● news.bsdnet.hu

Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója nemrég meglátogatta Buniát, azt a várost a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén , amely a mostani ebolajárvány kitörésének középpontjában fekszik, ahol az eddig legalább hatvan – de lehet, hogy sokkal több, a hivatalos adatok bizonytalanok – halálos áldozatot követelő vírus gyorsabban terjed, mint a rá adott válasz. A válság átterjedt Ugandára, és szomszédos országokban is aggodalomra ad okot. A járvány kitörése hetekig, talán hosszabb ideig is észrevétlen maradt. Mire a hatóságok határozottan felléptek, az átterjedési láncok átléphették a határokat, utat törve a menekültútvonalakra és a kereskedelmi hálózatokhoz. A veszély elsősorban nem az esetszámokban rejlik, amelyek messze alulmúlják a Covid vagy az ebola 2014–16-os kitörésének mutatóit. Az ebola földrajzilag mindig is behatárolt maradt. Noha igencsak halálos vírusról van szó, a terjedése is behatárolt. A mostani válság azonban – az emberek számára – szokatlanul kedvezőtlen feltételek mellett bontakozik ki: útját háborúk, menekültek, urbanizációs kihívás, gyenge közegészségügyi ellátórendszerek, a nemzetközi segélyezési kapacitás hanyatlása, illetve a hatóságokkal szemben fokozódó bizalmatlanság szegélyezi. — figyelmeztetett az Orvosok Határok Nélkül segélyszervezet. A KDK keleti része az egész világon az egyik legnehezebb térség a járvány megfékezésére. Fegyveres milíciák, menekülési kényszer és az egészségügyi intézményeket érő támadások nehezítik a fertőzési kontaktszemélyek beazonosítását és az elszigetelési erőfeszítéseket. Sokan észrevétlenül kelnek át a határokon. A nagyvárosok nagyobb ütemben nőttek az egészségügyi infrastruktúra fejlődésénél. Egyes érintett területeken a lakosság nagyon kevéssé bízik a kormányzat, illetve a külföld beavatkozásában. Ráadásul ezúttal az ebola Bundibugyo vírustörzséről van szó , amellyel szemben nem létezik olyan, teljesen engedélyezett vakcina, mint a korábbi esetekben a Zaire vírustörzzsel szemben. Ez jelentősen bonyolítja a vírus feltartóztatását. Az olyan városok, mint Kampala, Kigali vagy Nairobi, azaz Uganda, Ruanda és Kenya fővárosai többé nem elszigetelt periferiális központok. Integráltak a nemzetközi repülési és kereskedelmi útvonalakba, amelyek összekötik Afrikát a Perzsa-öböl térségével, Európával és Ázsiával. Másodszor: számolni kell az intézményi fertőzési hatásokkal, a már eddig is adósságokkal, inflációval és a korábbi járványok okozta kimerültséggel terhelt egészségügyi rendszerek újabb nagy sokk feldolgozásával küzdenek, különösen a Szahara alatti Afrikában. Egy harmadik tényező a pszichológiai és gazdasági fertőzés: a pénzpiacok, a turistaáradat, a nyersanyagkivitel és a befektetési megfontolások érzékenyen reagálnak egy járvány akár behatárolt kitörésére is, ha felerősödnek a széles körűbb elterjedésével kapcsolatos félelmek. A 2014–16-os ebolaválság megmutatta, hogyan okozhat pusztán a pánik komoly gazdasági kárt, függetlenül a járvány tényleges mértékétől. Végül pedig számolni kell a geopolitikai átfertőződéssel: töredezett, többpólusú világunkban a globális egészségügyi válságok egyre inkább keresztezik a stratégiai versengés, a szankciók, az adósságátütemezés, valamint a biztonsági megfontolások útját. A járványok már nem esnek kívül a geopolitikán, hanem felerősítik azt. A legvalószínűbb forgatókönyv a komoly, de regionálisan feltartóztatott járványé. De ez is ezrek, akár tízezrek halálával járhat, csapást mérve a helyi gazdaságokra és egészségügyi rendszerekre. A második forgatókönyv a szélesebb, több afrikai országra kiterjedő járványé. Ez akkor valószínű, ha az ebola átterjed a Kongót, Ugandát, Ruandát, Kenyát, Tanzániát és más országokat is érintő menekült- és bányászati útvonalakra, kereskedelmi hálózatokra. Az ebola ebben az esetben is elsőrendűen afrikai válság marad, ám olyan, amely jelentős globális gazdasági, humanitárius és geopolitikai utóhatásokkal jár. A harmadik forgatókönyv, a valódi globális pandémia, viszonylag valószínűtlen marad, de nem lehet többé teljesen elvetni sem. A mostani járvány nem vált a Covidhoz foghatóvá. A közegészségügyi szakemberek azt remélik, súlyos humanitárius következményei dacára regionálisan koncentrált marad. Mindenesetre az, hogy már korai, helyi fázisában nem sikerült megfékezni, arra utal, hogy a Covid–19 leckéit nem tanultuk meg. Elszalasztott lehetőségeinknek újabb tragédiája ez. Tartsuk inkább szem előtt ezt az egyszerű szabályt: a fertőző betegségeket mindig a periférián a legolcsóbb megfékezni. Amint elérik a nagyvárosi központokat és a nemzetközi közlekedési folyosókat, a költségek exponenciálisan növekednek. Ezt az elvet a nemzetközi közösség csak a saját kárára hagyhatja figyelmen kívül.