● news.bsdnet.hu

Közel kétszeresére drágult Ausztrália legnagyobb, még érintetlen gázmezőjének becsült kitermelési költsége. A tervezett LNG-projekt mögött álló Woodside még 2018-ban jelentette be a Browse-North West Shelf (NWS) projektet, amelynek célja, hogy a Calliance, Torosa és Brecknock mezőkből származó földgázt a meglévő karrathai gázüzembe szállítsa. A 2019-es becslések akkor mintegy 27,3 milliárd ausztrál dollárra (kb. 6000 mi) tették a teljes beruházási költséget. Azóta azonban a projekt jelentős csúszásokat szenvedett el, részben a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) komponens, valamint a szükséges engedélyezési folyamatok miatt. ADeloitte Access Economicsfriss gazdasági hatástanulmánya szerint a beruházás költsége mostanra 48,7 milliárd ausztrál dollárra emelkedett. A bejelentés akkor érkezett, amikot az iráni háború okozta energiaválság mellett Ausztrália túl van saját födgázellátási sokkján:miként az Origón megírtuk, a rendkívüli fontosságú Wheatstone földgáz-projektben egy brutális ciklon okozott kiesést a termelésben. Az energiagondokat tetézte, hogy április közepénegy olajfinomítóban is tűz keletkezett. Ausztráliát különösen súlyosan érinti a Hormuzi-szoros lezárása miatti energiaválság: az ország túlnyomórészt importra szorul üzemanyagból, amely nyersolaj formájában – az Ázsiában történő finomítás előtt – nagyrészt a Hormuzi-szoroson halad át – írja friss értékelésébenaz Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány. Az elemzés arra mutat rá, hogy a tét már nem csak az, tudnak-e az ottani autósok tankolni, hanem az, hogy lesz-e elég dízelüzemanyag az ipari termelés számára. Most üt vissza az, hogy Ausztrália évtizedek alatt külső energiafüggésbe lavírozta magát. Nem volt ez mindig így: alig több mint két évtizede még nyolc olajfinomító működött az országban, amelyek kielégítették a hazai üzemanyag-szükséglet nagy részét, ráadásul hazai kitermelésű kőolajat dolgoztak fel. A többnyire az 1950-es és 1960-as években épült finomítókat azonban az 1990-es évektől kezdve kiszorították a piacról az Ázsiában megjelenő olcsóbb óriásfinomítók, így 2003 óta a nyolc ausztrál létesítményből hat leállt. A helyzet gázfronton is aggasztó, mert bár Ausztrália a világ egyik legjelentősebb LNG-szállítója Katar mellett, a saját szükségletei mellett főleg az ázsiai piacokra tud termelni – már ha lesz utánpótlás, és finanszírozhatók maradnak az eddig érintetlen gázprojektek kiaknázásai. A Browse-projekt ígéretes gázfejlesztési projekt, bár a mostani tanulmányban közölt új költségszám óvatosságra int. A Browse-projekt tervei szerint a földgázmezőket egy 900 kilométer hosszú vezetékrendszer kapcsolná össze, amely két úszó kitermelő, tároló és kirakodó létesítményhez csatlakozna. A tengeri infrastruktúra kialakításába egy CCS-megoldást is beépítettek. A Browse éves termelési kapacitását 11,4 millió tonnára tervezik, beleértve AzOilpriceszerint a projekt jelenleg az előkészítési és koncepciómeghatározási szakaszban jár. A Woodside közlése szerint továbbra is zajlanak azok a kulcsfontosságú munkálatok, amelyek az előzetes tervezési fázis megkezdéséhez szükségesek. A Deloitte elemzése szerint a Browse-projekt hosszú távon mintegy 147 milliárd ausztrál dollárral növelheti Nyugat-Ausztrália bruttó állami termékét, miközben országos szinten 141 milliárd ausztrál dolláros (kb. 30 ezer milliárd forint) GDP-bővülést eredményezhet. A projekt esélyeit javíthatja, hogy az ausztrál és az ázsiai energiakereslet folyamatosan növekszik, miközben a közel-keleti válság újabb energiabiztonsági aggodalmakat vetett fel a vásárlók körében. A globális LNG-kínálati válság közepette az ausztrál kormány múlt héten arra kötelezte az ország energiavállalatait, hogy földgáztermelésük 20 százalékát a hazai piac számára különítsék el, ezzel megelőzve az ellátási hiányt az ország keleti partvidékén.