● news.bsdnet.hu

Ma kicsit komolyabb leszek a megszokottnál, bár nem sokkal, ugyanis meglehetősen súlyos gazdasági ügyekről, konkrétan az orosz gazdaság csőd felé tartó útjáról lesz szó, mi több, az Orosz Központi Bank elnökének és valószínűleg Oroszország legkiválóbb gazdasági szakértőjének, Elvira Nabiullinának igen gyanús eltűnése és még gyanúsabb megkerülése kapcsán kerítek szót erre. (Képünk illusztráció) Evira Nabiullina ugyanis a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum előtt eltűnt (erről írtam is korábban pár szót), márpedig azt nélküle talán még csak meg sem volt érdemes tartani. Sokat spekulált a fékezhetetlen agyvelejű közönség arról, hova lett és miért, főleg, hogy vele egy időben Misusztyinnak, az (egyik) orosz miniszterelnöknek is nyoma veszett egy időre, de már mindketten megvannak. Nabiullina ügyét a Moscow Times elemezte ki alaposan, ezt mutatom be a továbbiakban, saját megjegyzéseimmel, melyeket szokás szerint csillag alatt, a bekezdések végén teszek meg. Nabiullina a ködben A 2026-os SPIEF óta folyamatosan különböző elméletek születtek arról, hogy mi történt Elvira Nabiullinával. Komoly konfliktusba keveredett Putyinnal? Betegszabadságra ment, hogy – amint sokan teszik – utolsó mandátumának 2027-es lejárta előtt, korábban távozhasson? Házi őrizetben van? Vagy egyáltalán nem is házi az az őrizet? Elvira Sahipzadovna nem jelent meg a SPIEF gazdasági ülésén, sőt, az év eddig legfontosabb Putyin-beszédén sem. Először azzal magyarázták, hogy munkatársa és barátja, Alekszandr Mozsino temetésén vett részt, majd azt mondták, hogy megfázott. A temetés egyébként jóval a SPIEF után, június 9-én volt, és Jekatyerina Shulman megjegyezte, hogy az eseményről készült fotókon Nabiullina egyáltalán nem szerepel. A megfázás – a Központi Bank sajtószolgálatának biztosítása szerint – „nagyon súlyossá” vált, és mindenki elgondolkodott, hogy milyen nátha lehez az, amely tovább tart, mint a koronavírus: Nabiullina nem volt ott sem a NAUFOR-konferencián (ez az Értékpapírpiaci Résztvevők Nemzeti Szövetsége), amelyet éppen a Központi Bank felügyel, sem Putyin gazdasági kérdésekről szóló megbeszélésén. Miért, online sem tudott részt venni? – kérdezték a szkeptikusok. És új feltételezéseket szőttek, sőt, utódjelölteket javasoltak Nabiullina helyére.* *Oroszország ebben a nyári évszakban kiválóan alkalmas az eltűnésre. A többi erre különösen alkalmas évszak arrafelé: a tél, az ősz és a tavasz. Merem állítani, hogy bár Oroszországban a Kijevi Rusz megalapítás óta rengetegen tűntek el, mindegyiküknek ezen naptári periódusok egyikén belül veszett nyoma. A szkeptikusok megszégyenültek: ahogy a Központi Bank sajtószolgálata közli, Elvira Nabiullina megjelenik a hagyományos sajtótájékoztatón a Központi Bank június 19-i, a jegybanki alapkamatot érintő ülése után. Nem kell sokáig várni, úgyhogy kiderül, megjelenik-e, hogyan fog kinézni, és főleg – milyen döntés születik az irányadó kamatról. A leginkább az fog kiderülni, mit szól mindehhez Elvira Sahipzadovna. A rejtély nem oldódott meg Ez különösen érdekes, mert a „vaslady” eltűnése után azonnal az irányadó kamat mértékéről kezdtek el beszélni. Vlagyimir Putyin szinte közvetlenül a SPIEF lezárása után megbeszélést tartott a kormánnyal (amin, mint említettem, éppen csak Nabiullina nem volt jelen), és kijelentette, hogy az infláció annyira visszaesett, hogy már lehetséges a kamatcsökkentés. Mint mondta: „ Az infláció csökken. Mennyi is most? Alig több mint öt százalék. Úgy gondolom, jogunk van számítani a jegybanki kamatcsökkentésre és más szükséges mutatók elérésére is.”