● news.bsdnet.hu

A tegnapi nap fekete betűkkel íródott be a magyar parlamentarizmus történetébe. A Tisza párti többség gombnyomásra, futószalagon szállítja a hazai közjogi berendezkedés módszeres szétverését, amelynek csúcspontja az alaptörvény tizenhatodik módosítása. A miniszterelnöki ciklusok korlátozása egyetlen célt szolgál: Orbán Viktor végleges kiiktatását a demokratikus versenyből. Ez a cinikus és antidemokratikus lépés kísértetiesen emlékeztet az ókori Athén legsötétebb korszakára, amikor a cserépszavazást már nem a városállam védelmére, hanem népszerű vezetők politikai megsemmisítésére használták fel a vetélytársak. A Tisza-kormány most pontosan ezt teszi , egy tollvonással próbálja megnyerni a jövőbeli csatákat. A lex Orbán brutálisan és jóvátehetetlenül sérti a népszuverenitást. Ki jogosította fel a jelenlegi parlamenti többséget arra, hogy megfossza a választópolgárokat a szabad döntés jogától? Ha a magyar emberek többsége úgy döntene, hogy újra bizalmat szavaz egy korábbi miniszterelnöknek, a törvény egyszerűen megtiltja ezt nekik. Ez a hozzáállás Orwell Állatfarmjának világát idézi, ahol a hatalom birtokosai az éj leple alatt, önkényesen írják át a pajta falára festett Hétparancsolatot, hogy a saját aktuális érdekeikhez igazítsák az igazságokat. Magyar Péter rendre azzal takarózik, hogy a saját szavazóik többek között erre is felhatalmazást adtak a kormányának, ők erre szavaztak. Eddig azt hittem, hogy parlamenti képviselőkre szavaztunk áprilisban, de lehet, hogy mégis én tudom rosszul. Ez egyben egy szégyenfolt is, ami a magyar jogtörténetben precedenst teremthet. Ha a mindenkori kormányzó többség a saját kénye-kedve szerint, visszamenőleges hatályú törvényekkel zárhat ki szereplőket a demokratikus versenyből, akkor többé egyetlen állampolgár, egyetlen intézmény sem érezheti magát biztonságban. Különösen visszatetsző az az álszentség, amellyel az előterjesztők a demokrácia féltésével indokolják ezt a durva beavatkozást. Egy valódi demokráciában a hatalom korlátját a választók akarata, nem pedig a politikai konkurencia által barkácsolt, visszamenőleges jogi passzusok jelentik. Amikor a Tisza párti többség kisajátítja az alaptörvényt, nemcsak a politikai ellenfeleit támadja, hanem a magyar választók millióit is kiskorúnak tekinti. Azt üzenik a nemzetnek, hogy nem elég érettek ahhoz, hogy eldöntsék, kit akarnak az ország élén látni, ezért törvényi úton szűkítik a választékot. Ez a mentalitás idegen a polgári értékrendtől, amely a felelős polgár szabad döntésén alapul. Magyar Péterék lépése ráadásul könnyen hosszú távú instabilitásba taszíthatja a magyar közjogot. A történelem azonban már számtalanszor bebizonyította, hogy az önkényes, bosszúvágyból született törvények hosszú távon mindig visszaütnek, és a jogot fegyverként használó alkotók végül a saját csapdájukba esnek. A polgári Magyarország nem kér ebből az önkényből!