● news.bsdnet.hu

Júniustól új szóvivőt kaptak a mentők. Győrfi Pál 25 éven át volt az Országos Mentőszolgálat arca, s bár maradt a mentőknél, háttérbe vonult. Utódját jól ismerte, hiszen amikor Szűcs Brigitta 2018 január 2-án először ült be mentőápolónak nőként egy mentőbe, az akkori szóvivő az elsők között volt, aki gratulált neki. Végh Attila Bűnügyi újságíró, oknyomozó riporter Ezeket látta már? A 37 éves mentőtiszt nem akasztotta szögre az egyenruháját , nem csak a szót, a defibrillátort is viszi, ha kell, a szentendrei mentőállomás legénységének tagjaként szirénázó mentőautókban indul életmentésekre. A rendszerváltás évében született Szűcs Brigitta, művészettörténésznek készült, arról álmodott, hogy a Szépművészeti Múzeumban rendezzen kiállításokat. Aztán egyetem ide, diploma oda, a Blaha Lujza téren szemtanúja volt egy villamosgázolásnak, a mentők szakszerű, összehangolt, életmentő munkájának, s rájött, csodásak a francia impresszionisták, Klimt vagy Mucha szecessziós stílusa, Csontváry zsenialitása, a művészetnél sokkal jobban érdeklik a mentők. Most pedig készségesen válaszolt a Blikk kérdéseire. - Hogyan emlékszik a kezdetekre? Szűcs Brigitta: - Nem ment ez olyan könnyen, hiszen akkor még szó sem volt arról, hogy mentőknél kivonuló mentőápolóként vagy mentőgépkocsi-vezetőként dolgozhasson egy nő, így a Máltai Szeretetszolgálat mentőinél kezdtem el önkénteskedni, miközben elkezdtem tanulni is a mentők mesterségét. Mivel akkor éppen nem dolgoztak női mentősök, vállalkozásaim voltak, aztán egyszer csak jött a lehetőség, ismét jelentkezhetnek nők is mentőnek, az elsők között adtam be a pályázatom, az első között vettek fel. Annyira meg voltam illetődve, hogy az első munkanapomon rossz kapun akartam bejönni a budapesti, Markó utcai Mentőpalota épületébe, alig tudtam elhinni, teljesült az álmom. - Hogyan fogadták be, mint az egyik első mentőápoló nőt a bajtársak? Sz. B.: - A bajtársakkal semmi probléma nem volt, ők pontosan tudták mire vagyok képes, mennyire akarom magam fejleszteni, képezni, mennyire bírom a munkát. Inkább az volt furcsa, hogy például egy kórház ügyeletén, amikor először vittem be beteget, egy orvos jegyezte meg, persze úgy, hogy halljam, na, itt egy semmirekellő női mentőápoló. Ügy voltam vele, nem tudja ki vagyok, nem tudja mi vezérel, nem vettem fel a kesztyűt. Bennem sem maradt meg tüskeként, de azért útmutatónak jó volt, hogy nem lesz egyszerű ez a hivatás, hogy jobban kell bizonyítanom, mint a nálam 30 centivel magasabb, 30 kilóval nehezebb férfi kollégáimnak. - Mit szóltak a betegek, a sérültek, amikor egy látszólag törékeny nő kezdte meg az ellátásukat? Sz. B.: - Érdekes módon ilyen téren nem volt probléma, mi több, a női empátia sokszor segített, Ám férfiak esetében is jól jött a nőiség, volt például egy eset, egy kocsmai verekedés, ahol amikor kiértek a mentők, még javában állt a bál. Amikor én kiszálltam a mentőből, akkor először szerintem csak meglepetésükben fagytak le a verekedők, aztán leengedték a karokat, szétnyíltak előttem, szabad utat kaptam a sérülthöz, értékelték azt, hogy egy vállukig érő nő be mer sétálni közéjük. - Egyszer sem volt olyan eset, hogy azt mondja, ennyi volt, elég, megyek vissza a festményekhez? Sz. B.: - Nem. Már nem számolom, hány újraélesztésem volt, hány balesethez vonultam ki, születésnél is segítettem már. Kint, a terepen nem is gondolunk másra, csak az életmentésre, de egy-egy eset után előfordul, hogy egymás vállán zokogunk, férfi kollégáimmal is. Emberek vagyunk, érző emberek, nem tudjuk megtenni azt, hogy amikor szolgálat végén kilépünk az utcára, bent hagyjuk a hivatásunkat, én különösen nem, hiszen a vőlegényem is mentőtiszt. Ami előre visz a sikeres mentés mellett, amikor megköszönik a munkám, volt már, aki levelet küldött, akadtak, akik személyesen kerestek fel. Nem szabadna, de emberi hibám, néha érdeklődöm azok után, akiket egy sérüléssel, egy életmentés után bevittünk a kórházba, jó tudni, hogy minden rendben van velük. - Innen akar nyugdíjba menni? Sz. B.: - Igen, ez az életem, ez lett az életem. Vannak még terveim, képzem magam, oktatok is, mentésirányításban is részt veszek, kihívás lehet egyszer mentésvezetőként is helyet állni, megszervezni a mentők kivonulását. - Elég gyorsak a mentők? Sokat lehet hallani késésekről... Sz. B.: - Mindig lehet mit fejleszteni. Aki mentőt hív, annak a saját esete a legfontosabb, egy jó mentésirányító viszont szigorú protokoll alapján dönt. A bejelentés alapján dől el, melyik eset igényel azonnal beavatkozást, melyik eset várhat. Ráadásul van egy tévhit, hogy ha valaki mentőt hív, akkor azt hamarabb ellátják a kórházban. Ám ott is ugyanez a fontossági protokoll, ha valaki egy kisebb problémával jelentkezik ellátásra, még ha a mentő is viszi be, lehet hogy várnia kell. Az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója, dr. Constantinovits Miklós Szűcs Brigitta mentőtisztet nevezte ki Győrfi Pál helyére / Fotó: Facebook - Meglepte, hogy önt kérték fel a szóvivői feladatok ellátására? Sz. B.: - Meg, nem szerepelt a terveim között. Ám amikor beszéltünk erről az Országos Mentőszolgálat főigazgatójával, aki elmondta, mit vár ettől a beosztástól, az elvárások, követelmények mennyire egyeznek az én elveimmel, akkor már könnyű volt igent mondani. Persze alapfeltétel volt, hogy maradhassak a rohamkocsin, de ez meg adott volt, hiszen a mentőszolgálat új főigazgatója, dr. Constantinovits Miklós is rutinos mentős, aki mai napig kocsin van, aki helikopteres mentésben is profi, ő sem tud enélkül élni, én sem maradok mentés nélkül. Országos Mentőszolgálat