* *Márpedig ha Putyin számít valamire, mégpedig saját állítása szerint joggal, annak be kell következnie, ha esik, ha fúj, ha kórusban énekelnek kozák kantátákat a tambovi farkasok, akkor is. Az infláció azonban, mintha csak szándékosan szabotálná az elnöki ukázt, újra növekedni kezdett – egyelőre heti szinten, de nincs ok azt feltételezni, hogy a növekedés megállna: az olaj drágulhat is, olcsóbbá is válhat – mit számít, ha az üzemanyag eltűnik az orosz benzinkutakról, a kormány pedig csak fokozza a nyomást mind az üzleti szférára, mind a polgárokra az adók, illetékek, jövedéki adók, bírságok és díjak emelésével – nyakló nélkül.* A Roszsztat (az állami statisztikai hivatal) természetesen közölhet egyre szebb – és egyre kevésbé hihető – számokat, de sokáig nem lehet hazudni. Mit számít ez? A lényeg, hogy megjelent egy formális ürügy a jegybanki kamatcsökkentésre. *Úgy mellesleg a Hormuzi-szoros körül zajló legutóbbi fejlemények miatt én az olajár meredek csökkenésére fogadnék – az is történik – tehát vége Putyin átmeneti olajbevétel-növekedésének. Különösen nevetséges, hogy alig hirdette ki Putyin az alacsony inflációt, máris megjelent a TASZSZ jelentésében a VCIOM közvélemény-kutató intézet felmérése, mely szerint csökkent azoknak az oroszoknak az aránya, akik magasnak találják az inflációt. Itt nem is az a nevetséges, hogy a fogyasztói inflációs várakozások mérését valójában a központi bank végzi, hanem az, hogy Nabullina általában éppen ezekre a várakozásokra támaszkodott a kamatdöntéskor. És most úgy döntöttek, hogy a „ellenséget” a saját fegyverével verik meg – csakhogy nem vették figyelembe, hogy az oroszok bizalma a VCIOM iránt sokkal csekélyebb, mint akár a Roszsztat iránt is, a Központi Bankról nem is beszélve. Putyinnal viszont ellenkezni kezdett Nabijullina helyettese, Alekszandr Zabotkin. Ő egyébként az egyik olyan személy, akit Elvira Sahipzadovna utódjaként tartanak számon, és aki szintén jelen lesz a Központi Bank június 19-i sajtótájékoztatóján. Megemlítette azt a tényt, hogy az infláció egy hónapos csökkenését nem lehet trendnek és a kamatcsökkentés előjelének tekinteni, főleg, mivel ugyanez az infláció már június első hetében az 0,2%-kal növekedett.* *Bátor ember ez a Zabotkin, meg kell hagyni, igaz, Nabiullina sem volt gyáva, amikor 2022 legelején mereven ellenezte az ukrajnai háborút, és nem csak egyszerűen pacifizmusból tett így, hanem számokkal is megvilágította, hogy az orosz gazdaság belerokkanna a harcok elhúzódásába. A harcok elhúzódnak, az orosz gazdaság egyre rosszabb állapotban van... Nabiulllinának akkor azért nem esett baja, mert nélküle már rég összeomlott volna Oroszország pénzügyi rendszere, de vajon kiterjed ez a védettség a helyettesére is, vagy úgy fog kinézni a helyzet, hogy amint megkerült Nabiullina, elkezdhetjük keresni Zabotkint? Ezen adatok fényében a Központi Bank közelgő ülése jelképesnek tűnik, függetlenül attól, hogy Nabullina is jelen lesz-e rajta, vagy egyedül Zabotkinnak kell majd megküzdenie a kérdésekkel. A szakértők egyelőre az alapkamat szinten tartását jósolják, de ki tudja , mit hoz a Kreml? És ami a legfontosabb: már nem is számít, hogy Elvira Sahipzadovna visszatér-e a feladatai ellátásához vagy sem – szerepe gyökeresen megváltozott. Nincs otthon a macska, táncolnak az egerek Miután mindenki észrevette a jegybank elnökének távollétét, nem csak Putyin sietett gyakorlatilag új monetáris politikát hirdetni. A „Mérsékelt Oroszország” vezetője, Szergej Mironov (ad absurdum tíz évvel ezelőtt még liberálisnak számított) javasolta, hogy törvényileg kötelezzék a Központi Bankot a jegybanki alapkamat mértékének az Állami Dumával való egyeztetésére. Populista ostobaság? Nem: mint kiderült, ez volt a kezdete a Nabiullina által felépített monetáris politika rendszeres lebontásának. A költségvetési törvény villámgyorsan az Állami Duma elé került, ahol rekordsebességgel elfogadták. Most, ennek köszönhetően, megengedett, hogy a kormány most már szabadon vehet fel hitelt, a régiók is, csak az a lényeg, hogy ezeket (és nem csak ezeket) a forrásokat a háború