● news.bsdnet.hu

A szakértők szerint azonban a helyzet ennél jóval összetettebb: nem feltétlenül a munkamennyiség, hanem az értelmetlennek érzett erőfeszítés vezet a leggyakrabban mentális és érzelmi kimerüléshez. A stresszt sokan automatikusan negatív jelenségként értelmezik, pedig a szervezet természetes válaszreakciója a kihívásokra. Egy nehéz feladat, egy fontos projekt vagy akár egy sportteljesítmény is stresszel járhat, mégis pozitív élményként élhetjük meg. Jó példa erre egy hegyi túra. Aki felkészülten indul útnak, megfelelő felszereléssel és világos céllal vág neki az emelkedőnek, annak a megterhelés sikerélményt és elégedettséget hozhat. A szervezet ugyan stresszhormonokat termel, de ezzel párhuzamosan megjelenik a kompetencia és az önbizalom érzése is. A problémák akkor jelentkeznek, amikor az ember úgy érzi, hogy hiába tesz erőfeszítéseket, azok nem vezetnek eredményre, vagy nem kap értük semmilyen visszajelzést. A pszichológusok szerint az emberek rendkívül nagy terhelést képesek elviselni, ha közben azt érzik, hogy munkájuknak van értelme. Az elismerés, a sikerélmény, a megbecsülés, az anyagi biztonság vagy akár egy egyszerű köszönet is segíthet fenntartani a motivációt. Ha azonban valaki folyamatosan energiát fektet valamibe anélkül, hogy bármit visszakapna érte, könnyen megjelenhet a kiégés. A szakemberek szerint a kiégés hátterében gyakran nem a túlterheltség áll, hanem a tartós leértékeltség érzése. Sokan arról számolnak be, hogy hiányzik az elismerés, állandó kritikával szembesülnek, vagy úgy érzik, háttérbe szorítják őket a munkahelyükön. Az idősebb munkavállalók számára különösen megterhelő lehet a gyors digitalizáció, amikor a korábban megszerzett tapasztalat hirtelen kevesebbet ér, miközben egyre több új készséget kell elsajátítaniuk. Az ilyen helyzetek nemcsak stresszt, hanem egzisztenciális bizonytalanságot is okozhatnak. Kevesen gondolnak rá, de nemcsak a túl sok munka, hanem a túl kevés kihívás is komoly problémát jelenthet. Azok, akik hosszú időn keresztül monoton, kreativitást nem igénylő feladatokat végeznek, gyakran ugyanúgy kimerülnek, mint a túlterhelt dolgozók. A szakirodalom ezt egyre gyakrabban „unalmi kiégésnek” nevezi. Az embernek ugyanis szüksége van arra, hogy használja a képességeit, fejlődjön és értelmesnek lássa a munkáját. Különösen megterhelő lehet az is, ha valaki olyan munkát végez, amely alapvetően ellentétes a személyiségével vagy az értékrendjével. Egy empatikus ember például könnyen elfáradhat egy kizárólag számokra és teljesítménymutatókra épülő környezetben, míg egy gyakorlatias gondolkodású dolgozó számára a folyamatos adminisztráció jelenthet komoly mentális terhet. Az ilyen helyzetek hosszú távon jelentős belső feszültséget okozhatnak. A mai munkakörnyezet sok esetben kevésbé fizikailag megterhelő, mint évtizedekkel ezelőtt, ugyanakkor a mentális terhelés jelentősen megnőtt. Az állandó online jelenlét, a folyamatos értesítések, a multitasking és a gyors információáramlás miatt egyre nehezebb valóban kikapcsolni. A szakértők szerint az emberi szervezet nem a folyamatos készenléti állapotra lett tervezve. A rövid ideig tartó stressz hasznos lehet, de ha a szervezet nem kap elegendő időt a regenerálódásra, előbb-utóbb megjelennek a figyelmeztető jelek. A tartós stressz következtében romolhat az alvás minősége, csökkenhet a koncentráció, fokozódhat az ingerlékenység, és különféle fizikai panaszok is jelentkezhetnek. Sokan arról számolnak be, hogy idővel elveszítik az örömérzetüket: ugyan ellátják a feladataikat, de már nem élik meg sikernek vagy élménynek a mindennapokat. A szakemberek szerint ez az egyik legfontosabb különbség az egészséges erőfeszítés és a kiégés között. Míg az értelmes munka után a pihenés valódi feltöltődést hoz, a krónikus stresszben élők gyakran még a szabadnapokon sem tudnak regenerálódni.