● news.bsdnet.hu

Kialudt vulkánok a Föld minden pontján találhatók, így Magyarország területén is. Noha ezek jelentős része már valóban halottnak tekinthető tűzhányó, de akadnak köztük olyan vulkánok, amelyek több mint százezer év elteltével is felébredhetnek a Csipkerózsika-álmukból. A jelenlegi vulkanológiai szakirodalom azokat a tűzhányókat tekinti aktivitásukat vesztett, halott tűzhányóknak, amelyek az elmúlt tízezer évben, még pontosabban a mostani geológiai korszak, a földtörténeti jelen idő, a holocén 11 700 éve történt beköszöntése óta nem törtek ki. A friss kutatások azonban kimutatták, hogy a görög főváros, Athén közelében fekvő Methana vulkán egykor 110 ezer évig aludt, mielőtt újra aktivizálta volna magát. Ez a felfedezés újabb fontos bizonyíték azoknak a földtani bizonyítékoknak a sorában, amelyek alapján több kutató már korábban is megkérdőjelezte, hogy helyes-e a kihunyt tűzhányók jelenlegi definíciója. „Kutatásunk lényege az, hogy a környezetünkben lévő kialudt vulkánok talán valójában mégsem halott tűzhányók” – mondja Răzvan-Gabriel Popa, a svájci ETH Zürich vulkanológusa, a tanulmány társszerzője. A legújabb vizsgálatok tükrében fontos lenne megváltoztatni a vulkánok aktív és kialudt kategóriába sorolásának módszertanát, mivel a téves kategorizálás miatt nagy lehet a kitettsége egy váratlan és sok embert érintő vulkáni katasztrófának – magyarázzák a szaktudósok. A vulkanológusok szerint éppen ezért sokkal szorosabb megfigyelés alá kellene vonni a kihaltnak gondolt, de valójában csak alvó óriásokat. A Science Advances folyóiratban április 22-én publikált tanulmányban Răzvan-Gabriel Popa és kollégái az Athén közelében fekvő vulkán kőzeteiben található cirkonkristályok kémiai összetételének kormeghatározásával és elemzésével rekonstruálták a Methana kitöréseinek történetét. A vizsgálat a Methana 31 kitörését tárta fel az elmúlt 700 ezer évben, és a sorozatos kitörések között találtak egy rendkívül hosszú nyugalmi időszakot. E nyugalmi periódusban a szunnyadó vulkán magmatárolója fokozatosan feltöltődött, majd 168 ezer éve egy óriási robbanásos kitörést produkált a tűzhányó. „Azt fedeztük fel, hogy meglepő módon 110 ezer évnyi tétlenség után képes volt ismét feléledni és meglehetősen intenzíven kitörni” – mondja Răzvan-Gabriel Popa, akit a Live Science tudományos hírportál idéz. „Számomra az a fontos, hogy elkezdjünk más, jelenleg kihaltnak vélt vulkánokat is megvizsgálni, mert lehetnek növekedési időszakaik, és talán éppen ebben a katasztrofális szakaszban fognak felébredni” – fűzi hozzá a tanulmányt társszerzőként jegyző vulkanológus. De nem a Methana az egyetlen olyan vulkán amely rendkívül hosszú szunnyadási idő után ébredt fel. Tavaly Pablo González, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács vulkanológusa és kollégái egy olyan kutatást publikáltak, amely kimutatta, hogy az ősidők óta halottnak tartott iráni Taftan vulkán felébredt és emelkedik a csúcsa, valószínűleg a felszín alatti gáznyomás növekedése miatt. Nem teljesen világos, hogy mikor tört ki utoljára a Taftan, de a kutatók becslése szerint körülbelül 700 ezer évvel ezelőtt történhetett az eddigi utolsó kitörése. Egy másik, a Magyarországhoz relatíve igen közel fekvő vulkánról, az erdélyi Csomádról szintén úgy vélték egészen 2019-ig, hogy a pleisztocén időszak végén, nagyjából 27 ezer éve történt utolsó kitörése után kialudt és mint ilyen, a kihunyt tűzhányók kategóriájába tartozik. Harangi Szabolcs akadémikus , az ELTE vulkanológusprofesszora és kutatótársai azonban kimutatták, hogy még mindig rejtőzik bizonyos mennyiségű olvadt magma a Csomád magmatározójában, amelynek ha tovább növekszik a mennyisége – legalábbis elméletben –, az akár az erdélyi vulkán újabb kitöréséhez is elvezethet. Răzvan-Gabriel Popa és kollégái szerint a Csomád határozottan egy növekedési szakaszon megy át, és van még néhány további ehhez hasonlóan korábban kialudtnak gondolt vulkán. De ugyancsak ilyen kihunytnak gondolt tűzhányó például a kelet-afrikai ország, Etiópia Afar régiójában található Hayli Gubbi vulkán is, ami szintén váratlanul tört ki 2025-ben, miután a becslések szerint legalább 12 ezer évig szunnyadt. Számos példa alapján eléggé egyértelműnek látszik, hogy tízezer évnyi inaktív állapot egyáltalán nem garantálja azt, hogy egy vulkán végérvényesen kihunytnak tekinthető. „Sokkal hosszabb időskálát kell vizsgálnunk ahhoz, hogy biztosabbak legyünk egy vulkáni terület aktivitásának szintjét illetően” – mondja Pablo González, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács