● news.bsdnet.hu

A Velencei-tó turisztikai vonzereje a klímaváltozás hatásai miatt erősen csökkent az utóbbi időben. Ottjártunkkor mi sem érzünk különösebb késztetést, hogy a nyári szabadságunkat ide foglaljuk. És nem csak azért, mert a szűk 50 kilométeres vonatutat két óta alatt, két átszállással sikerül megtenni a vasúti biztosítóberendezés meghibásodása miatt. Délben érkezünk meg a Velence Korzóhoz, ahol ebédidő lévén csúcsforgalomnak kellene lennie, ám a nyári szezon nyitó hétvégéjének szikrázó napsütésében csak lézengenek az emberek. Aztán ahogy a parthoz érünk, hamar kiderül az ok: a 2014-es megnyitásakor még tengerparti hangulatot árasztó partszakaszon most több száz négyzetméteren kikandikál a mederfenék… Valóban kiábrándító látvány, ráadásul a látogatók elmaradása miatt a legtöbb büfés lehúzta a rolót, az éttermek környezetét felverte a gaz, az épületek és a bútorzat pedig az enyészeté lett. – A pünkösdi hosszú hétvégén sokan voltak itt, de ez a lelkesedés hamar meg fog csappanni. Tavaly is ezt tapasztaltuk. Igaz, akkor a vízből áradó bűz is sokat rontott a helyzeten. Emlékszem, zsákszámra hordák el a döglött halat a partról – panaszkodik az egyik helyi büfé üzemeltetője. Azt mondja, a vendégek jelentős része ma már csak egy rövid megállóra érkezik hozzájuk, beülnek egy lángosra vagy egy üdítőre, ez azonban kevés a megélhetésükhöz. A lapunknak nyilatkozó fiatalember is úgy látja, az idei szezont még kihúzzák, utána azonban kénytelenek lesznek új megélhetés után nézni. A korzó üzletházában is egyre több az üres helyiség, csak néhány nagyobb vállalkozás maradt talpon. A sétányon járva hamar feltűnik, hogy a forgalom jelentős részét a biciklisek adják: a Velencei-tó turizmusának ma már egyik legfontosabb pillére az Orbán-kormány alatt kiépült, a tavat körülölelő kerékpárút. Ezt a közelben található biciklikölcsönző üzemeltetője is megerősíti: azt mondja, a tó körbetekerése önmagában is vonzó kikapcsolódási lehetőség, az ő forgalmukon a vízhiány ezért egyelőre nem érezteti hatását. A tó jövőjével kapcsolatban azonban maga is borúlátó: bár a teljes kiszáradástól nem tart, úgy véli, sokat fog romlani a helyzet az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. A velencei szabadstrand medrének átalakításakor elbontották a szocializmus idején épült beton partfalat, helyén pedig a természetes állapotokat idéző, homokos partszakaszt hoztak létre. Akkor még senki nem gondolta, hogy alig több mint egy évtizeddel később ez a terület emberi beavatkozás nélkül a többszörösére növekszik majd a visszahúzódó víz miatt. A szezonnyitó hétvégén a tóban alig tartózkodik valaki, többnyire inkább csak napozókat látni a parton, ennek pedig nem feltétlenül a víz hőmérséklete az oka. – Körülbelül öt éve jártunk itt utoljára, akkor még a víz egészen a partig ért. Most sem az zavar minket, hogy sokat kell gyalogolni, míg derékig nem ér. A meder tele van kövekkel és gödrökkel. A férjem múltkor majdnem elmerült egy mélyedésbe lépve, tegnap pedig egy diáklány sértette fel súlyosan a lábát – meséli lapunknak egy édesanya. Azt mondja, a strand látványa tényleg nem szívderítő, de a gyerekek napközben szívesen saraznak a parton, a naplementét nézve megvacsorázni pedig még mindig különleges élmény. A tó horgászszemmel nézve jelenleg kifejezetten jó állapotban van. Az egyik félreeső öbölben kapásra váró úr szerint a telepítés hatására bőséges a halállomány, ponty, kárász és süllő is akad bőven, és mivel feloldották a korlátozásokat, a kifogható mennyiségre sem panaszkodhatnak. Ugyanakkor a vízszint csökkenése őket is aggasztja. Elmondása szerint öt napja járt utoljára a helyszínen, és a part menti köveket figyelve úgy becsüli, hogy ez idő alatt mindegy öt centimétert apadt a víz. Az öbölben már alig negyven centi, a halak így messziről észreveszik őket, ezért sokkal körültekintőbben kell horgászniuk. Mint meséli, gyakran hallja, hogy a horgászokat hibáztatják a tó állapotáért, mondván, több tonna etetőanyagot szórnak a vízbe, ám szerinte ez a feltételezés téves. A halak jelentős része ugyanis az etetésre használt kukoricával táplálkozik, ezt a saját tapasztalatai alapján is látja a kifogott példányok tisztításakor. A tó állapota Gárdonyban sem ideális, sőt, a sors fintoraként