● news.bsdnet.hu

A Brooklyn híd árnyékában már-már megtévesztően kellemesnek tűnt a nyár. Az előző napok fullasztó páratartalma és időnként már a 40 Celsius-fokot közelítő forrósága után a 24 fokos esti hőmérséklet valódi felüdülést jelentett New Yorkban. A Hudson folyó torkolatának szélén, felállított óriáskivetítő elé ezúttal a Szaúd-Arábia és Uruguay csoportmérkőzése gyűjtötte össze a futballrajongókat. A tömegben rengeteg dél-amerikait lehetett látni, bár elsősorban brazil és argentin mezeseket. Uruguayit jóval kevesebbet. Így is érezhető volt azonban, hogy a helyi közönség nagy része hová húz. Bár Marcelo Bielsa nem a legerősebb összeállításában küldhette pályára Uruguayt – a selejtező jelentős részében első számú kapusnak számító Sergio Rochet nem volt teljesen egészséges, a barcelonai bekk, Ronald Araújo pedig szintén hiányzott –, így is olyan futballisták sorakoztak fel a kezdőben, mint Federico Valverde, Manuel Ugarte vagy Darwin Núnez. A túloldalon egészen más képet mutatott a kezdő. A szaúdi válogatottban mindössze egy topligás játékos kapott helyet, a csapat gerincét pedig ezúttal is az al-Hilal és az al-Naszr futballistái adták. A mérkőzés első félideje kiegyenlített játékot hozott, de nem túl nagy iramban. Az ember érzése az volt, Uruguay méltatlanul kevés energiát mozgat meg, s a valós tudása alatt játszik bőségesen. Komoly meglepetést jelentett, hogy a szaúdiak hosszabb-rövidebb időre többször is a tizenhatosukhoz tudták szorítani Valverdééket. Igaz, valódi lehetőségből így sem akadt sok. Uruguay valamivel többet birtokolta a labdát, de a játék képe alapján a null-null teljesen jogos félidei állás lett volna. Aztán alig pár perccel a szünet előtt jött a fordulat. Egy nem túl erős fejes után Muslera hibázott, rossz helyre pattant róla a labda, amelyet Abdulelah al-Amri gólra váltott. A szaúdiak így az előzetes várakozásokhoz képest komoly meglepetésre 1–0-s előnnyel vonulhattak pihenőre. Fordulás után aztán sokkal élesebb Uruguayt láthattunk – nem nehéz elképzelni, hogy Bielsa lekapta a tíz körméről a csapatot, nem mellékesen Núnezt is lecserélte.  Eközben Jorgosz Donisz együttese szinte kizárólag a védekezésre koncentrált, és gyakran hosszú percekre beszorult saját térfelére. Ennek ellenére, az előny – valahogy – kitartott. Ahogy telt az idő, az argentin szurkolók arcán egyre inkább azt lehetett látni, hogy eszükbe jut a 2022-es világbajnokság nyitánya. Akkor Szaúd-Arábia 2–1-re legyőzte Argentínát a csoportkör első fordulójában. Ám hogy csak védekezve nagyon nehéz lesz kihúzni ezt, arról komoly figyelmeztetést kaptak a 60. percben  Ugarte az ötös előteréből találta el a kapufát. Ez volt a harmadik óriáskivetítős szurkolói zóna, amelyet a világbajnokság alatt felkerestünk, egyúttal a legnagyobb szabadtéri New Yorkban. A Brooklyn híd lábánál kialakított helyszínen délutánra a híd jótékony árnyékkal fedte be a kivetítő előtti teret. A fel-feltámadó szél mellett a második félidőben már-már azon kellett gondolkodni, miért nem került pulóver a táskába, ami az elmúlt napok tapasztalataihoz képest majdnem akkora kontrasztot jelentett, mint ami a dél-amerikaiak két félideje közt rajzolódott ki. Ahogy teltek a másodpercek, a szurkolók között egyre inkább a kissé feszült, a mérkőzésre fókuszáló hangulat uralkodott, mint a felszabadultan éneklő és kiabáló. A meccs izgalmai egész jól beszippantották az összegyűlt nézőket. A hidratációs szünet aztán érezhetően megtörte a varázst. Mind a három percet, sőt, a visszaadott kép alapján néhány másodperccel többet is a világbajnokság egyik főszponzorának számító sportszergyártó termékeinek reklámjával töltötték ki az óriáskivetítőn. Hogy a játék érzelmi hatásait megéri így megtörni, és épp ettől fogy majd el több mez vagy üdítő, kötve hiszem. De egy marketinges valamelyik zugban ezt is kitalálta, Gianni Infantinóékban pedig partnert talált hozzá... A drukkerek érezhetően kiestek az addigi hangulatból, még többen vették elő a telefonjukat és kezdték inkább azt figyelni a