● news.bsdnet.hu

A fickó zseniális, de nehéz eset. Három igazi szenvedélye volt: a motor, a pia és a kábítószer. Szinte egész életét, színészi pályafutását végigkísérte mindez. Dennis Hopper (1936-2010), Hollywood örök kívülállója, halálával hatalmas űrt hagyott maga után. Szilágyi G. Gábor Újságíró Ezeket látta már? Okkal lázadó Dennis Hopper kitörölhetetlen nyomot hagyott a huszadik századi filmművészetben. Első fontosabb szerepét James Dean oldalán, az Ok nélkül lázadó című filmben játszotta. A szerep egy életre megpecsételte sorsát, és egyike lett a négy mozijának – a másik három az Óriás, Szelíd motorosok, Apokalipszis most –, amely felkerült az évszázad legjobbjait tartalmazó százas listára . Az amerikai film egyik örök lázadója lett, aki két végén égette a gyertyát. Nevét a Szelíd motorosok bemutatója után tanulta meg a világ. Krisztusi korban volt, amikor megírta, megrendezte és az egyik főszerepet is eljátszotta, pedig lassan már mindenki leírta. A nyárspolgári társadalommal szembeforduló, a hippimozgalom és a rockzene ellenkultúráját hirdető film az úgynevezett road movie-k (úti filmek) egyik őstípusa és több nemzedék kultuszfilmje lett. Már az első rendezésével kivívta Hollywood ellenszenvét / Fotó: Film Café Sikere ellenére a Szelíd motorosok és rendezője nem illett bele az álomgyár hagyományos értékrendjébe. Hollywood érdekei gátat szabtak Hopper művészi kibontakozásának, amihez kapóra jött, hogy a második rendezése, Az utolsó mozi csúnyán megbukott. Rendezőként ellehetetlenült, színészként pedig parkoló pályára került. Kevés kivételtől eltekintve alacsony költségvetésű, másodvonalbeli filmekben kapott szerepet. Ennek is köszönhető, hogy masszív alkoholista, drogos fenegyerek lett. Vagy másfél évtizeddel később, a Kék bársonyban nyújtott alakítása, valamint A legjobb dobás című kosaras-filmért kapott Oscar-jelölése irányította rá újra a figyelmet. (A texasi kopó sem bunyóz tovább: Volt egyszer egy texasi kopó: Csak Norris kell! Hiányozni fog! ) Isabella Rossellinivel a Kék bársonyban / Fotó: mtv Rossz fiú volt a magánéletében és a filmjeiben A sokat foglalkoztatott, ám jobb sorsra érdemes színész csak a nyolcvanas évek végétől kapott újra lehetőséget a rendezésre. Bár a Szelíd motorosok színvonalát és sikerét nem sikerült megközelítenie, a Színek című kőkemény rendőrfilmjével újra kivívta a szakma elismerését. Mindezt tetézte azzal, hogy hatvanévesen lehiggadt, egy időre leállt a szerekkel, bölcsebbé és megfontoltabbá vált. Ben Kingsley-vel az Elégia című filmben / Fotó HBO Rossz fiú volt, mind a magánéletében, mind a filmjeiben. Több mint kétszáz produkcióban szerepelt, igaz, ennek jó negyedét a képernyős munkái teszik ki. Számláját négy exfeleség, három gyerek, számos elvonókúra és jó pár letartóztatás terheli. Szinte a poraiból támadt fel a kilencvenes években. Persze nem hazudtolta meg magát, az akció- és bűnügyi filmek, thrillerek egyik állandó intrikusa lett. Szinte tökélyre fejlesztette a kábítószeres, cinikus fickók, a pszichopata bűnözők és brutális pasasok megformálását. Az ügyeletes rosszfiú kategóriából csak néhány szerep elejéig bújt ki. „Nem hiszem, hogy sztár lennék. Kívülálló vagyok Hollywoodban” – mondta. Így is halt meg májusban. (Itt a másik nagy, a közelmúltban távozott kedvencről olvashat: A napalm illatától az Úr kegyelméig: Robert Duvall emlékére ) Waterworld - Vízivilág emlékezetes főgonoszaként / Fotó: Cool Szelíd motorosok Dennis Hopper nyugtalanító és felkavaró filmjében a szabadságvágy keveredik a félelemérzettel. Nyoma sincs benne a motoros szekták erőszakosságának, törvénytelenségének. Hősei nem apostolok, még csak nem is szentek, kábítószerrel kereskednek. Miközben két keréken átszelik Amerikát, feltárul annak igazi arca. A róla festett kép távolról sem rózsaszínű. A társadalom nem szereti, ha tagjai kilógnak a többi közül, a demokrácia szellemében még sem csinálhat azt, amit akar az ember. Peter Fondával a Szelíd motorosokban / Fotó: Cinemax A két főszereplő már a megjelenésével, a külsejével, motorjával kihívja a sorsot maga ellen. A hagyományok őrzői képtelen elviselni létezésüket. Kezdetben csak ellenséges érzülettel találják szembe magukat, később a velük szemben érzett gyűlölet mind erőszakosabb formát ölt, mígnem elkerülhetetlenül bekövetkezik a tragédia. Míg Hopper lázadó, apatikus és naiv hippi- filmje Cannes-ban a legjobb elsőfilmes rendezés díját kapta, odahaza értetlenség és ellenszenv fogadta. A hatvanas évek klasszikus moziját a kitűnő zene, Bob Dylan, Jimmy Hendrix, Steppenwolf és mások számai teszik még emlékezetesebbé. És nem utolsó sorban a magyar származású Kovács László operatőri munkája. sztárportré