● news.bsdnet.hu

– vallja Kellner Zsuzsánna, aki a miskolci Napház Gondozó Centrumban látja el a gondjaira bízott idős embereket. Ebben a szakmában nincs ünnepnap vagy szabad hétvége, a 12 órás munkarend pedig igencsak megterhelő mind fizikailag, mind mentálisan. Zsuzsánna mégis úgy érzi, a gondozottjaiért megéri a fáradság: Az idősek szeretnek beszélni a múltjukról, arról, mennyit dolgoztak, milyen nehézségeket és örömöket éltek meg, Zsuzsánna pedig nem bánja. Szereti hallgatni őket, és bár nem jut mindenkire egyformán ideje, aki igényli, arra mindig szán. Ilyenkor rengeteg szeretetet kap tőlük, deaz idősek türelmet, elfogadást tanítanak, sőt azt is megosztják vele, hogyan lehet jobban összetartani egy családot, közösséget.„Annyi szétszakadt családról hallottam már, de mindig szeretettel beszélnek a messze került rokonokról is. Ez a fiatalabb generációkra már nem annyira jellemző.” „Egyedül neveltem fel a négy gyermekemet, akiktől rengeteg önfegyelmet és türelmet tanultam. Amikor beteg lett a nagyapám és én segítettem neki, akkor jöttem rá, hogy nekem ezt az utat kell választanom.”Zsuzsánna ezért szociális munkás végzettséget szerzett, és2002 óta dolgozik az idősellátásban.Munkatársai szerint a rábízott ápoltakat„emberségesen és nagy odafigyeléssel”látja el. Az év ápolója díjra egy ismerőse jelölte, akinek nyáron két hétig vigyázott az édesanyjára.„Azóta is megmaradt a jó kapcsolat, de azért hogy díjra jelölnek, ezt nem gondoltam volna. És hogy ennyien szavaztak rám, az hatalmas elismerés!”A miért kérdésünkre pedig ennyit válaszolt: És hogy mit hozhat még a jövő Zsuzsánna számára? Természetesen marad a segítő szakmában, sőt képzi is magát. Jelenleg gyógymasszírozást tanul, amit nem csak az időseknél vet majd be: masszázsszalont tervez nyitni, ahol fiatalabbak is elengedhetik a mindennapi stresszt. Emellett a demencia is foglalkoztatja, hiszen nap mint nap találkozik ezzel az ápoltjai között, így az érintettek ellátásában is szeretne még fejlődni. Napi szinten olvasunk az egészségügy nehézségeiről: a hosszúra nyúló várólistáról, a szakemberhiányról, a kórházak állapotáról, vagy a hiányzó fűtésről. Arról viszont jóval kevesebb szó esik, amikor minden működik, amikor valakit időben, szakszerűen és valódi emberséggel látnak el. Ilyenkor látszik igazán, mennyire fontos minden egyes jó szakember munkája, nemcsak az orvosoké, hanem azoké a háttérben dolgozóké is, akik csendben, mégis kulcsszerepet játszanak a gyógyulásban. Betegként sokszor elfelejtünk köszönetet mondani azoknak, akik odafigyeléssel, türelemmel és támogatással segítettek át a legnehezebb pillanatokon.A HáziPatika Egészséghősök díjéppen erre adott lehetőséget idén is, hogy valamennyit visszaadhassunk azoknak, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy mi vagy a szeretteink gyógyulhassunk, illetve méltó módon távozhassunk.