● news.bsdnet.hu

Kacagó gerlék és zebrapintyek közt nevelkedett, gyerekként lett a Magyar Madártani Egyesület tagja, később egyik vezetője, majd főkommunikátora. Egyebek közt 137 „cinkeölelgetős” poszttal igyekezett formálni az emberek környezetvédelmi tudatosságát. Hasonlóan képzeli azt is, amikor akkugyárakról, szennyezésekről, kivágott fákról kell beszélnie. A konfliktushelyzetek kezeléséhez számít a civilek segítségére is. HVG-portré. Honnan a kígyók, madarak, az állatvilág szeretete? Fantasztikus volt a dombóvári vasutas óvoda: igazi vadregényes udvara volt, fehérgólya-kolónia élt a több száz éves tölgyeken. Apám mesélte, hogy egy amerikai segélyből maradt nagyon drága csípőfogóját egyszer elcseréltem egy csigára, és amikor a csiga nem bújt ki, vissza akartam cserélni, nagy botrány volt. Az általános iskolában Nagy Sándor tanár úr volt, aki ’80 tavaszán megalapította a Magyar Madártani Egyesület (MME) dombóvári helyi csoportját, amelynek alapító tagja lehettem. Voltak madárgyűrűző táborok, illetve az egyesület vezetőségi ülései, ahova elvitt, és a nagyok között ültem egyedüli gyerekként, segítettem mosogatni, és járhattam a pusztát akár egyetemi tanárokkal, tudós emberekkel. Pár ilyen év után pedig nagyot néztek még a terepen dolgozó, de madarakkal kevésbé foglalkozó, akár biológusok is, hogy a táborok kis nyüzüge fiataljai mennyit tudnak és mesélnek a látogatóknak a terepi madártanról, tudományos nevén nevezik a látott madarat. A madarászat és a madártani egyesület volt az, amely felnevelt, nagyon sok szempontból az MME volt a valódi családom. És az igazi? Odafigyeltek ránk, a testvéremmel nem voltunk elhanyagoltak, de az érzelmi közelség, a fontosság érzése hiányzott. De erre csak mostanában jöttem rá. Nagyon húzós hat év van mögöttem. Apám halála után anyukám egyedül maradt, és néhány évvel később a háziorvosa szólt, hogy nem lehet egyedül, így 15 év után hazaköltöztem Budapestről Dombóvárra. Akkor szembesültem azzal, hogy nem „csak” magányos, de súlyosan demens és alkoholbeteg. Ezért folyamatos törődést igényel. Home office-ban összezárva voltunk, miközben az MME-szóvivői munka, az évi 400–500 riport megírása mellett én mostam, főztem és vigyáztam rá, nem volt egyszerű, de most már közel egy éve idősek otthonába kerülhetett. Milyen sorsszerű, hogy 13 évnyi home office elzártság után visszatérhetek az irodai munka nyüzsgő világába, ráadásul az ismét megalakuló zöldtárca munkatársaként. Ez fantasztikus dolog! https://www.facebook.com/orban.zoltan.3/posts/pfbid0C7nzCxHJRauF8PKCMmQLCy3xFqoMKroB5pw4VH1bpxqsoyhk39QFJDvrrDqBWBBhl A béke, de még a tűzszünet lehetősége is lekerült a napirendről.