● news.bsdnet.hu

Marie-Antoinette a 18. századi Franciaország királynéja volt, aki osztrák főhercegnőként, a Habsburg-ház tagjaként került a francia udvarba, amikor feleségül ment XVI. Lajoshoz. Személye már a házasságától kezdve megosztotta a francia társadalmat . Sokan idegenként tekintettek rá, és az udvari élet látványos, sokszor fényűző elemei miatt gyakran vádolták azzal, hogy elszakadt a mindennapok valóságától, miközben Franciaország egyre súlyosabb gazdasági és társadalmi feszültségekkel küzdött. Ez a róla kialakult kép később kulcsszerepet játszott abban is, ahogyan a közvélemény a királyi család minden botrányát értelmezte. Ebben a feszült légkörben vált különösen érzékennyé minden olyan ügy, amely a királyné nevét érintette – így az a rendkívül értékes gyémántnyaklánc is, amely eredetileg XV. Lajos idejében készült egy udvarhölgy számára. A király halála után azonban az üzlet meghiúsult, az ékszer pedig a műhelyben maradt. A 1780-as évekre az ékszerészek már kétségbeesetten próbálták eladni a darabot, mivel az egyre komolyabb anyagi és presztízsproblémát okozott: a több száz gyémántból álló, rendkívül költséges nyakláncot csak a legmagasabb rangú vevő tudta volna megvenni. Ebben a helyzetben lépett színre Jeanne de la Motte , aki egy összeomló arisztokrata háttérből érkezve próbált társadalmi felemelkedést elérni. Kapcsolatrendszere, valamint a királyi udvar működéséről szerzett felszínes ismeretei lehetővé tették, hogy egy összetett csalási konstrukciót építsen fel. A terv lényege az volt, hogy elhitesse: szoros kapcsolatban áll Marie-Antoinette-tel . Ennek a hamis kapcsolatnak az lett az alapja, hogy leveleket közvetített, amelyeket valójában hamisítottak. A levelezés során a királynét utánzó üzenetek születtek, amelyek fokozatosan bizalmat építettek egy magas rangú egyházi szereplő, Rohan bíboros felé. Rohan korábban kiesett a királyné bizalmából, ezért különösen érzékeny volt minden lehetőségre, amely visszajuttathatta volna a belső körbe. A hamis levelek és a gondosan megszervezett találkozó végül meggyőzték arról, hogy a királyné titokban támogatja a nyaklánc megvásárlását. A történet kulcspillanata egy éjszakai találkozó volt Versailles kertjében , ahol Rohan azt hitte, hogy Marie-Antoinette-tel beszél. Valójában egy beépített közvetítő játszotta el a szerepét, a helyzetet pedig úgy rendezték meg, hogy a bíboros megerősítést kapjon a „titkos megbízásról” . Ezt követően Rohan közvetítőként lépett fel az ékszerészeknél, és vállalta a fizetést részletekben. A nyaklánc azonban nem a királynéhoz került , hanem a csalás szervezőihez, akik a kövek szétszedésével és eladásával kezdték pénzzé tenni az ékszert. Amikor az ékszerészek végül a királynéhoz fordultak a követeléseikkel, kiderült: Marie-Antoinette semmit sem tudott az egész ügyletről. A királyi udvar döntése az volt, hogy az ügyet nyilvánosan tisztázza, és bíróság elé viszi az érintetteket. Ez azonban fordulóponttá vált: a per nem tisztázta, hanem tovább erősítette a gyanút . Bár Rohan végül felmentést kapott, a közvéleményben már kialakult a kép egy manipuláló udvarról és egy fényűző, a valóságtól elszakadt királynéról . Jeanne de la Motte kemény büntetést kapott, de későbbi írásai tovább erősítették a királynéval szembeni ellenszenvet. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. Bár az ügyben nem merült fel hiteles bizonyíték arra, hogy Marie Antoinette bármilyen formában részt vett volna a nyaklánc körüli egyezségben, a nagy nyilvánosság ezt már másodlagos kérdésként kezelte. A királyi udvar és a társadalom között addigra kialakult bizalmi távolság miatt a hivatalos tagadások nem tudták érdemben visszafordítani azokat a feltételezéseket, amelyek a botrány során kialakultak. A történet gyorsan túlmutatott a konkrét szereplők felelősségén, és inkább egy általánosabb, már meglévő elégedetlenségre és gyanakvásra épült. Ezek pedig tovább erősítették a monarchiával szembeni bizalmatlanságot, és hosszabb távon hozzájárult ahhoz a politikai és társadalmi légkörhöz, amely végül a monarchia bukásához is vezetett. Kapcsolódó: Ő volt a monarchia leghírhedtebb botrányhősnője Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés