● news.bsdnet.hu

1989. június 16-án, Budapesten a Nagy Imre újratemetése köré szervezett megemlékezés a Hősök terén kezdődött, majd az Új köztemető 301-es parcellájában folytatódott. Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát és Szilágyi Józsefet, valamint az ismeretlen mártírokat jelképező hatodik koporsót ravatalozták fel. A lyukas magyar zászló és a koporsók látványa sokak számára egyszerre jelentette a gyászt, az igazság kimondását és a diktatúrával való végső szembenézést. Nagy Imrét és társait 1958. június 16-án végezték ki, majd titokban, megalázó körülmények között temették el. Az 1980-as évek végére azonban már nem lehetett tovább fenntartani a hallgatást. A Történelmi Igazságtétel Bizottság, az ellenzéki szervezetek és a társadalmi nyomás egyre erősebben követelte Nagy Imre és társai méltó eltemetését, valamint az 1956-os forradalom újraértékelését. A megemlékezés napján a Hősök tere hatalmas ravatallá alakult. Emberek tízezrei, majd százezrei érkeztek virágokkal, koszorúkkal, némán, fegyelmezetten. A szertartáson felolvasták az 1956 utáni megtorlások áldozatainak nevét, délben pedig országszerte megszólaltak a harangok. A gyász mellett ez a nap a reményről is szólt. A felszólalók között 1956 túlélői, egykori harcostársak és ellenzéki szereplők is megjelentek. A Hősök terei megemlékezés után a koporsókat az Új köztemetőbe vitték, ahol a 301-es parcellában helyezték őket végső nyugalomra. A szertartás egyszerre volt személyes gyász és történelmi igazságtétel: családtagok, barátok, túlélők és ismeretlen gyászolók búcsúztak azoktól, akiket évtizedeken át méltatlanul kezeltek. Nagy Imre újratemetése azért vált a magyar rendszerváltás egyik legerősebb jelképévé, mert nemcsak a halottaknak adott vissza méltóságot, hanem az élőknek is lehetőséget adott arra, hogy szembenézzenek a múlttal. 1989. június 16-a sokak számára a kommunista diktatúra erkölcsi vereségének napja volt. A hatalom, amely évtizedeken át elhallgatta és megbélyegezte 1956 emlékét, már nem tudta megakadályozni, hogy az ország nyilvánosan gyászoljon. Ezért Nagy Imre és társainak újratemetése nem pusztán történelmi esemény, hanem nemzeti emlékezetünk egyik legmegrendítőbb pillanata: Cikkünk a Wikipedia, Nagy Imre újratemetése című szócikk alapján készült. Pontosan száz évvel ezelőtt, 1926. június 10-én hunyt el Antoni Gaudí, a katalán modernizmus legnagyobb alakja, akinek épületei ma is milliókat vonzanak Barcelonába. A világhírű építész halálának centenáriuma nemcsak egy kivételes alkotó előtt tiszteleg, hanem annak az örökségnek is emléket állít, amely alapjaiban formálta át az építészetről alkotott elképzeléseinket.