céljaira fordítsák. A többi pedig legyen úgy, ahogy Isten akarja. És ami a legfontosabb: senki sem fogja megtudni, hová került az adófizetők pénze. Hacsak nem sejti meg a közönség ezt, amikor a következő magas rangú tolvajt és csalót elkapják a katonai megrendelésekből származó milliárdok miatt. Senki se áltassa magát a hitelengedélyek ideiglenességével: nincs állandóbb (és rosszindulatúbb) dolog, mintha valami ideiglenes. Ebből következően: az orosz kormány idén növelheti a szövetségi költségvetés kiadásait anélkül, hogy formális módosításokat hajtana végre a költségvetési törvényben, és anélkül, hogy nyilvánosságra hozná (!) a mutatószámokat, többek között a hadsereg fenntartására fordított összegeket; a belföldi államadósság növekedésére vonatkozó korlátozás szintén ideiglenesen érvényét veszti (!) – a Pénzügyminisztérium annyi kölcsönt vehet fel, amennyit szükségesnek tart; a pénzügyi deficittel küzdő régiók a következő pénzügyi hónapig pénzt kérhetnek a kormánytól, a szövetségi kincstár pedig szimbolikus 0,1%-os kamattal nyújt majd nekik ilyen hiteleket. A régióknak emellett 2030-ig nem kell visszafizetniük a korábban felvett költségvetési hitelek összegének egyharmadát (ezeknek a hiteleknek a kétharmadát már amúgy is leírták); eltörlik azt a korlátozást, amely szerint a régióknak a költségvetési hitelek leírása és átstrukturálása révén megtakarított összegek legalább felét lakás- és közüzemi szolgáltatásokra kell fordítaniuk – az összes megtakarítást a specoperacija, vagyis a háború finanszírozására lehet fordítani (!). Ahogyan a német Nemzetközi Biztonsági Problémák Intézetének kutatója, Janis Kluge a Pénzügyminisztérium adatai alapján kiszámította, a költségvetési kiadások 46%-a már most is háborús célokra megy el. A bevételekhez viszonyítva a katonai kiadások pedig példátlanul magas, 65,26%-os arányt érnek el. Vagyis a polgároktól és a vállalkozásoktól a költségvetésbe befolyó minden második rubel az ukrajnai csatamezőkre kerül. Mostantól még több jut oda – csakhogy már senki sem lesz képes kiszámolni, pontosan mennyi. Ez a háborús kiadásokkal kapcsolatos őrület a polgárokra és a vállalkozásokra nehezedő, egyre szigorodó nyomás közepette zajlik.* *Mintha mégis lenne némi értelme a „transzparencia” kifejezésnek, kérem. Csak éppen Oroszországban ismeretlen, igaz, mi is majdnem elfelejtettük már. Így például az elektronikai termékekre kivetett technológiai illetéket, amelyet Putyin olyan nagy hűhóval halasztott el a SPIEF-en, végül mégis beszedik december 1-jétől – összegét nem ismerjük, de az biztos, hogy a bevétel teljes egészében a szövetségi költségvetésbe kerül. A kisvállalkozásokra vonatkozó áfamentességi küszöbérték még nagyobb hűhóval közzétett befagyasztásának van egy hátránya: a 20 millió rubelről 10 millióra történő áfa-küszöbérték-csökkentés hároméves halasztását csak azok kapják meg, akik az egyszerűsített adórendszert alkalmazzák. Azonban 1,5 millió, a szerződéses rendszerben működő vállalkozó számára minden marad a régiben: a következő évtől a bevételi küszöböt 15 millióra, 2028-ban pedig 10 millióra csökkentik számukra. Sokuknak azonban mégis be kell zárnia a vállalkozását, mert az nem felel meg az „egyszerűsített adórendszernek”. A grófnő új arca És most, amikor az ügy, nagyjából, el van intézve, Nabiullina visszatér? Miért? Hogy megismételje, amit korábban mondott, miszerint olyan körülmények között, amikor olyan kiadások merülnek fel, amelyek nem engedelmeskednek a gazdasági logikának, a magas kamatláb csak fékezheti az inflációt, de nem győzheti le? Hogy a gyakorlatilag ingyenes hitelek megrontják és deformálják az egész monetáris rendszert? Vagy hogy engedelmes kislány legyen, és azt ismételje, amit mondanak neki, miközben a Roszsztatra hivatkozik? Lehet, hogy Nabiullina azért tűnt el, hogy ne kelljen beszélnie a bekövetkezett