● news.bsdnet.hu

Wolf Kati, Pásztor AnnaésSenamindhárman elképesztő sikeres énekesnők, de együtt még sosem lehetett őket látni színpadon. Nagyon különbözőek, nemcsak a zenéjüket tekintve, hanem személyiségre is, most mégis összeállnak egy különleges koncert erejéig, melynek gondolata az anyák napja jegyében született meg. A koncertet május 2-án, a Mom Parkban rendezik meg. AFeminánakmost azt is elárulták, hogyan született meg a koncert ötlete, és természetesen anyák napjához közeledve arról is beszélgettünk, hogyan élik meg ők az anyaságot, hiszen mind a hárman boldog és büszke anyukái gyermekeiknek. Bár mindegyikük féltve őrzi magánéletét, és csak nagyon ritkán beszélnek csemetéikről, azért azt lehet tudni, hogy Wolf Kati két tinédzser lány, Janka és Luca édesanyja, Pásztor Annának egy kisfia és egy kislánya született, az ő nevük Benji és Zoé, Sena pedig szintén egy kisfiú és egy kislány anyukája. Először a koncert megálmodóját, Wolf Katit kérdeztük Az est címe: A nő százszor. Vendégei: Pásztor Anna és Sena Dagadu. Miért éppen ők?- Bár első blikkre nagyon különbözőek vagyunk, de azért örülök nagyon és azért választottuk őket, mert mindkettőjükhöz kötődőm, szerintem mindkettőjük nagyon izgalmas és önazonos nő, és szerettem volna olyan vendéget hívni, aki kicsit talán meglepő.- Senával felléptem együtt a Random Trip egy-két koncertjén. Lenyűgözött a vagánysága, jókat röhögtünk az első perctől kezdve, hihetetlen természetes nő, és nagyon izgalmas hangja van. Annát eddig kívülről figyeltem, ha össze is futottunk a tévében, rádióban, köszöntünk, de nem ismertem. Aztán láttam, hallottam vele egy beszélgetést és odaszögezett a székhez! Tudtam, hogy extravagáns csaj, de hogy micsoda gyerekkorból jön, milyen történetei vannak! Elképesztő, hogyan van ő valahogy ebből a múltból összerakva, talán pont ezért lett ilyen bátor, szabad, olyan, amilyen az ember szeretne lenni, amikor becsukja a szemét: „mondom, amit gondolok, csinálom, amit érzek, megmutatom magam”. Mind a két lány manírmentes, nincs bennük megjátszás, érzed, hogy ezek a csajok vállalják magukat úgy, ahogy vannak. - Az ember szerintem a történetein keresztül jön rá, hogy mi nők mennyire hasonlítunk egymásra egy csomó dologban. Nagyjából ugyanazok történnek mindenkivel, de az, hogy ki hogyan épül belőlük, hogyan beszéli meg a hozzá közel lévő nőkkel, az egy nagyon fontos része az életünknek, az enyémnek mindenképpen. Azt szeretném, hogy ez egy olyan este legyen, amikor dalokban, sztorikban összecsengenek a közös történetek.A koncertet anyák napi koncertként is tekinthetjük. Ti hogyan ünneplitek otthon ezt a jeles napot?- Mi meg szoktuk ünnepelni. Egyébként is egy nagyon összetartó családba születtem, az anyukám egy családösszetartó, igazi mama, aki mindenre rálát, mindig összehozza az embereket, nagy kajákat csinál, és én is átvettem ezt tőle, mert nagyon fontosnak tartom. Az ex anyósommal is mindig megünnepeltük, a mai napig – és el kell ültetni a gyerekekben, hogy ezek nem maguktól lévő dolgok.- Azért van az ünnep, hogy megállj, tudatosítsd, mondjuk, hogy milyen jó nekem, hogy még megvan az anyukám és egészséges – adja az ég, hogy nagyon sokáig így legyen! –, és hogy meg kell köszönni, amiket kapunk. Semmi nem természetes. Anya vagyok, tudom, mekkora meló anyának lenni, minden gyönyörűsége mellett micsoda nehézségekkel, félelmekkel, izgalmakkal jár. - Úgyhogy ezek kellenek. Az anyákat is ünnepli ez a koncert, de azért az se baj, ha valaki a barátnőjével jön és nem a gyerekével vagy az anyukájával. A nőket ünnepeljük.- Mi szeretünk együtt lenni, közös étkezések, inkább ez jellemzi az ünnepeinket. Én szeretek virágot kapni, szeretem ezeket a gesztusokat, de mégis a gondoskodásban, figyelemben, az együtt töltött időben érzem azt, hogy szeretve és tisztelve vagyunk, ezeket az értékeket kaptam a szüleimtől, és ezt szeretném továbbadni a lányaimnak is. Hogy az anyaság, a család az nem egy nap, nem egy virág, hanem egy közös út, egy csoda. Teszünk érte, hogy így legyen. Apukám és anyukám kézírásával is van egy-egy tetoválás rajtam, és egy olyan rajz is, amit a lányom alkotott.Két tinédzser lány édesanyjaként milyen nevelési elvek mentén próbálod terelni a gyermekeidet, te milyen anyának látod magad?