● news.bsdnet.hu

Nem a betegségekről beszél először, nem is a díjakról és a sikerekről, hanem az emlékeiről. Azokról az emberekről, akik már nincsenek itt, illetve azokról a történetekről, amelyeket egyre kevesebben ismernek. Szacsvay László 78 évesen is úton van: beszélgetésekre jár, fellépéseket vállal, régi barátokat keres fel. A teste olykor már lassabban engedelmeskedik, a kíváncsisága és az életkedve azonban változatlan. Talán emiatt hangzik súlyosan és mégis egyszerűen az a mondata, amelyben egész életfilozófiája benne van: „Aki leáll, az meghal.” Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Katona József Színház alapító tagja több mint fél évszázados pályafutása során generációk kedvencévé vált a színpadon, a filmvásznon és a szinkronstúdiókban egyaránt. Nevezhetjük tavaszbúcsúztatónak, akár nyárindítónak, de végül is mindegy, hiszen ez a legjobb buli a városban. Aki ott volt csütörtök este a Budapest Parkban a 4. alkalommal megrendezett Csinibaba Táncdalfesztiválon, alighanem egyetért ezzel. A telt házas rendezvényen megannyi korosztály tagjai táncolták és énekelték végig a korabeli, ám alaposan áthangszerelt slágereket. A Katona József Színház színészei és sok vendégművész – többek között az államtitkárrá választott Nagy Ervin, Szabó Győző, Beton.Hofi és Sisi – újra lázba hozta a közönséget. A legnagyobb sikert mégis a rockernek öltözött Nemzet Színésze, Szacsvay László aratta. – Szeret mesélni a régi dolgokról? – Főleg akkor, ha valaki meghallgatja. Akár a fiataloknak is, de ők már máshogy viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz. Sokszor elkezd az ember egy történetet, felidéz egy színházi emléket, és azt érzi, hogy a másiknak ez már nem ugyanazt jelenti. – Ez generációs különbség? – Igen. A fiatalok arról beszélnek inkább, hogy most hová mentek, mit csináltak, mi történt velük tegnap vagy tegnapelőtt. Mi meg egy másik korszakról mesélünk. Szacsvay László mottója: "Ha hívnak, akkor megyek" / Fotó: Knap Zoltán – Volt olyan pillanat, amikor ezt különösen élesen tapasztalta? – Eszembe jut a néhai színésztársam, Kun Vilmos a Katona József Színházból. Vili bácsi nagy mesélő volt. Leült a büfében, elkezdett beszélgetni valakivel, történeteket mondott. A fiatal pedig egy idő után megunta, felállt, majd átült egy másik asztalhoz. Ilyen is van, pedig mennyi minden volt azokban a történetekben... – Ön viszont ma is szeret mesélni. – Nem vagyok kényszeres beszélő. Ahogy öregszik az ember, a régi dolgok egyre fontosabbak lesznek. Az apám is ilyen volt. Nyolcvanhat éves korában mindenre emlékezett például Adyval kapcsolatban, vagy bármilyen régi történetre, de hogy pár perccel korábban mit csinált, arról fogalma sem volt. – Ettől tart egy kicsit? – Elfogadom, hogy ez az öregedés része. Innen indul a demencia is. Az ember reméli, hogy lassan jön, vagy meg lehet állítani, esetleg lassítani. De valahogy együtt kell élni ezekkel a dolgokkal... – Mennyire van még jelen a munka az életében? – Nekem van egy régi szlogenem, ami a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalaté, vagyis a Gelka jelmondata volt annak idején: „Hívjon, jövök.” Ez rám ma is igaz. Ha hívnak, megyek. – Nem válogat? – Nem nagyon. Hívnak szinkronba, beszélgetésekre, rendezvényekre. Az ember örül, hogy még szükség van rá. – Nemrég a Vígszínházban is láthatta a közönség... – Igen, egy jótékonysági esten szerepeltem. Szó nélkül elvállaltam. Régen láttam már a kollégákat, és amíg vártunk a színpadra lépésre, beszélgettünk. Az ilyen találkozások legalább olyan fontosak, mint maga az előadás. – A nyár azért több pihenést hoz? – Ezer éve nyugdíjas vagyok, de ezt valahogy soha nem vettem komolyan. Aki leáll, az meghal. Nem szabad leállni. Ezért is megyek ide-oda. Most hívtak Rimaszombatra is, anyám ott született. Előttem Molnár Piroska volt vendég, akinek az édesapja szintén onnan származott. Szacsvay László az Ünnepi Könyvhéten dedikált / Fotó: Knap Zoltán – Hogy szolgál most az egészsége? – Nincs rendben. Csak a koromhoz és a körülményekhez képest mondhatjuk, hogy rendben van. – Min ment keresztül az utóbbi időben? – Voltak műtétek, kínoz az övsömör is. Az rémes dolog , nem ajánlom senkinek. Több mint egy éve tart már. Az övsömör tulajdonképpen ugyanannak a vírusnak a következménye, ami a bárányhimlőt okozza. A vírus ott marad az emberben, aztán amikor az immunrendszer meggyengül, egyszer csak előjön. – Az otthoni kedvence, Fülöp, a vizsla hogy van? – Nemsokára tizenhárom éves lesz. Már nem olyan virgonc, mint régen. Nehezebben jár, de jól van. – Sok mindenen túl van, mi tartja még mindig mozgásban? – Nem voltam soha izgága típus . Lázadó sem. Hihetetlen toleranciakészségem volt egész életemben. Az embernek mindig kell valami feladat . Kell valami, ami miatt felkel reggel. Kell valami, ami miatt elindul . Amíg hívják az embert, addig érzi, hogy megvan...