vulkanológusa. Pablo González szerint így például több ezer kisebb földrengés volt az előhírnöke a Fülöp-szigeteken található Pinatubo 1991-es nagy kitörésének, amely ezt megelőzően körülbelül 500 évig csendes volt. De a szeizmikus jelenségek alapos megfigyelés segít a tudósoknak előre jelezni az olaszországi Etna, a világ egyik legaktívabb vulkánjának a kitöréseit is. Más geofizikai jelenségek szintén előrevetíthetik a jövőbeli vulkánkitörést, miközben a szunnyadó tűzhányó magmakamrája fokozatosan feltöltődik az olvadt magmával. Egy közeli kitörés jele lehet a térszín megemelkedése. A legkorszerűbb műholdas megfigyelési módszer ma már lehetővé teszik az akár 2,5 centiméteres térszínváltozás kimutatását is. A vulkanológusok ezenkívül még az úgynevezett magnetotellurikus módszert alkalmazzák egy potenciális kitörés előrejelzésére. Ezzel a módszerrel a Föld mágneses és elektromos mezőinek segítségével a CT-vizsgálathoz hasonló képek készíthetők a tűzhányó mélyéről és ezek a felvételek feltárják, hogy mennyire telítődött a magmatározó az olvadt kőzetanyaggal. A szakértők szerint az ilyen értékeléseket ki kellene terjeszteni számos más, alacsonyabb kockázati szintűnek vagy veszélytelennek gondolt vulkánra is. „Fontosnak tartom, hogy a lehető legnagyobb mértékben figyelemmel kísérjük az összes potenciálisan aktív vulkánt a felszín alatti változások jelei után kutatva” – mondja Jenni Barclay, a Bristoli Egyetem vulkanológusa Ezek a vizsgálatok feltárhatják az aktívan olvadó és felhalmozódó magmát, ami potenciálisan táplálhatja a jövőbeli kitöréseket. „Amikor egy olyan óriás, mint a Yellowstone felébred, annak rengeteg előjele lesz” – figyelmeztet Răzvan-Gabriel Popa, a svájci ETH Zürich vulkanológusa. A szakértők szerint a csendes, kihunytnak gondolt vulkánok monitorozásának elsősorban a viszonylag népes, sűrűn lakott régiókban található vulkánokra kellene összpontosítania, beleértve ebbe a nyugat-németországi Eifel-hegységet és az északkelet-spanyolországi La Garrotxát. A Yellowstone-t, amelyet alvó állapotban lévő szupervulkánnak tekintenek, annak ellenére, hogy utoljára 70 ezer évvel ezelőtt tört ki, szorosan megfigyelés alatt tartják a szakemberek, mivel a nagy hőáramlás miatt a kéregben lévő kőzetek képlékenyen viselkednek, deformálódnak, helyet teremtve a tározóban a mélyből feláramló még több magmának. Mindez azt jelenti, hogy a Yellowstone valószínűleg egy nap újból kitör, ami nem lesz teljes meglepetés – mondja Răzvan-Gabriel Popa. Az újraéledő tűzhányókkal kapcsolatos kutatások egyre több vulkanológust késztetnek arra, hogy megkérdőjelezzék a kihunyt vulkán időhöz kötött definíciójának érvényességét „A definíció többé-kevésbé egy önkényes dátum” – mondja az ETH Zürich vulkanológusa. Luca Caricchi, a svájci Genfi Egyetem vulkanológusa, valamint Ben Kennedy, az új-zélandi Canterbury Egyetem szaktudósa, akik tavaly egy nemzetközi vulkanológus konferencián részt vettek, elmondták, hogy legalább az ott lévő 70-80 tudós egyetértett abban, miszerint a jelenlegi általános, a tízezer éves inaktív állapotot mérvadónak tekintő definíció már túlhaladott. „A vulkanológusok számára a legnagyobb kihívás az, hogy a vulkán állapotának megítélése valójában az igen eltérő időskáláktól függ” – mondja Jenni Barclay. „Ezek a 100 ezer éves kihagyások mind nagyon érdekesek, de a legtöbb ember azt szeretné megtudni, hogy kitör-e még az életük során egy ilyen szunnyadó, vagy kihűltnek vélt vulkán, és azt is, hogy mikor, a következő napokban vagy hetekben-e?” – vázolja a problémát a Bristoli Egyetem vulkanológusa. A szakértők jelentős része egyetért abban, hogy egy új osztályozási rendszernek a vulkáni vagy magmás aktivitás mértékére kellene támaszkodnia, nem pedig a kitörések között eltelt időre. Egyes vulkanológusok a „szunnyadó” kifejezést sem szeretik, ami olyan vulkánra utal, amely alatt van ugyan magma, de nem aktív, mert még ha egy tűzhányó nem is tör ki, ám az aktív magmakamra sohasem alszik. „A besorolást valószínűleg eseti alapon kell elvégezni, az adott vulkán vizsgálatával, hogy megállapítsuk, élő-e a magmakamra, mert egyedül ez árulja el, hogy a vulkán valóban halott-e” – véli Răzvan-Gabriel Popa. Amíg a magma kitörésének feltételei fennállnak a felszín alatt, „ez jó jel arra, hogy egy vulkáni területen a jövőben kitörés történhet” – mondta a szakember. A tanulmány teljes terjedelmében és angol nyelven itt olvasható el. A Science Advances tudományos szakfolyóiratban április 22-én megjelent tanulmány szerint: