● news.bsdnet.hu

A tudósok egy véletlen megfigyelés nyomán figyeltek fel arra, hogy egy tengeri uborka leválasztott szövetrésze nem kezdett el lebomlani. A szövet hetekkel az eltávolítás után is életjeleket mutatott, sőt növekedésnek indult. A későbbi vizsgálatok során kiderült, hogy a szövet több mint három évig fennmaradt a természetes tengervízben. A kutatást a Newfoundland Memorial Egyetem tudósai vezették, és eredményeiket a Science Advances folyóiratban publikálták. A vizsgálat során azt figyelték meg, hogy a tengeri uborka eltávolított szövete nemcsak életben maradt, hanem sejtnövekedést és sejtátalakulást is mutatott. A kutatók szerint ez különösen figyelemre méltó, mert a korábban ismert, hosszú ideig fenntartható sejttenyészetek jellemzően steril, szigorúan ellenőrzött laboratóriumi körülmények között működnek. A tengeri uborka szövete ezzel szemben természetes tengervízben maradt fenn. A tüskésbőrűek – köztük a tengeri uborkák – régóta ismertek jó regenerációs képességükről. Eddig azonban úgy vélték, hogy a leválasztott szövetek idővel elpusztulnak vagy lebomlanak. A kutatócsoport a hidegvízi Psolus fabricii nevű tengeriuborka-faj három példányából vett szövetmintákat, majd azokat aprólékosan elemezték. Az eredmények szerint a szövetekben továbbra is zajlott a sejtek differenciálódása, működtek immunfolyamatok, és a szöveti szerkezet is fennmaradt. Bár a leválasztott szövetnek nem volt szája vagy emésztőrendszere, a kutatók úgy vélik, hogy a tengervízben oldott aminosavak felvételével jutott tápanyaghoz. Amikor a kutatók több mint három év elteltével lezárták a kísérletet, a szövet még mindig aktív volt. A kutatók szerint a természetes tengervíz rendkívül változatos mikrobiális környezetet jelent. A szövet ennek ellenére nem pusztult el, hanem gyógyult és növekedett. Ez különbözteti meg a legtöbb hagyományos sejttenyészettől, amelyek általában baktériumoktól mentes környezetet igényelnek. A tengeriuborka-szövet esetében viszont a természetes környezet láthatóan nem akadályozta, hanem támogatta a fennmaradást. A szerzők szerint a megőrzött szövet hasznos eszközzé válhat a regenerációs folyamatok és a szöveti gyógyulás vizsgálatában. Előnye, hogy viszonylag egyszerűen fenntartható laboratóriumi körülmények között, miközben megőrzi szerkezeti összetettségét. Mivel a szövet gerinctelen állatból származik, használatára kevesebb szabályozási korlátozás vonatkozik, mint az emberi vagy gerinces eredetű sejtvonalakra. Ez különösen olyan kutatási és oktatási környezetekben lehet előnyös, ahol korlátozottak a biobiztonsági vagy jogi lehetőségek. A kutatásban részt nem vevő szakértők szerint a megfigyelés új szempontokat adhat a szöveti regeneráció és a biológiai alkalmazkodóképesség tanulmányozásához.