● news.bsdnet.hu

Nagy az öröm a Keszeg utcában a 11 ezer lakosú Isaszegen, ahol a napokban üzembe helyeztek egy új, utcai nyomókaros közkutat. Pontosan egy olyan klasszikus, kék színű öntöttvas szerkezetet, amilyet a mai ötvenes generáció tagjai jórészt a nagymamánál töltött gyerekkori nyarak idejéből ismernek. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? 40–50 évvel később egy Pest vármegyei agglomerációs városban, alig 30 kilométerre a fővárostól egy ilyen kút átadása eseményszámba megy. Az az infrastruktúra, amivel fél évszázada még Budapest utcái is tele voltak, és amit a modernizáció évtizedekkel ezelőtt szinte mindenhol felszámolt, most egy helyi közösségnek a mindennapi biztonságot jelenti. A Keszeg utca és környéke Isaszegnek egy olyan külső része, amely részben zártkerti, részben egykori nyaralóövezetből alakult át állandóan lakott területté. Ebben a körzetben a legtöbb ingatlanba nincs bekötve a vezetékes ivóvíz , és a csatornázás is teljesen hiányzik. Az itt élők évtizedek óta fúrt kutakból nyerik a vizet . Csatornahálózat híján azonban a környéken megjelent a talajvíz szennyeződésének kockázata az emésztők miatt . Néhányan okkal kezdtek aggódni, hogy a saját kútjukból felhozott víz minősége vajon biztonságos-e. Veszélyes mérget rejt a föld a XX. kerület egyes lakóterületi alatt a Határ úthoz közel. A néhai Budapesti Vegyiművek IX. kerületi telephelyén gyártott és tárolt vegyi anyagok ugyanis beszivárogtak a talajba, majd a talajvízzel szétterjedtek, és viszonylag messzire eljutottak a lakóterületekre, például Pesterzsébet kertvárosáig is. Budaházi Árpád polgármester azt mondta minderről: ha az önkormányzat tehetné, kiépítené a modern vezetékes hálózatot ezen a részen is. Csakhogy a költségvetésből egyszerűen képtelenség kigazdálkodni egy ilyen nagy beruházást. Helyette, köztes megoldásként, az önkormányzat és a vízszolgáltató összefogásával, 1 millió forintból felszerelték ezt a közös kutat a Keszeg utcában. A lakók őszintén örülnek neki, mert ez a mindennapi biztonságuk alapja. Miközben a legtöbb városból a vezetékes víz általánossá válásával módszeresen száműzték ezeket a szerkezeteket, Isaszegen négy-öt régi közkút megmaradt. A városvezetés nem hagyta tönkremenni, hanem folyamatosan karbantartja a hálózatot. A helyiek mellett a környéken megforduló kirándulók, turisták és kerékpárosok is rendszeresen használják a megmaradt kutakat. A Keszeg utcai új szerzemény most ehhez a hálózathoz csatlakozott. A magyarországi közüzemi ivóvízellátás kiépülése a 19. század második felében indult meg, miután a hazai nagyvárosok robbanásszerű növekedése és a kezeletlen szennyvíz miatti súlyos járványok kikényszerítették a modernizációt. Az első mérföldkövet Budapest jelentette, ahol 1868-ban indult meg a Dunából nyert ivóvíz hálózati szétosztása. A vidéki települések és a falvak többségében azonban még a 20. század első felében is a közös ásott, kerekes vagy gémeskutak jelentették az egyetlen vízforrást, ahonnan az emberek vödrökkel, kannákkal hordták haza a vizet. Az igazi áttörést az 1950-es évektől induló fejlesztések hozták meg: ekkor terjedtek el tömegesen a jellegzetes, öntöttvasból készült, kék színű nyomókaros közkutak, amelyek a még hálózatba be nem kötött utcák lakóinak biztosították a tiszta vizet. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a rendszerváltás idején, 1990-ben a hazai lakások mintegy 85 százalékában volt elérhető a vezetékes ivóvíz. Ez az arány a kétezres évekre érte el a mai, 95 százalék feletti szintet. A hálózat teljes kiépülésével párhuzamosan a kék kutak száma drasztikusan visszaesett. Sokfelé a karbantartási költségek vagy a visszaélések (például a tiltott, nagyüzemi locsolások) miatt inkább leszerelték a kutakat. ivóvíz