változásokról – és most komolyan állíthassa, hogy a Központi Bank tehetetlen a módosított költségvetési törvény ellen? Vagy talán még ennél is egyszerűbb a helyzet: amíg szükség volt a Központi Bank magas kamatlábára, hogy a pénz, az erőforrások és az emberek átáramoljanak a polgári szektorból (amelynek éppen nagyon fáj a Központi Bank kamata) a katonai szektorba (amely kedvezményes hiteleket és állami előlegeket kap, és nem érdekli a Központi Bank kamata), aztán most, hogy az átáramlás befejeződött, és megtalálták a módját a háború ellenőrizetlen finanszírozásának – talán lehetne egy kicsit lazítani? Nem irgalomból: egyszerűen azért, mert a polgári szektoron kívül nincs honnan pénzt szerezni a háborúra. Pénzt nyomtatni lehet, és fognak is természetesen, amennyit csak bírnak, de itt meg kell értenünk a nyomtatás mechanizmusát. Ami úgy működik, hogy a Pénzügyminisztérium OFZ-ket (szövetségi kölcsönkötvényeket) bocsát ki – ezeket a bankok megvásárolják, majd ezeket az OFZ-ket a Központi Banknál letétbe helyezik – a Központi Bank pedig az OFZ-k fedezete ellenében pénzt ad ki – tehát a bankok hiteleznek. Nyilvánvaló, hogy mind a katonai, mind a polgári szektornak nyújtanak hiteleket, de a katonai szektornak nyújtott hitelekből a Pénzügyminisztérium nem kap pénzt – éppen ellenkezőleg, a bankoknak még pótdíjat is kell fizetniük a számukra csökkentett kamatláb miatt –, viszont a polgári szektortól jó lenne beszedni az adót. De a bevételek csökkennek – nem csak a kisvállalkozásoktól származók, hanem a nagyvállalatoktól érkezők is, és a költségvetés bevételei az idei év első öt hónapjában csupán stabilizálódtak, de ez is csak az egyszeri áfa-emelésnek és a drága olajnak köszönhetően történhetett meg.* *Ennél tökéletesebben nem is lehet csődbe vinni egy országot, kivéve természetesen, ha egyszerűen mindenestől elsikkasztják, amire legutóbb Magyarországon történt komoly próbálkozás, mely végül kudarcba fulladt. És íme, amikor a piaci téren minden legális mechanizmust kihasználtak, a háború Molochja pedig még mindig nem lakott jól, eljött a kétségbeesett intézkedések ideje. Így a játékos nem távozik a rulettasztaltól, miután már nemcsak az összes saját pénzét, hanem a kölcsönöket is eljátszotta, hanem dermedten követi a pörgő golyót, és őrülten reméli, hogy visszanyeri a veszteségét. Ilyen körülmények között nincs szükség a „vasladyra” – és akkor talán egy megváltozott Elvira Sahipzadovnát láthatunk majd. Vagy az is lehet, hogy Nabiullina eljön a sajtótájékoztatóra, miután a Központi Bank megtartja a kamatlábat, és elmondja, amit gondol – még ha burkolt kifejezésekkel is; és nem fogják elbocsátani, a költségvetési törvénybe bevezetett módosításokat visszavonják, és a háborút befejezik… De ez már tényleg csak a mesében fordulhatna elő. Mindez már nem számít. Más a fontos. A konklúzió az, hogy az orosz gazdaságra inflációnövekedés vár, vagy esetleg stagfláció. Mert a vállalkozásokat, még ha a jegybank csökkenti is a kamatlábat, úgysem hagyják majd lélegzetet venni, hét bőrt is lehúznak róluk a háború miatt. Természetesen devalváció következik, felerősödik a készpénz elleni küzdelem, várható a munkanélküliség növekedése, beleértve a rejtett munkanélküliséget is, és egyéb pikáns kis örömök leselkednek a jövőben az orosz társadalomra. Nabiullina bátorságának okairól régebben azt mondták: „Nincs felette főnök, kivéve...”, – és felfelé mutattak az ujjukkal. Nem, nem Istenre gondoltak, hanem Vlagyimir Vlagyimirovicsra. Most már világos: még ha Putyin is támogat valakit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy megparancsolja neki, változzon meg, ha az az ő számára előnyös. Attól pedig nem kell tartani, hogy akár a Kremlben, akár általában orosz földön győzzön a józan ész és abbahagyják a háborút. Ilyen még az orosz népmesékben sincsen, soha nem is volt. Szele Tamás