- Igazából abban hiszek, hogy a tetteink mutatnak jó példát, nem feltétlenül a szavak. Két lányom van, nekik a nőiességben is fontos a minta, és ha azt látják, hogyaz édesanyjuk jól van magával, ismeri önmagát és jól érzi magát a bőrében, elfogadja a külsejét, dolgozik azon, hogy a szakmájában mindig jobb legyen, akkor hiszem azt, hogy ez nekik is fontos segítség az önelfogadásukban.Interjú Pásztor Annával Milyen édesanyának tartod magad?- Alapvetően egy tanulni hajlandó édesanyának tartom magam. Olyannak, aki a gyerekeivel együtt próbál felnőni az anyasághoz. Nagy teret adok annak a tanításnak, amit ők hoznak ebbe a világba – figyelek az intuíciómra, a megérzéseimre, és azokra a belső jelzésekre is, amelyek néha ellenállást váltanak ki bennem a „hogyan kellene” típusú nevelési elvárásokkal kapcsolatban. Próbálom tovább vinni mindazt, ami az én szüleimtől jól működött, és közben elkerülni azt, ami számomra kevésbé volt jó élmény. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, napról napra alakul. Teljesen elfogult vagyok – szinte szerelmes a gyerekeimbe. Néha nehéz megállni, hogy ne olvadjak el, és ne akarjak a „legjobb haverjuk” lenni. - De közben igyekszem valódi támaszuk, menedékük és segítőjük is lenni. Formálódunk, fejlődünk, együtt nővünk: én anyává, ők pedig gyönyörűséges emberekké.Hogyan tudod összeegyeztetni a családot és a karriert?- Ez mindenkinek embert próbáló feladat, nemcsak nekem. Az elmúlt évtizedekben teljesen átalakult a nők szerepe: ma már szinte minden nő egyszerre édesanya és munkavállaló is, ami sokszor valóban kettős figyelmet igényel. Én mégis szerencsés helyzetben vagyok. Énekesként és dalszerzőként a munkám jól illeszthető a családi élethez. A fellépések jellemzően hétvégén, esténként vannak, így a hétköznapok nagy részét a gyerekeimmel tölthetem. Emiatt talán több idő jut rájuk, mint sok más dolgozó édesanyának.- Ráadásul a munkám számomra nem teher, hanem játék és inspiráció. Amikor zenélni megyek, feltöltődöm, és bár fizikailag elfáradok, mégis energiával telve, boldogan érkezem haza. A gyerekeim ezt látják: hogy a munka lehet örömforrás is. Ez egy szép körforgás: a családból indul, a munkában kiteljesedik, majd visszahozom azt az energiát és boldogságot, amit újra megosztunk egymással. Interjú Sena-val, az Irie Maffia különleges hangú énekesnőjével Milyennek látod magad édesanyaként?- Kicsit szigorú vagyok, de közben nagyon játékos. Szeretek keretet adni a gyerekeknek és magamnak, amit mindannyiunknak be kell tartani: alap tisztelet egymásnak, ahogy beszélünk egymással, a háztartásban mindenki kiveszi a részét stb. De e mellett imádok játszani a gyerekeimmel és társként lógni velük. Fontos a bizalom, és igyekszem bizalmi kapcsolatot építeni köztünk. - Tudok barátnő lenni a lányommal, zenéket hallgatni, énekelni, könyveket cserélgetni, mémeket küldözgetni. Fiammal ninjásat játszani, harcolni, társasozni, olvasni, ültetni, főzni… De ha azt mondom, hogy szedjék le az asztalt vacsora után, akkor az történjen meg mihamarabb.Hogyan tudod összeegyeztetni a családot a karriereddel?- A család és a karrier egyeztetése folyamatos figyelmet igényel. Van, hogy sima gépezetként működnek a dolgok, de van, hogy kitépem a hajamat, mert vagy a család, vagy a karrier valamelyik szegmense szenved. Ez egy örök egyensúlyozás, ami nálam legalábbis úgy működik a legjobban, hogyha éppen munkába kell merüljek, akkor hagyom azt és nem ostorozom magam, ha a háztartás vagy ilyesmi lankad, és fordítva is így van. Ha fontos családi ügyek vannak, elengedem a melót, és arra fordulok.- Sok-sok segítségünk van szerencsére: család, barátok, akikkel családozunk, így nem kell egyedül mindent megoldani. Fontos a hálózat, ami átölel. Anélkül bajban lennék. Lényeg a lényeg, nem mindig könnyű… De nem mindig nehéz! Wolf Kati nem sokszor beszél a párjáról, de most megtörte a csendet. A cikkben szereplő képeket a három énekesnő engedélyével közöltük. A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között?Erős AntóniaésPokorny Liabeszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat. Biztosítsd be a helyed most! Promóció