talán a legszívszorítóbb látvány épp a Panoráma partszakaszon fogad minket. Egy több évtizede itt dolgozó büfés szerint a forgalom jelentősen visszaesett az elmúlt évtizedekhez képest. Úgy látja, még a koronavírus-járvány idején is több vendége volt, mint most: az idei szezon kezdetén a forgalom mintegy 70 százalékkal marad el a tavalyitól. A férfi 36 éve dolgozik a Velencei-tó partján, és fájdalommal figyeli a változásokat. – Gyönyörű az idő, de miért jönnének az emberek egy olyan tóhoz, ahol sok helyen már csak bokáig ér a víz? – teszi fel a kérdést. Szerinte ma egyedül a kisgyermekes családoknak kedvez a sekély víz, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy a kicsi elmerül. Hozzáteszi, bár valóban innen nyílik a legszebb kilátás a Velencei-hegységre, a látványon sokat ront a tó állapota. Korábban a partszakaszról egészen a vitorláskikötőig el lehetett látni, ma azonban a nádas sok helyen eltakarja a vízfelületet. A Velencei-tónak ma már kevés olyan pontja van, ahol pezsegne az élet, az agárdi szabadstrandnál lévő Nagy-Tisztás azonban továbbra is ilyen hely. Ez a tó legnagyobb egybefüggő vízfelülete, egyben az egyik legmélyebb része is, ezért szörfözésre kiválóan alkalmas. Varga Péter, az agárdi Surf Core vezetője azt mondja, a hírek rengeteg turistát elriasztanak a környékről, de aki rendszeresen jár ide, tudja, hogy a Velencei-tó vízi sportoláshoz még mindig kiváló terep. A magyar szörfválogatott egykori tagja ugyanakkor hozzáteszi, bár e szakasz egyes részein még mindig másfél méter mély a víz, félő, hogy egy újabb csapadékszegény nyár végére jelentősen romlik majd a helyzet. Az aszály hatása már most is érezhető: normál vízállás mellett a stégről belépve köldökig kellene érnie a víznek, most azonban inkább az ember combközepét súrolja. Varga Péter problémaként említi, hogy – feltehetően az alacsony vízállás miatt – idén nem helyezték ki a fürdőterület határát jelző bójákat. Emiatt a fürdőzők és a szörfösök gyakorlatilag ugyanazt a területet használják, ami biztonsági kockázatot jelent. Egy úszó embert ugyanis nehéz időben észrevenni a szörfdeszkáról, különösen akkor, ha épp a hullámok között bukkan fel, hiszen a szörfösök akár 50 kilométeres óránkénti sebességgel is haladhatnak a vízen. A Velencei-tó Dinnyés felé eső részén, ahol valamivel magasabb a vízállás, nagyobb a nyüzsgés: a kempingek sem konganak az ürességtől, és az éttermek is tele vannak. A főút túloldalán, a hangulatos üdülőövezetben sétálva azt tapasztaljuk, hogy a nyaralótulajdonosokat sem tartja távol a kialakult helyzet: június első hétvégéjén szinte minden második házban van élet. Szalay-Ruttai Eszter és családja évtizedek óta törekszik rá, hogy minden nyári hétvégét agárdi nyaralójukban töltsenek. A kétgyermekes anyuka azt mondja, a tó állapotától függetlenül most is jó szívvel jönnek ide, egyikükben sem merült fel az ingatlaneladás ötlete, hiszen nem csak a tó miatt szeretnek itt lenni: imádják a helyi piacokat, programokat és túrákat, és arra biztatnak mindenkit, próbálják ki ezeket a lehetőségeket. Ami újabban nehézséget okoz számukra, az kertjük locsolása: fúrt kútjuk nincs, csak egy ötméteres ásott, ami már tavaly is erősen küszködött, hogy vizet produkáljon. Az, hogy már a nagy kánikula és a fokozott vízpárolgás előtt ilyen kevés víz van a tóban, szomorúsággal tölti el a fiatalasszonyt; mint mondja, nehéz megszokniuk, hogy ahol korábban úszni tudtak, ma már csak sétálni lehet. Mindenesetre, fejti ki, amíg a víz minősége és hőfoka engedi, természetesen fognak fürödni a tóban, de felelős anyaként nem teheti ki fertőzésveszélynek a gyerekeit, így szükség esetén más programot keresnek: evezni vagy SUP-ozni mennek. A család bízik benne, hogy hosszú távon javul a helyzet, és megfelelő beavatkozásokkal sikerül megmenteni a tavat. Ahogy sokan mások, ők is azzal vigasztalják magukat, hogy a Velencei-tó korábban is került már hasonló helyzetbe, és mindig sikerült újraéleszteni. Bár már többen szőttek terveket a mostani helyzet kezelésére, ezúttal Gajdos László élő környezetért felelős miniszter jelentette be, hogy széles körű párbeszédet indít a tó megmentéséért: a közös munka alapja egy átfogó Velencei-tó-törvény előkészítése lehet, amely megteremti a szükséges jogi kereteket.