„Én nem változom!”

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Izgalmas bibliai olvasmány a Királyok első könyvének 21. fejezete, ahol a jezraeli Nábót történetét olvashatjuk. Arról ír a szerző, hogy Ácháb király és felesége, Jezabel miként tétetik el láb alól Nábótot (1Kir 21,1-16), mert nem akarja átadni szőlőjét, atyáinak örökségét. Mikor olvasom az elbeszélést, nem akarok hinni a szememnek! Nézem a híreket, és arról értesülök, hogy Albániában miként veszik el a földtulajdonosok telkeit a tengerparton, mert Trump elnök veje ott akar kis Dubajt építeni magának. Ácháb király még legalább felajánlott Nábótnak csereingatlant és pénzt, de Trump elnök veje tudta, miként kell megoldani a kérdést. Szólt az albán miniszterelnöknek, és ő kisajátította kártérítés nélkül a földterületet. A miniszterelnök pedig kijelentette, amíg ő van hatalmon, semmi nem változik, a tüntetőket pedig a rendőri erők szétverték, elkergették. Belegondoltam, hogy a Balaton melletti, tóparti telkek kisajátítása az elmúlt években vajon miként történt. Mi kevésbé vagyunk impulzív vérmérsékletűek mint a albánok, nálunk talán még nem is tüntettek ez ellen. Szerencsére az említett ügyletek felelősei ma már nincsenek hatalomban, de kijelentette a főnökük , hogy ő semmiben nem változik! Az egykori Karmelita Államegyházügyi Hivatal békepárti keresztényeinek alapigéje így hangzik: „Aki elveszi ruhádat, annak add oda a köntösödet is!” Vagyis: legyél tutyimutyi! Ők meg jót nevettek rajtunk. Még demonstrálni, tiltakozni sem szabad az igazságtalanság ellen. Pedig Urunk Jézus csak megkérdezte ott Pilátus katonáját, miért ütöttél meg? A nagy sportbarátok viszont elfelejtették Papp László öklözőnk hitvallását: „Jobb adni, mint kapni!” Ők szeretnek kapni! Albán módszer szerint. Egy kis korrupció, és már náluk van a lóvé egy jó része. Az albánoknak volt kitől tanulni! Mi, mai keresztények meg kussolunk! Odatartjuk arcunk másik felét egy kis kárpótlás fejében! Eszembe jut Martin Niemöller német evangélikus lelkésznek egy 1946-ban elmondott hitvalló prózája: „Először a kommunistákért jöttek És én nem álltam ki mellettük Mert én nem voltam kommunista. Aztán a szocialistákért jöttek És én nem álltam ki mellettük mert nem voltam szocialista. Aztán szakszervezeti vezetőkért jöttek És én nem álltam ki mellettük Mert én nem voltam szakszervezeti tag. Aztán a zsidókért jöttek És én nem álltam ki mellettük mert nem voltam zsidó. Aztán eljöttek értem is És addigra már nem maradt senki Aki kiállhatott volna mellettem…” Vannak, akik a parlament bukott padsorai alól is előbújnak, és büszkén kimondják: Én nem változom semmiben! Úgy tűnik, én sem változtam sokat, ezért József Attilával mondom: „Óh, én nem így képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ, és vidul, ha toroz. … Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak – elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” A szerző szerzetes