● news.bsdnet.hu

A gyermekkori érzelmi elhanyagolás nem látványos trauma, mégis mély és hosszan tartó hatással lehet az életünkre. Azok a gyermekek, akiknek nem figyeltek az érzéseikre, nem vették komolyan őket, vagy nem kaptak érzelmi támogatást, felnőttként is hordozhatják ennek következményeit. Jonice Webb pszichológus, a témában ismert szakértő szerint ezek a hatások különösen a személyes kapcsolatokban lehetnek érezhetőek. László Juli Szerkesztő Ezeket látta már? A szakértő szerint azok a gyermekek, akik rendszeresen azt élik meg, hogy érzéseik nem fontosak , idővel megtanulják elnyomni vagy figyelmen kívül hagyni saját érzelmeiket. Ez egyfajta alkalmazkodási stratégia, amely segíthet a gyermekkori környezetben való boldogulásban, ám felnőttkorban akadályt jelenthet. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás hosszú távú következményei közé tartozhat: Mindez nemcsak az önértékelésre , hanem a munkahelyi és a magánéleti kapcsolatokra is hatással lehet: vannak például, akik nehezebben állnak ki magukért, kevésbé mernek kockázatot vállalni. A szerelem sokak számára ijesztő lehet. Amikor valaki megnyílik egy másik ember előtt, és megengedi magának az érzelmi intimitást, sebezhetővé válik. Az igazi szeretet mindig magában hordoz bizonyos fokú kockázatot, és ez a gondolat önmagában is félelmet kelthet. Jonice Webb szerint a gyermekkori érzelmi elhanyagolás egyik legjelentősebb következménye a kapcsolatok területén jelentkezik. Bár az érintettek gyakran gondoskodó, figyelmes emberek, mégis nehézséget okozhat számukra az érzelmi közelség kialakítása. Ha valaki nincs teljesen tisztában saját érzéseivel és szükségleteivel, nehezebben tudja ezeket megosztani másokkal. Ezért a kapcsolat inkább a másik fél igényei köré szerveződik, miközben a saját szükségletek háttérbe szorulnak. Az érzelmi nyitottság hiánya megnehezítheti a mély kötődés kialakulását. Előfordulhat, hogy az érintett sokat ad egy kapcsolatba, mégis úgy érzi, valami hiányzik belőle. Ennek oka gyakran az, hogy a legfontosabb összetevő, az érzelmi sebezhetőség, nem jelenik meg kellő mértékben. Ahelyett, hogy önmagukat adnák, sokan folyamatosan azon dolgoznak, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. Ez jelentős mentális energiát emészt fel, ezért a társas kapcsolatok nem feltétlenül feltöltik, sokkal inkább kimerítik őket . A kapcsolatok alapja az érzelmi kötődés. Ha valaki nehezen fér hozzá a saját érzéseihez, előfordulhat, hogy még szerető családtagok vagy barátok körében is elszigeteltnek érzi magát. Az érzelmek adják a kapcsolatok intimitását, szenvedélyét és hitelességét. Ha ezek háttérbe szorulnak, a kapcsolatok működhetnek ugyan, de nem feltétlenül érik el azt a mélységet és közelséget, amelyre az érintettek valójában vágynak. A szakértő szerint a jó hír az, hogy ezek a mintázatok nem véglegesek. Az érzelmi tudatosság és az érzelmi készségek fejleszthetők, így a kapcsolatok minősége is javulhat. Jonice Webb három területet emel ki, amelyekre érdemes tudatosan figyelni: A gyermekkori érzelmi elhanyagolás következményei sokáig észrevétlenek maradhatnak, mert nem feltétlenül járnak látványos tünetekkel. Mégis jelentősen befolyásolhatják az önértékelést, a döntéseket és a kapcsolatokat. A szakértő szerint a változás első lépése annak felismerése, hogy az érzések fontosak. Amikor valaki megtanul odafigyelni saját érzelmeire, megnevezni és elfogadni azokat, fokozatosan közelebb kerülhet önmagához és másokhoz is. Ez pedig idővel kiegyensúlyozottabb, őszintébb és mélyebb kapcsolatokat eredményezhet. ( via ) párkapcsolat