kivetítőn futó reklámok helyett. S legalább volt időm nekem is lejegyzetelni az addigi eseményeket. Az utolsó húsz percnek Uruguay újabb cserékkel futott neki. Annyira adta magát a párhuzam a négy évvel ezelőtti argentin vereséggel, hogy a mérkőzés amerikai kommentátora többször is nyugati szomszédja nevével illette Bielsa-legénységet. Pedig közülük csak a mester volt ténylegesen argentín. A három és fél évvel ezelőtti mérkőzést 32 százalékos labdabirtoklással, összesen három gólszerzési kísérlettel és a gólokat eredményező két pontos próbálkozással húzta be Szaúd-Arábia. Ezúttal Miamiban 75 perc játék után 34 százalékon állt a sötétzöld mezesek labdabirtoklása. Igaz, öt gólszerzési és három kaput eltaláló kísérlettel a nevük mellett. A második félidei futballjuk ékes jeleként álljon itt a tény: mindegyiket még az első félidőben eresztették el. Ahogy telt az idő, Uruguay egyre több beadással, erőből az ötös előterébe lőtt labdákkal próbálkozott, de a szaúdi védelem még ekkor is állta a sarat. A hajrá kezdetén ráadásul egy-két blokk és sikeres labdaszerzés után két-három húzásból előrepasszolt labdákkal kontrázni is tudtak a közel-keletiek. Más kérdés, hogy ezek az akciók is kivétel nélkül elhaltak a kétszeres világbajnok tizenhatosának előterében. De nem lett slusszpoén. A csaknem a semmiből érkező kegyelemdöfés helyett a 80. percben csak-csak góllá értek az uruguayi erőfeszítések.  Maximiliano Araújo vágta balról, hét-nyolc méterről a kapuba a Mohammed al-Ovaisz bravúrja után elécsorgó labdát (1–1). Hamar kiderült az is, hogy sokkal több uruguayi van a közönségben, mint amennyinek korábban tűnt. Csak épp volt, aki a zászlóján ült, felpattanva azonban megdöbbentő gyorsasággal tudták felkapni a lobogókat. Hirtelen már nem a vereség elkerülése lett Uruguay célja, hanem a győzelem megszerzése. A második félidő alapján egyáltalán nem alaptalanul. S nem úgy tűnt, hogy a szaúdiak tudnának váltani. Bielsa előrefelé cserélt, középpályás helyett támadót küldve pályára. Nicolás de la Cruz szöglete után Sebastián Cáceres veszélyes fejese következett. Majd jött a frissen beállt Brian Rodríguez nagy svungú lövése. Többen is a fejükhöz kaptak a nézők közül Miamiban és New Yorkban is, ahogy centikkel elkerülte a kaput a Club América légiósának próbálkozása. A végén így is ráfizethetett volna Szaúd-Arábia, de Valverde lapos, bal alsó felé suhanó átlövését is ki tudta tenyerelni valahogy al-Ovaisz. A szaúdi kapus „természetesen” bele is húzódott a bravúrba, újabb két percnyi időt elcsenve a játékból. Bielsa csapata a mester becenevéhez méltó módon, az El Loco, vagyis az Őrült szellemiségét idézve próbálta begyötörni a fordítást jelentő találatot, de végül be kellett érnie egy ponttal. A második félidő alapján alighanem inkább az uruguayiak érezhették úgy, hogy otthagytak két pontot Miamiban. Az arckifejezések alapján a brooklyni híd árnyékában összegyűlt közönség jelentős része biztosan így érzett. A csoport másik meccse is meglepetés eredményt hozott: Spanyolország ugyanis nem tudott gólt szerezni a világranglistán mindössze a 67. helyen álló zöld-fokiak ellen. Csoportkör, H csoport, 1. forduló Korábban Böngéssze az Index világbajnoki mellékletét , ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is. Játékunkban megtippelheti a vb-győztest, várakozásait a közösségi médiában is megoszthatja. Tartsanak velünk több mint egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítónk rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkezik a tengerentúlról. Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen! (Borítókép:  Abdulelah al-Amri, a szaúd-arábiai válogatott játékosa ünnepli gólját a Szaúd-Arábia–Uruguay mérkőzésen a 2026-os labdarúgó-világbajnokság H csoportjának találkozóján a Miami Stadionban, az Egyesült Államokban található Miamiban, 2026. június 15-én. Fotó: Calvin Hernandez / Eurasia Sport Images / Getty Images) Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!Folytassa, Mister! Kövesse az Indexet Facebookon is!