● news.bsdnet.hu

Askizofréniaaz egyik legösszetettebb pszichiátriai betegség, amely alapjaiban változtathatja meg a valóság érzékelését – a betegség a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés zavarával jár. A kutatók felfigyeltek arra a jelenségre, hogy aveleszületett kérgi vaksággalélő embereknél gyakorlatilag nem fordul elő skizofrénia. Egyre több kutatás utal jelenleg is arra, hogy a betegség kialakulásában az érzékelés és az agy előrejelző rendszere játszik kulcsszerepet. A kutatók már az 1950-es években felfigyeltek arra, hogy a veleszületett kérgi vaksággal élő embereknél szinte nem fordul elő skizofrénia. A jelenséget később nagy népességvizsgálatok is megerősítették. Egy nyugat-ausztráliai kutatásban közel félmillió, 1980 és 2001 között született gyermeket követtek nyomon, és bár közülük 1870 embernél alakult ki skizofrénia, a kérgi vaksággal élő 66 résztvevő közül egynél sem jelent meg a betegség. A tudósok szerint különösen fontos, hogy ez a védőhatás kizárólag a kérgi vakságnál figyelhető meg, amelyet az agy látóközpontjának sérülése okoz. Azok, akik később veszítették el látásukat, vagy akiknél a szem károsodott, továbbra is érintettek lehetnek. A kutatók ma már úgy gondolják, hogy a skizofrénia az agy előrejelző rendszerének zavara lehet. Az emberi agy folyamatosan megpróbálja értelmezni a külvilágot: előrejelzéseket készít, majd összeveti azokat az érzékszervekből érkező információkkal. Skizofrénia esetén ez a rendszer hibásan működhet, ezért jelentéktelen vagy véletlenszerű ingerek is túl nagy jelentőséget kaphatnak. Emiatt a gondolatok, hangok vagy érzések könnyen összemosódhatnak a valósággal. A látókéreg az agy egyik legösszetettebb és legsűrűbben összekapcsolt területe. Nemcsak a látásban vesz részt, hanem a figyelemben, a tanulásban és az érzelmi feldolgozásban is. Ha ez a terület születéstől kezdve nem kap vizuális információt, az agy másképp kezd fejlődni. A képalkotó vizsgálatok szerint a veleszületett kérgi vaksággal élő embereknél a látókéreg részben más feladatokat vesz át, például a nyelvi vagy memóriafolyamatok támogatását. A kutatók feltételezése szerint ez az átszerveződés stabilabbá teheti az agy valóságértelmező rendszerét. A jelenlegi kezelések főként a dopaminrendszert célozzák, de ezek nem mindenkinél működnek megfelelően, és súlyos mellékhatásaik is lehetnek. A kutatók ezért egyre inkább olyan folyamatokat vizsgálnak, amelyek az érzékeléshez és a tanuláshoz kapcsolódnak. Több új kutatás összpontosít jelenleg a glutamátrendszerre, amely fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti kommunikációban és az információk szűrésében.