa teljesen átalakult: a skót szurkoló hadtest, a „Tartan Army” tagjai elfoglalták az utcákat, és a tőlük megszokott, fergeteges hangulatot vitték magukkal. A városi közlekedés ugyan lassabbá vált a hömpölygő tömeg miatt, de a helyiek cseppet sem bánják, hiszen a skótok olyan életörömöt hoztak magukkal, amilyet ritkán látni egy ilyen eseményen. A jókedv nem ismer határokat, az egyik rajongó még a helyi rendőrt is sikerrel vette rá egy kis labdázásra a fan zóna közepén. A legnagyobb sikert mégis az a gesztus aratta, amivel a skót drukkerek a saját hazai kultúrájukat ötvözték az amerikai vendéglátással. A Glasgow egyik legikonikusabb nevezetességének számító, kúp alakú forgalomirányítóval „megkoronázott” Wellington herceg szobor mintájára a bostoni városatyák szobrát is hasonló sorsra ítélték. Elsőként a Raymond Flynn polgármestert ábrázoló alkotás fejére helyezték az ikonikus narancssárga bóját, ami az amerikaiak és a skótok szerint is a két város közötti új, különleges kapcsolatot  jelzi. Olvass tovább... Olvass tovább... A közösségi médiában futótűzként terjedő képek alapján a helyiek imádják ezt az egészet; sokan úgy vélik, talán még sosem volt ilyen felszabadult a hangulat a városban. A Haiti elleni meccs előtt érkező vendégek ezzel a tréfával örökre beírták magukat a városi folklórba. A szobor átalakítása a skótok szerint a legnagyobb elismerés, amit egy közterületi alkotás kaphat. A legenda szerint a szokás az 1980-as években kezdődött. Akkoriban a városközpontban a részeg, bulizó fiatalok előszeretettel viccelődtek a Galéria előtt álló, 1844-ben emelt lovas szoborral. Valakinek – feltehetőleg egy igencsak vidám éjszakát követően – az az ötlete támadt, hogy a herceg fejére illesztene egy narancssárga forgalomirányító bóját. Ami egyszeri csínynek indult, az mára Glasgow nem hivatalos jelképévé vált. Több oka is van annak, hogy miért vált ez a szobor ennyire elválaszthatatlanná a bójától. Az évek során a városi tanács és a rendőrség többször is megpróbálta „megtisztítani” a szobrot a bójától. A hatóságok azzal érveltek, hogy ez vandalizmus, sőt, még magasabb talapzatot is építettek köré, hogy ne lehessen elérni a herceg fejét. A helyiek reakciója? Amint levették a bóját, a következő éjszaka már ott is volt az újabb. Glasgow népe egyszerűen nem hagyta, hogy elvegyék tőlük a viccüket. Olvass tovább... Olvass tovább... A bója a glasgow-i munkásosztálybeli humor megtestesítője. Azt üzeni, hogy a város nem veszi túl komolyan magát, és nem hagyja, hogy a hivatalos tekintélytisztelet (jelen esetben egy brit hadvezér szobra) elnyomja a közösség vagányságát. Bár a városvezetés kezdetben harcolt ellene, végül felismerték, hogy a bója már turisztikai vonzerő. Ma már a helyiek büszkén mutatják meg a turistáknak, és a bója még a képeslapokon, sőt, a Lonely Planet útikönyveiben is feltűnik mint a világ egyik legkülönlegesebb látnivalója.