● news.bsdnet.hu

A finnországi Onkalo mélygeológiai tároló megépülése ismét reflektorfénybe állította a nukleáris energia egyik legtöbbet vitatott kérdését: mi legyen a kiégett nukleáris üzemanyaggal? A nyugati sajtó jelentős része történelmi áttörésként ünnepli a projektet, hiszen Finnország lehet az első ország a világon, amely végleges mélygeológiai tárolóban helyezi el a kiégett nukleáris fűtőelemeket. Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő szerint ez valójában nem egy technológiai sikertörténet, sokkal inkább egy értékes energiaforrás elpazarlása, hiszen a kiégett üzemanyagban rengeteg energia maradt még, ami feldolgozás után kinyerhető lenne. Blogján közölt elemzésében rámutat az atomenergia az összes nagy léptékű villamosenergia-termelési mód közül messze a legkevesebb hulladékot termeli. Egy átlagos európai család több évtizedes villamosenergia-fogyasztása során keletkező nagy aktivitású nukleáris hulladék mennyisége mindössze egy üdítősdoboz térfogatának felel meg. A nyugati országok döntő többsége ma a mélygeológiai tárolásban látja a végleges megoldást. Finnország, Svédország, Svájc vagy éppen Kanada ugyanarra az alapelvre épít: a kiégett üzemanyagot speciális fémtokokba zárják, bentonittal veszik körül, majd több száz méterrel a földfelszín alá helyezik stabil kőzetrétegekbe. A koncepció műszakilag kétségtelenül működőképes, biztonságos, ám ahogy a szakértő rámutat, nem feltétlenül észszerű vagy éppen gazdaságos. Ugyanis a túlnyomó részt alkotó maradék urán mellett a hasadási termék, a plutónium újrafeldolgozás után értékes nyersanyag – emelte ki Hárfás Zsolt. Hozzátette, a problémát az olyan transzurán elemek, úgynevezett másodlagos aktinidák okozzák, mint a neptúnium, az amerícium vagy kűrium, amelyek részaránya és tömege elenyésző a kiégett üzemanyagban, de rendkívül hosszú felezési idejük miatt ezek az izotópok határozzák meg a kiégett üzemanyag radioaktivitását. Oroszországban viszont a kiégett fűtőelemeket újrahasznosítják. A Paks II. atomerőművet is építő Roszatom hosszú évek óta olyan zárt nukleáris üzemanyagcikluson dolgozik, amelynek lényege éppen az, hogy a kiégett üzemanyag újrahasznosítható legyen. A Roszatom által üzemeltetett BN–800 típusú gyorsneutronos reaktor immár évek óta olyan MOX-üzemanyaggal működik, amelyet hagyományos atomerőművek kiégett üzemanyagából állítottak elő. Sőt, az orosz atomenergetikai cég nemrég bejelentette, hogy sikeresen zárult a világ első olyan kísérleti programja, amelynek során minor aktinidákat – a nagy aktivitású amerícium-241-et– és a nálánál nagyságrenddel hosszabb felezési idejű neptúnium-237-et is tartalmazó nukleáris üzemanyag gyakorlati üzemi alkalmazását tesztelték az innovatív BN–800 típusú gyorsneutronos egységben. Az amerícium-241 felezési ideje 432 év, a neptúnium-237-é viszont több mint kétmillió év. Ha ezeket gyorsneutronos reaktorokban transzmutálják, akkor drasztikusan csökkenthető a végleges elhelyezést igénylő nagy aktivitású hulladék mennyisége és annak veszélyességi időtartama. A végső elhelyezésre kerülő hulladék néhány száz év, nagyságrendileg háromszáz év alatt válik ártalmatlanná, kevesebb a mennyisége is és elegendő felszínhez közeli tárolókat kialakítani – mutatott rá Hárfás Zsolt arra, miért gazdaságosabb az újrahasznosításként említett eljárást alkalmazni. Az orosz fejlesztések célja tehát egyértelmű. A MOX-, REMIX- és a minor aktinidákat tartalmazó fejlett üzemanyagok révén az uránban rejlő energia sokkal nagyobb része kinyerhető. Ennek köszönhetően nemcsak az uránkészletek hasznosíthatósága növelhető több ezer évre, hanem a ténylegesen végleges elhelyezést igénylő radioaktív hulladék mennyisége és radioaktivitása is radikálisan csökkenthető.